Megszokhattuk már, hogy ha a Majthényi-Domokos páros elindul valahol, akkor jól szerepelnek. Nem volt ez most sem másképp, versenyt nyertek Gardán!

Az idén 40 hollandis egység részvételével zajlott a gardai verseny, ahol 2 magyar hajó is indult (HUN 70 Majthényi-Domokos, HUN 13 Süli-Papp). Mi egy napos szereléssel kezdtünk, mert új árbóccal és sverttel érkeztünk, így sajnos csütörtökön nem tudtunk vízre szállni. Viszont péntek reggel a friss északiban mindent belőttünk a délutáni versenyhez.

Egykor lett volna rajt, de a déli kicsit késett és lassan terjedt le. Ennek megfelelően az első kreuz elég trükkös volt. Mi a szikla felé tendáltunk az olaszokkal, de a végén pár hajó bejött a vízről, mert a szélváltó nem jött le az első pályajelig. A raumban viszont feljöttünk a harmadik helyre és a lee bóját is így vettük, bár közvetlenül mögöttünk 5 hajó tömörült. A második cirkáló szakaszban próbáltuk fogni a víz felé tendálókat is, nehogy az legyen, mint az elsőben, de túlságosan kihúztunk víz felé, így a szikla oldali hajók megcsúsztak. Persze ekkorra már lejjebb terjedt a rendes szél, ami jobb csapáson nagyon éles volt, mi pedig beragadtunk középen. Sokadiknak vettük a bóját és a végére csak 9. helyig tudtunk felkapaszkodni.

A 2. futamban már rendesen fújt, egyértelmű volt a szikla. Jó volt a sebességünk, de Schwarzék (GER 87) bírták a tempót és előttünk vették az első jelet. Innentől végig egymással csatáztunk, amit egy másik német (GER 51) jól kihasznált és mindkettőnk elé került. Viszont a lee bójánál fontosabbik ellenfelünk nem vette figyelembe a szél radikális jobbra fordulását és mi így egy azonnali takkolással megcsúsztunk neki balra. Mire megfordult már késő volt és a rövid kreuzos befutó szakaszon megvertük.

A Contenderek miatt sokat vártunk a 3. rajttal, de még jó szélben vágtunk neki a következő etapnak. A rajtoknál nem kímélték egymás hajóit, olyan helyekre is befurakodtak némelyek, ahol egy optimist sem fért volna el, ezért mi próbáltunk közép tájon egy lukat keresni, de ez nem ment könnyen. A szakasz közepére kitisztáztuk magunkat, de még egy pici hiányzott ahhoz, hogy a tízbe beférjünk. A futam előtt a szelet és a viszonylag torz pályát felmérve eldöntöttük, ha nem leszünk elöl, az első raumban (ami inkább hátszél volt) egyből kihalzolunk és a pálya szelesebb részén maradunk. Nem voltunk elől, sőt… viszont az elképzelésünk bevált és felkúsztunk a 4. helyre. A szél fokozatosan gyengült és észrevettük, hogy a zsűri hajó átállt a lee bójához. A zászlókat még nem láttuk, de tudtuk: ez csak rövidítés lehet. Ehhez igazítva próbáltuk bebiztosítani pozíciónkat, a felettünk lévőket kijjebb toltuk a pályatengelyből és visszahalzolva megtartottuk helyünket a befutóig.

Másnap ismét késett a szél és kicsit felhősebb is volt az idő, de 2 körül már 3. ringlis szél volt. Az első futambeli nagylelkűségünknek (vagy inkább hülyeségemnek) köszönhetően a hollandok (NED 25) 4 pontos előnnyel vezettek előttünk. Ebben a futamban viszont senki nem bírt velünk. Az elején még előttünk volt egy számunkra kevésbé lényeges német egység (GER 213), de sebességgel később megettük őket és meggyőző fölénnyel nyertük a legszelesebb futamot. A befutónál már nagyokat dörgött, de csak fél órás várakozás után küldtek ki minket és épphogy le tudtunk szerelni mielőtt leszakadt az ég.

A hidegfront miatt másnap sokáig fújt az északi, mindkét futamunk ebben zajlott. Nekünk csak a hollandokkal kellett foglalkozni, a többiek eléggé le voltak maradva összetettben. A szél viszont nagyon kiszámíthatatlan volt, így nem volt egyszerű elől maradni, de szerencsére, ha minimális különbséggel is, sikerült kétszer is előttük végezni és ismét elhódítani a trófeát. Süli András-Papp Dávid végül a 19. helyen végzett.

Olcsi

forrás:

www.spartacus.hu