2008.08. 24-26. Riva del Garda – Végre ismét Európa egyik legszelesebb taván vitorlázhattunk a torbolei Marina Prize utódaként immár rivai szervezésben megrendezett regattán. Ez mindig jó verseny szokott lenni, de most a régi időket idéző 50 feletti hajólétszám jött össze 8 különböző nemzetből.

Mi a verseny előtti napon érkeztünk és a zsúfoltságot kerülendő a torbolei helyszínt választottuk bázisul, ami csak ideiglenesen bizonyult jó elgondolásnak, mert vasárnapra 130 db Darts 18-as katamarán érkezett a következő héten zajló VB-re, így kénytelenek voltunk a strandról bekéredzkedni a klubba.

A csütörtöki edzésünk elég rövidre sikeredett, mert a délutáni szelet leállították a felhők, alig értünk vissza a partig. Másnap csak du. 1-re volt kitűzve a rajt, de a szél nem akart megjönni és a rendezőség kicsit elhamarkodva másnap reggelre halasztott. Persze fél óra sem telt el és bejött egy kifújt 4-es déli, ami este 7-ig kitartott. Reggel 7-kor elég hűvös szél fújt a néhol már havas csúcsok felől, és vízre szálláskor már 6-os pöffök nehezítették a grósz felhúzását. A rajt helyszínéhez leérve stabil 5-ös várt ránk 6-os ráfújásokkal, ami többeknek igen nagy kihívást jelentett ilyen korán reggel. (Valószínűleg késő délután is ugyanekkorát jelentett volna…) Volt árboc és bumm törés, jó néhány kapaszkodós hátszél és fejre állás a mi mezőnyünkben is, de az utánunk rajtoló Contenderesek sem ilyen reggeli tornáról álmodtak. Mi örültünk, hogy végre halad a hajó és csak a szélre vitorlázva elsőnek vettük a kreuz bóját és innen már csak folyamatosan növeltük az előnyünket, amíg a többiek egymással voltak elfoglalva. A futam nehézségét főleg a lee bójánál szétszórtan fetrengő Contenderek kerülgetése okozta, de azért koncentrálnunk kellett a bőszeles manővereknél is.

A 2. futamra picit enyhült a szél, csak hogy előcsalogassa az addig
szikla alatt gubbasztó biztosra menőket és aztán jól odacsapjon az éppen halzolásra vagy spi leszedésre készülő egységeknek, nagy kihívást támasztva ezzel, hogy a kiírásban szereplő 15 perces limitidőn belül fussanak be (lásd megannyi DNF). Itt nekünk is akadt problémánk, mert a régi hajónk a rajtnál balcsapáson majdnem felöklelt bennünket, csak az utolsó pillanatban kerültük el az ütközést. Azért sikerült gyorsan kitisztázni magunkat és a régi Hantó féle taktikát alkalmazva (rövid backboard, hosszú steuerboard) felkúsztunk az elejébe és néhány jó fordulóval ismét elsőnek ejtettünk le.

Innen már nem engedtük ki a vezetést a kezünkből és ismét nyertünk.

Késő délután indult a harmadik futam a hosszú szieszta után, ahol mi egy jó lee rajt után kifordulva verettünk párhuzamosan a sziklával. Ilyen széliránynál a szikla nem mindig nyerő a balról jövő erős és tartós csíkok miatt, de a helyi menő, Cipriani azért simán lekeresztezett jobbról. Viszont mi jelentős sebesség többlettel rendelkeztünk bőszélben, így
hamarosan a sarkukban voltunk. A halzolás után az egyik támadásunkat már nem akarták visszaverni, és hagytak elmenni felettük, de jól döntöttek, mert beejtve a lee bója felé sok mélységet nyertek. Mi viszont hiába siettünk a szikla felé, ott nem volt frissebb szél, így még egy holland is becsúszott közénk. A kreuzban visszakapaszkodtunk az olaszok mögé és a hátszél végére becsúsztunk belsőhelyes pozícióba. Ezt az öreg Roberto nem annyira akceptálta és megpróbált mögöttünk felluvolva befurakodni közénk és a bója közé. Ezt a törekvését a hátammal kellett tompítani ( köszönet Pallay úrnak a Hollandi hajóorr-álló mellényért), amiért később elnézés is kért. Innen már csak egy rövid kreuzos befutó volt, ahol már nem bírtak felül kerekedni – újabb győzelem.

Az utolsó napra – számunkra érthetetlen módon – nem terveztek reggeli futamot, így csak abban bízhattunk, hogy hamar megjön a déli. De nem jött, csak kettő felé és akkor is csak nagyon lassan terjedt le.
A rajtra már kettes ringlire váltottunk, és a luv oldalról indítva néhány tiz méter után kifordultunk és ismét a sziklával párhuzamosan haladtunk. Ellenfeleink a lee rajtot választották, de a szikla felé jobb volt a szél (mint általában) így mi jelentősen megcsúsztunk nekik. Azonban voltak még páran, akik még hamarabb kifordultak és ők ugyanúgy kicsúsztak alólunk. Jó sebességünknek köszönhetően a bójáig csak két hajó tudott lekeresztezni, de a második raumban nagyon megvertük őket, mert nem halzoltunk velük a bójánál, hanem a friss csíkokkal hátszélben nyertük a mélységet és csak a szakasz végén halzoltunk vissza a leebója felé. Mivel az utánunk lévők is minket követtek, az addig vezető hajók legalább 10 helyet estek vissza. Innen már végig vezettünk és bár a mögöttünk lévők eléggé felzárkóztak a leálló szélben, ezt a futamot is behúztuk.

Több rajtra már nem volt esély, annyira legyengült a szél, így egy első helyet ejtve nyertük a versenyt.

Eredmények :

http://www.fragliavelariva.com/clientfiles/classifica/fd.HTM


Majthényi Szabolcs