Reggel arra ébredtem, hogy nem a megszokott utcai zajokat hallom. Elnyomta azt a szél zúgása, sípolása. Északi irányból fújt ahogy azt a meteorológusok ígérték.
10. 11. Péntek
Pihenő nap!
Ami nem a teljes semmittevést jelenti, csak a vízi munka szünetel. Ilyenkor kell elintézni az egyéb teendőket. Szállítás szervezés, bevásárlás és , ha marad idő a szabadidős programokra, lehet kicsit körülnézni a vízparton túlra is.
Megjött az ígért gyors szélforduló. Csaknem egyik pillanatról a másikra az erős északi szél a kora délutáni órákban, átfordult délire. Úgy jött mint a Balatonon az vihar. Nagy nyomással az elején, a bicikliseket ledöntötte a gépükről.
A szokottnál kicsivel később de lementünk a partra. Először a Finnes csapattal terveztünk találkozót, de nekik érkezésünk előtt el kellett menniük. Megüzenték, hogy 50 csomós szelet várnak éjszakára. Irány a hajó, le kell kötözni a kocsijához.
A klubban senki, a hajók lekötözve, a csatorna túloldalán aggódó rendőr nézi a vizet. Hamarosan jön még három egyenruhás. Látják, hogy a parton az utánfutón álló motorossal bíbelődök, átkiált az egyik, hogy menjek segíteni mert a vízben valaki bajban van. Nem veszi észre, hogy én nem tudom olyan gyorsan letenni a motorosom, hogy segíteni tudjak, de a nagy bukóhullámok közé egyébként sem tudnék kimenni. Próbálkoztak másokkal is, de hozzáértő ilyenre nem vállalkozik.
Az eset tanulságos! Valaki szörfözött vagy fürdött a nagy hullámok között, valószínű nagyon élvezte, de a parton állók ezt nem érzékelik. Segítséget hívnak, jót akarnak, de lehet, hogy semmi szükség rá. Itt is ilyen lehetett, mert hamar megnyugodtak, partra ért a fürdőző.
Nem olyan rég volt hasonló riadalom Siófokon, a jégen sétálókhoz hívták a segítséget, valaki látta a jégen emberek sétálnak, aztán néhány perc múlva, már nem látta őket. Segítséget hívott, a sétálók már rég kimentek, de órákig keresték őket.
Itt híre sincs a jégnek, kicsit elkalandoztam. A 40 fokról estére 20 lett, tudunk majd jól aludni.
