A Trieste-i Barcolana után kérdeztem meg a csapatot, hogy nem csatlakozhatnék-e a hajószállításhoz. Az első befutónak járó eredményhirdetés után mentem oda hozzájuk, ismertem az egyik srácot. Kiderült, hogy nyolcan vannak már az útra, de mehettem velük. Vasárnap délután volt a befutó és másnap este indultak.

Eredetlieg úgy tudtam, hogy a Rolex Middle Sea Race-re mennek. De kinderült, hogy nem indulnak mert a tulajnak nem jó. Helyette Nizza mellé, Antibes-be mennek, ahol a hajót télen tárolni szokták. Nem rossz.


Hétfő délután még hívtam őket telefonon, hogy egyeztessük az időpontot: vacsora Porto San Roccoban, utána indulás.. kényelmesen. Igy is lett, a kikötői étteremben találkoztunk, ettünk egy pasta-t (mi mást?..), ittunk egy kávét es 10perccel kesőbb már dohogott a 300LE erőforrás. Akkor még nem tudtam, hogy csak ritkán fog elhalkulni.. Merthogy a hajószállítás nem vicc, nem játék, az igenis komoly: szombat délelőttre át kellett érnünk Antibes-be (min. sebesség 10 csomó). Mellesleg az irdatlan mennyisegű hidraulikát energiaval ellátni jószerével csak folyamatosan járó motorral lehet, tehát vitorlázás közben is jár a zetor. Igaz, akkor csak alapjáraton, de mivel nincs lehangszigetelve a motorház (kilgramm oblige..), ezért meglehetősen speciális a helység akkusztikája. No füldugó, no

alvás

létezés a beltérben.

Gyorsan körbevezettek a főbb dolgokon, mondván a többit majd világosban. Hamar kialakult az ügyelet, zöldfülüként utolsó lettem, azaz 02h00-03h00 között lépek szolgálatba és asszisztálok, majd 03h00-04h00 között veszem át a kormányt és asszisztál a következő. Két óra szolgálat után öt óra pihenő, jól jön.


Az adriai szakaszon egyáltalán nincs szél, így Brindisi-nél kikötünk egy gyors pit stop tankolásra. 950 liter 20 perc alatt, épp, hogy belefért egy caffée. A csizma sarkánál sincs szél, sőt egészen a messinai szorosig kell várni, mire elkezd fújni valami, de az is kevés. A szabály egszerű, minimum 10 csomóval kell haladni, 12-13 csomóig lehet motorvitorlázni, és csak 15 csomó felett lehet elvenni a motorból. Erre Nápolyig várni kell. Éjjel kezd el fúni és marad egészen reggelig, aztán enyhül. Napközben sajnos marad a motorvitorlázás, de este kezd megint beersősödni, sajnos már pont nem vagyok szolgálatban. Viszont marad 20 csomó felett a szél egész éjjel, és jut belőle bőven a hajnali szolgálatba is. Antibes környékére felerősödött a szél 25 csomó felé és nem akart gyengülni, komolyakat siklattunk. Mire kikötöttünk már 35 felé fújt emberes hullámokkal, jó érzés volt bent lenni.

Este elmentünk egy jót vacsorázni és mire befejztük, addigra a délafrikaiak világbajnokok lettek: volt mire inni (ha az angolok nyertek volna, akkor is lett volna..).

Vasárnap még egy kis pakolás és hajómosás, aztán este vonatra fel, vissza Trieste-be, vége a nyaralásnak..



Sármay Bálint