Az utóbbi években komoly pezsgés indult meg a vitorlássport környékén Magyarországon. Bár az MVSZ házatáján határozottan történtek pozitív változások az elmúlt időszakban, a fő gond azonban, hogy a Szövetség nem igazán működik korszerű, a többség által elfogadott, reprezentatív, társadalmi szervezetként.

Az utóbbi években komoly pezsgés indult meg a vitorlássport környékén kishazánkban. Dinamikusan nőtt a sport és rekreációs vitorlázó felnőttek és gyerekek, valamint a használatba kerülő hajók száma. A tengeri vitorlázás is egyre nagyobb tömegeket mozgat meg. Van növekvő fizetőképes kereslet a sportág minden metszetében, és ahogy egy igazi piachoz illik, ezt megfelelő kínálat próbálja meg kielégíteni. Hogy ebből, közép és hosszútávon, igazi sikertörténet legyen azonban hiányzik néhány tényező: legfőképpen egy, az idők szavát megértő sportvezetés, amely ennek a fejlődésnek valami általánosan elfogadott, előremutató keretet és irányt tudna szabni.

Az MVSZ házatáján az elmúlt egy-két évben határozottan történtek pozitív változások. A Szövetség vezetése is felismerte, hogy a gyorsan változó hazai és nemzetközi környezethez való alkalmazkodáshoz önmagának is változnia kell. Az utánpótlás alapvető szerepének elismerése, az erre juttatott nagyobb anyagi támogatások, az olimpiai kvalifikációs világbajnokságra való koordinált felkészülésre tett kisérlet, egy főállású szövetségi kapitány kinevezése, valamint egy hitelesebb olimpiai és élsport bizottság előtérbe helyezése talán mind ezt a felismerést tükrözik. Talán!

A fő gond azonban az, hogy az MVSZ nem igazán működik korszerű társadalmi szervezetként: a tagság többségének szemében, számos vonatkozásban, a régmúlt időket idézi. Nézzük talán folyamatában a dolgokat. A Szövetség vezetősége úgy került megválasztásra, hogy nem volt egy komolyabb írásos anyag, ami előre tisztázta volna, hogy mik a terveik, mit is kívánnak tenni, és hogyan. Nem derült ki, hogy milyen programra szavaz a tagság. Ha ilyen nincs, akkor ezt nem is lehet számonkérni, mondjuk, a következő vezetőség választáson. Számonkérhetőség nélkül pedig nincs hitelesség! Tehát a személyektől szinte függetlenül az így megválasztott vezetés nem lehet hiteles, még akkor sem, ha egyes tagjai, ne adj Isten, egyénileg a sportban, szakmájukban, stb hitelesek is lennének. Ennek viszont súlyos, sok esetben számszerűsíthető következményei vannak.

Nézzünk egy konkrét illusztratív példát erre! A Royal Yachting Association (RYA) a világ talán egyik legjobban szervezett szak-szövetsége, használjuk tehát viszonyítási alapnak. Az RYA éves költségvetése 2007-ben 22.5 millió Euro volt. Az Egyesült Királyság 60 millió lakosával hatszor akkora mint Magyarország, az egy főre jutó nemzeti össztermék pedig 1.85-ször nagyobb, mint a miénk. Tehát a méretekkel korrigálva a magyar szövetség költségvetése valamivel több, mint 2 millió Euro kellene hogy legyen, ha ugyanolyan hatékonyan működne, mint a RYA. Vegyük figyelembe Nelson admirálist (vagyis a tradíciót) és a tengert, és osszuk el ezt a számot kettővel. Tehát mindezeket tekintetbe véve az MVSZ éves költségvetése 1 millió Euro körül kellene hogy mozogjon, vagyis legalább ekkora éves bevételt kellene generálnia. Ehhez képest ez úgy 650 ezer Euro körül ingadozik az utóbbi években. A kettő közötti különbség megközelítően számokban fejezi ki a hitelességi rést. Azt például, hogy a Szövetség csak az ismerettségi/érdekeltségi köréhez közel álló sponzorokat tudja
megszólítani, és a kőkemény sponzor piacra (éppen a hitelesség és számonkérhetőség hiányában) nem igazán tud betörni. Számos olyan nemzetközi nagyvállalat van jelen Magyarországon, amelyek globálisan igen aktívak a vitorlázás támogatásában, de Magyarországon ettől mégis távol tartják magukat. Szeretném hangsúlyozni, itt nem feltétlenül a Szövetség vezetésében levő emberekről van szó! A struktúra így önmagában rossz!

A Szövetség további súlyos gondja a párbeszéd szinte teljes hiánya. A Szövetség nem szólítja meg a tagságot, a tagság meg nem érzi, hogy (a formalitásokon túl) bármi köze lenne a Szövetséghez. A vitorlázó társadalmon belül, számtalan fórumon, komoly viták folynak a közösséget érintő fontos és kevésbé fontos kérdésekről. Alig fordul elő, hogy a Szövetség vezetői felvennék a kesztyűt és aktívan bekacsolódnának a vitákba.
Bár valóban, esetenként a viták stílusa és színvonala sok kívánnivalót hagy maga után, de attól még rengeteg tartalmas, megfontolásra érdemes vélemény, javaslat hangzik el. Továbbá, bármilyen jó, arra érdemes javaslatai vannak/lennének a Szövetségnek, ha ezeket nem vitatja meg
a felhasználói/alkalmazói közösséggel, ha ezeket a közösség nem fogadja el, nem érzi magáénak, legalább részben, akkor ezek a kezdeményezések/javaslatok/próbálkozások nem lehetnek sikeresek. Az, hogy az MVSZ vezetősége döntéseiben nem tekinti partnernek a vitorlázók szélesebb közösségét, kölcsönös elidegenedéshez és érdektelenséghez vezet. Ez a kudarc biztos záloga egy szervezetnek, melynek feladata lenne egy közösséget összefogni, és közös érdekeit kifejezni! Az MVSZ vezetői még az elvárható tájékoztatási kötelezettségeinek se igen tesznek eleget. Hol találhatók például azok a beszámolók, amelyek az egyes MVSZ vezetők nemzetközi szerepvállalásairól készültek (ISAF kongresszus, stb). Ha valaki a nemzetközi porondon a

magyar vitorlázás

nevében szerepel, akkor az lenne a minimum, hogy erről írásban a szélesebb közösségnek beszámol, állásfoglalásait, szavazatait megindokolja. Meg lennénk tisztelve! Vagyis hát, legyenek a vezetők megtisztelve, hogy minket képviselhetnek! Vagy még inkább legyen ez kölcsönös. És ne (csak) a szavakban, hanem elsősorban tettekben.

Tisztelettel


Mátyás László

2007.. December 20.

ui.:
Az irás eredetileg egy vitorlázással foglalkozó lap számára készült.