Az ember azét utazik délre, mert azt hiszi, hogy ott melegebb van. Split és a Horvát Bajnokság is ezért került sokak érdeklődésnek középpontjába így október végén, mert vagy jó évzáró egy tengeri verseny, vagy éppen jó alapozó a téli világbajnokságra.


Hétfő: Egyszerre néztük reggel rémült és vágyakozó tekintettel mikor Olcsiék Assoja elhagyta a tihanyi kikötőt. Pocsék idő volt. A víz 7-8 fokos, a levegő talán még kevesebb, a szél akkor még csak


40 km/h

körüli. De mi akkor is délre utazunk, ott csak jobb lesz, igaz az előrejelzés nem ígért sok jót az autópályára –

140 km/h

szél. Sejtettük, hogy lezárás lesz. Az lett, de előtte még elfogyott az üzemanyagunk (mert miért ne), de a szituációt szerencsére megmentette a feltöltött kanna és a Sparis busz. Aztán végre Karlovac környékén leesett az első hó is. Igen-igen, fehérbe kapcsoltunk fullra. Eleinte nem tűnt vészesnek slick gumikkal sem, később, hegynek fel már igen. Végül a

30 cm

hóban sem került fel a lánc és mégis Splitbe értünk.



A kiírást és a dátumot összevetve hamar ráébredhettünk, hogy nemcsak a versenyre érkeztünk, itt annál többről lesz szó: edzőtáborról. És az első Splitben töltött napon vízre szállt a magyar csapat. Jó pár órát töltöttünk el az előrejelzés ellenére iszonyatosan gyenge szélben kedden és sajnos így telt a hat darab magyar 470-es második napja is, bár hazudnék, ha azt mondanám, hogy túl hasznos volt, mert hol fújt öt percig, hol leflautált fél órára. Délután inkább órás futással tettük fárasztóvá. Van itt egy sziget kör szerűség, aminek a végén a fanatikusok egy 800 méteres smogfull alagúton is átfuthatnának, de velük mi sem találkoztunk.



Csütörtök igazi ideális nap a vitorlázásra. Kellemes 10-15 csomós – úgy sejtjük – Yugo fújt, bár az eső még nem ért ide vele, így adhattunk az élvezetnek is. Lassan a horvátok is összeszedik magukat, konkrétan megérkeztek azok, akik egy évben csak egyszer ülnek hajóban és furcsa, korábban soha nem látott konfigurációkat hoznak létre, amelyek időnként igen szépen pengetnek.



Pénteken, az első versenynapon kellemesen közepes Yugo fogadott bennünket és a spliti rendezőség hihetetlen rövid idő alatt le is zavart 3 futamot. A pályát az öbölben fogták, ami eleinte kissé furcsa volt, amikor kb. 1 mérföldre nyílt víz várt ránk, de hát ez volt, köröztünk ott, ahol kellett. A szél nem volt túl következetes és hol a jobb, hol a bal oldal fizetett. A mezőnyünk viszont eléggé nemzetközi és erősebb, mint előzetesen vártuk. Vannak itt ISR, SLO, SUI vitorlázó nemzetek is.



Pénteken egy futamot leszámítva elégedettek lehettünk az eredményünkkel, mert nem jött ki annyira a sebességi probléma, mint ahogyan másnap a gyenge szélben.



Szombaton egy futam volt, ahol kissé elvéreztünk, mert hiába a jó rajt, jó oldal; a kölcsön hajó, a még kölcsönebb árboc és vitorla ismeretlensége miatt elvesztettük a sebességi csatát. Sebaj, ezzel számoltunk (a rig 4. napját éli ebben a felállásban, az állításokat meg hasaltuk és nem volt éppen tökéletes).



Vasárnap „befagyott”. Párás reggelre ébredtünk és sejtettük, hogy már pakolhatnánk is szél hiányában, de azért megvártuk a 2 órát és a díjkiosztót.



A verseny összességében igen színvonalas volt, aki teheti menjen el jövőre is, talán pár nappal korábban, mert tengerre magyar…



Résztvevő magyarok:





470


Karácsony Réka – Loidl Nóri


Szamodi Tamás – Bárdos Mihály


Váradi Imre – Serke Áron


Sallai Gábor – Olosz Dávid


Bakóczy Róbert – Joó Kristóf


Hercsel Máté – Horváth Miklós





Finn


Pál Gaszton





Laser


Berecz Zsombor



Gasztronómiai rovatunkat Jana, Janáné Éva és Csilla vezette – hála érte! 🙂



Személy szerint köszönet a Bardon Sailing Teamnek és a Tihanyi Hajós Egyletnek, hogy eljuthattunk a Horvát Bajnokságra.