Itt már jártunk. Sok gyaloglás, de jó kis változatos regatta. Az idei szervezésen látszik, hogy valaki valami jót akar. Hrvoje, mert a valakit így hívják, nagy hévvel csinálja, nevezési lista a horvát fórumon és a verseny elõtt két héttel már a csatornakiosztás is megvan.

Azután páran visszamondták, de még így is maradt 33 nevezett, ami önmagában több dolgot mutat. Egyrészt
a szervezõ, – akinek
a keresztnevét nagy harákolások közepette is csak nehezen tudom kimondani- sokat tesz az ügyért. Másrészt népszerû kezd lenni ez a verseny
és harmadrészt a horvátok modell vitorlázása nagy ütemben fejlõdik. Nekünk is ezt az utat kéne követni. Vagyis egy hajóosztály és sok induló behúzása a rendszerbe. Azért tudnak ilyen lendülettel fejlõdni, mert nem aprózzák el magukat. Igaz, úgy tûnik ott nem érdekes annyira
a hajóépítés. Sokkal lényegesebb a vitorlázás. Ha valaki elnéz a horvát weboldalra (


http://hjsru.c-a.hr/

) akkor látja, hogy zajlik az élet. Mindenki mozog
a fórumban, történnek a dolgok. És hát a lényeg persze a versenyzés….

Mivel két használható hajóm volt, ezért elméláztam azon, hogy egy hazai versenyzõt el kéne vinnem magammal.
Miután nem tudott eljönni senki, így oda jutottam, hogy ifit kéne hívni. Sajnos itthon csak egyetlen ifi aktív, így nem nagyon kellett törnöm magamat és Csóka Laci persze el is jött… No meg persze Gyula Marosvásárhelyrõl.

Köszönhetõen az egyre épülõ hazai autópályának, már villám sebességgel le tudtunk érni. Bár a köd néha kellõen meglassított. Rogoznica képe átmenetileg megváltozott, mivel az egész várost csatornázzák. Persze gondolom ez nyárra mind eltûnik, de most még a körbevitorlázandó sziget elején a turista úton is található volt valami nagy lyuk. Ez volt az akadályverseny része.

Szállás kicsit drága, de használható. Túl sok idõt persze nem töltünk ott, mert mint mondtam lényeg a versenyzés és 11 körül szombaton el is startolt a túraverseny. Három szakasz, mindegyikben egy plusz ellenõrzési pont ahol pontokat osztogatnak. Az teljes táv kb. 8 km fák között, magas sziklaparton és néha gödrök között. A szél stabilabb, mint tavaly. A hajóm is jobb mint tavaly. Ez biztos. Bõszélben simán tartom a népet, ami megnyugtató és még fel is tudok jönni
szél alatti szituból, ami a jó öreg TS2-vel nem sikerült soha. Harmincan vagyunk, de jóval elõbbre érzem magam mint tavaly. Ennek ellenére nem futok be jobb helyen, csak 11. Csóka Laci 24, míg Gyula 27.

A következõ, félsziget kerülõ szakasz rajtjánál sikeresen elkapkodom a rajtot és jó hátulról kezdek. Még sincs baj, mert szép lassan gyalogolok elõre. Gyula közben az elsõ tízben jár és amilyen pechje van a következõ checkpointnál nem áll senki és nem jegyzi az állást. Nagy pech, mert ami nekem hátulról jól jön, hogy a mezõny beragad a sziget alá, az neki rosszul, és talán õ a legnagyobb áldozata ennek.

A félsziget túloldalán már 10 körül vagyok és a hazafelé vezetõ kreuzban szépen ásom magam fel. Hopp, egy szélforduló, hopp egy gödör, hopp egy fa, hopp fordulok…. Így megy ez a modellvitorlás túraversenyen. Azután elfogy a hajóm lendülete és elengedek három vagy négy hajót. Nem is teljesen értem. Még azt sem érzem, hogy szétcsúsztam volna, csak egyszerûen elvesztem a ritmust. Szóval 13. helyen futok be a második szakasz végén. Gyula 19. Laci 21.

A harmadik szakasz ugyan az, mint az elsõ csak visszafelé. Végre el is tudok rajtolni. Illetve beragadok lúvban, de szerencsére elõször fordulok ki a part felé. És a dolog fizet! Az elsõ csoportban versengek. a checkpointhoz 5. helyen érek és a végén végül a vízi oldalt választó négyes csoport miatt jövök be csak 9. helyen. Végre jó kis meccs volt. Gyula 18. míg Laci 25.

Az összesített eredményekbõl azután kiderül, hogy
9. helyen végeztem ami igen jó, sõt két nappal utána mikor számvetést készítek rá kell jönnöm, hogy nagyon jó. De errõl majd a végén. Még elkezdjük a pályaversenyeket három futammal ahol rögtön a selejtezõben mentem egy 3. helyet. Kezdek magabiztos lenni.

Este remek hal nélküli vacsora a Marina Frappában és meglepetésre még a leves is remek. Idén áldoztak a versenyre rendesen.

Másnap ügyesen összekeverjük a fekete hajóm csörlõjét és Lacival azt bogozzuk indulásnak. Korán kint vagyunk, ami nem is csoda, hiszen a szállásunk 5 vagy 6 lépésre van a pályától. Nem probléma.

34 induló és összesen 11 futam. Végig A csoportban játszom, csak egyszer sikerül B csoportba szorulni, de alapvetõen úgy érzem, hogy nem rossz a helyzet. Igaz minden futamban remeg a léc, hogy kiesem, de azután mégsem. Sajnos egyszerûen mindig valami apró banánhéjon elcsúszom, hogy beljebb kerüljek a listán. Az, hogy alá megyek a pályajelnek, az többször elõfordul a fenti terelõbójánál. Rajtolnom is meg kéne tanulnom. Állandóan elkefélem a rajtot. Ez nagyon nem megy. Vert helyzetbõl felállni az viszont kiválóan tudok, de mi lenne, ha erre nem lenne szükség. Eleget edzettem ebben a témában.

Mégsem jön ez össze ezen a versenyen. Mikor vége nem rossz az érzésem. úgy tûnik, hogy bár az A csoport szélén lebegtem, de nem estem ki és így biztosan nem leszek rossz helyen. Ez egészen a díjkiosztóig kitartott, de ott kiderül, hogy csak 15. Elkeseredem, kicsit kiakadok. Gyula a végére felszívja magát és még B csoportos futamot is nyer. Így felkerül az A-ba, hogy jó érzésekkel fejezze be a versenyt. Így a 23.helyen végez. Lacinak többször csúszott ki az esély a kezébõl, hogy felkerüljön A csoportba és még technikai gondokkal is küzdött. Így a 26. helyen végez.

Az itthoni számvetésben azután rá kellett jönnöm, hogy a horvátok elõhalásztak még néhány embert akik ott vitorláznak az elsõ tízben. De több kezdõ –legalábbis a modellvitorlázásban – ember is elkezdte ezt a sportot és állati fiatalok egytõl egyig. A magam 38 évével idõsnek számítok közöttük. Szerintem ma ez a csapat a világ legerõsebb IOM flottája korban és tehetségben. (És ismerve az IOM osztály erejét talán a világ legerõsebb modellvitorlázó flottája is ez) Talán nem is olyan elkeserítõ ennek a csapatnak az elsõ felében lenni…..