Közeleg a szezon vége, de ismét egy remek versennyel gazdagodtunk!
Szüreti Regatta 2007
Ahogy a DIEGO fedélzetéről látszott
Ahogy augusztus huszadikával véget ér a nyár, a vitorlázó is érzi, hogy közeleg a szezon vége, kivéve, ha van lehetősége melegebb vizeken is vitorlázni. Minden lehetőséget megragad arra, hogy szeretett taván vitorlázzon. Sokan vannak, akik szabadon vitorlázgatnak, és bizony az ő számuk is jelentős volt hétvégén. A viszonylagos meleg sokakat vonzott a vízre. Akik versenyre vágytak, beneveztek mondjuk
a Szüreti Regattára.
Ez a verseny viszonylag fiatal, de mára már az átlagos fölé nőtt a résztvevők száma. Vonzereje, hogy a nyugati medencébe vonzza a versenyzőket, emellett a badacsonyi szüret sem válik kárára.
A rajt reggel 9 órára volt kiírva. Idén a Kelemen Tamás kormányozta Diego csapattal tarthattam. Több csapattaggal együtt Révfülöpön töltöttük az éjszakát. Reggel hétkor találkoztunk a többiekkel a BYC-ben, a hajó állomáshelyén. Reggel csípős hideg köszöntött minket, jól fel kellett öltözni, hogy ne fázzunk. Még egy meleg ital Paja büféjében, majd irány az egység. Persening le, vitorlák fel. Induljunk! Igen ám, de az elektromos főkapcsoló számunkra kedvezőtlen állásban lett hagyva a Félszigetkerülő után, így megoldást kerestünk a motor indításához. Megjegyzem, hogy a kielt sem tudtuk volna leengedni, ami felettébb kínos lett volna. Már bőven 8 óra után jártunk, amikor a bika kábel és a B31-es akksi segítségével beröffentettük negyven lovunkat. Az alig lengedező szélben 8 csomóval hasítottunk a rajtterület irányába. Kiosztottuk a szerepeket, én a nagyvitorla felelőse lettem, nyilván mint Finnes máshoz kevésbé értek, mint egy nagyvitorlához.
J
A szél közben kezdett fújni, keletről, és egyre épült. Ereje 1-2 Bft volt. Úgy láttuk, hogy a part alatt gyengébb a szél, ezért víz felől rajtoltunk. A rajt után látszott, hogy ez a tézis megdőlt, aki a parthoz közelebb rajtolt, nagy előnyre tett szert. Topgénuával rajtoltunk, majd
3 perc múlva bliszterre cseréltünk. Ezt a fiúk, mármint a Diego-s vordeck csapat, hibátlanul kivitelezte. Minden óramű pontossággal működött. Az Avatar kezdett meglépni, mi csak a cső vonala fölé tudtunk haladni. Az Orpheus is elénk került alulról, aminek később nagy jelentősége lett. A csőbe harmadikként értünk, az Avatar meglépett, és innen kezdve folyamatosan növelte előnyét. Mi az Orpheust kergettük, aki nem engedte a kezünket, és tartotta sebességünket a kormányosunk által kanyarított sárga csodabliszterrel. A déli part mellett halsolgattunk, aki fenn maradt az északin, behozhatatlan hátrányba került. Szemes után élesedett a szél, menni kellett fel Révfülöp felé, ezért a kisebb bliszterre cseréltünk a reacher takarásában. Révfülöphöz közeledve láttuk, hogy a bójánk éppen bemegy a kikötőbe, majd kisvártatva kijön. Érdekes jelenség volt, ilyet még nem nagyon láttam, pedig sok versenyen voltam már szerte a világban. Mindegy, Keló is túlteszi magát valahogy ezen az apró tényen. Előttünk az Orpheus veszi a jelet, és csúszik délre rögvest. Mi tovább húzzuk, ezzel megduplázzuk hátrányunkat, ami immár kb.
500 méter
. Kicsúszunk a szélből, és mire visszakeveredünk, ellenfelünk beleér a csíkba, és távolodik. Mi is megkapjuk, és kezdünk megint ellépni a ránkhúzódó ellenfelektől. Közülük sokan húzták a csábító északi takkot, ami egyenlő volt egy horgonyozással. Volt olyan közöttük, aki közel 4 órát kapott itt. Üldöztük az Orpheust, de nem akart közelebb kerülni. Húzott fel Badacsony felé, ahol fogyott el a szél. De csak a vízen, a 70-es suhant sárga bliszterével. Mi topgénuára váltva, időközben mélységet nyerve kezdtük lopni a távolságot, de a végére így is maradt vagy
50 méter
a célig. Még egy kis felülés tarkította befutásunkat, de könnyen szabadultunk.
Kikötöttünk, ettünk, majd inkább ittunk. A csapat egyik része borozni indult a hegyre, de módosult program keretében sziklamászással múlatta szabadidejét. Este töltöttkáposzta, bor, must, sör, zene tánc, és a tavalyi verseny díjkosztója várta a versenyzőket. Az érmek nagyon szépek, súlyosak, látszik, hogy van bennük anyag!
Vasárnap reggel ismét kilenc órai rajt volt előirányozva. A büfé és a mosdók kaotikus képet festettek, amin az elromló kávégép sem segített. A közértet kifosztották a vitorlázók, nyilván a helyi erők későbbi örömére. Csapatunk Szigliget felől érkezett, minket a kikötőben felvéve. A keleti szép lassan felállt, és kellemes szélben hajóztunk a rajtterületre. Ma rövid pálya lesz, azaz földvári befutó. Kevés szelet láttunk dél felé, ezért nem is akartunk arra nyitni. A rajtot egészen jól kaptuk el, felettünk az Avatar hamar kilépett a mezőnyből. Mi a kis topgénuával nyitottunk, ők naggyal. Észak felé tartottunk, akik kifordultak korán, így járt a Kacor is, sokat vesztettek. Ábrahámhegy magasságában mentünk át a déli part felé, fokckot húzva. Ellenfelünk a kezünket fogva tartott velün
k, és kihasználta sebességfölényét, távolodott tőlünk. Innen elég unalmas lett a játék, hiszen fockkal kreuzoltunk a déli part mellett. Rövid backboardos takk befelé, hosszú, parttal párhuzamos balcsapás. A jobbcsapás szép, napos volt, a bal a hideg, árnyékos. Keló elnevezte „sonnenschein”-nak a jobbcsapást. Hideg volt, főleg úgy, hogy folyamatosan a vizes decken ültünk. Feladat csak a fordulóknál volt, amúgy unalmas utazás. Nem tetszett, hogy nem osztályban versenyzünk. Nem volt még egy olyan sebességű hajó, akivel lehetett meccselni. Vagy gyorsabb volt, vagy lassabb. Hiányzott a küzdelem, és kicsit unta a pályaversenyzéshez szokott legénység. A hangulat frenetikus volt, és a cél utáni hazavitorlázás már kicsit melegebb. Öregtihanynál végül elállt a szél, motorra kaptunk, és miközben leszereltünk, szépen hazacsobogtunk. Leszerelés, majd irány a Sekli, talán az év utolsó pizzája. Nem is volt olyan jó, nyilván sokat vártam tőle.
A hajó csütörtökön indul a Nautic műhelybe, és némi átalakítással felveszi tengeri köntösét, melybe öltözve tavasztól az Adria sós vizeit fogja szelni. Viszont látásra Spirit of Pleasure, alias Arcadom és Diego!