A 10-es osztály küzdelmei remek bemelegítés volt a nagy mezõnyök elõtt. A 18 hajó éppen csak elindítható egy csoportban, de azért megoldottuk. Persze a délutánra beálló szélirány is sokat segített a dolgon.

Másnapra megváltoztattuk a pályát és csak up and down maradt alul kapuval felül pedig terelõbójával. 43 indulóval 8 országból indult el az E mezõny küzdelme, ahol nem csak az aktuális világbajnok Jan Springer és a bronzérmes Yury Yermakov, hanem az ISAF-ból két horvát Ante Kovacevic és Robert Grubisa is indult. Róluk érdemes tudni, hogy hazájukban második és harmadik helyen állnak, ami az ISAF IOM osztályában azt jelenti, hogy a legjobb 10 közé tartozik Ante, aki az ISAF M osztályában is második volt a legutóbbi VB-n, míg Robert a kevésbé sikeres nemzetközi szinten, viszont õ is jelentõs erõt képvisel. Ezt mutatta végsõ gyõzelme.

Szóval volt mezõny rendesen.  Hazai szinten az lett volna  a cél, hogy elérjük a bûvös 20 hazai hajós határt, de a koccintás elmaradt, mert egy hajóval lemaradtunk. Na nem baj, mejd jövõre. Nekem a bajnoki címem megvédése volt  a fõ cél azon kívül, hogy kíváncsi voltam, hogy mire vagyok képes rendezés mellett.


Ezért a lehetõ legtöbbet meg is tettem elõtte, de csak azért, mert az terjedt, hogy a legnagyobb ellenfelem Horváth Zsolt minden nap edz… A hír hamisnak bizonyult, viszont jó pár órával több volt a kezembe a verseny elõtt, ami jól jött a kétfelé figyelés miatt.

Fõbírónak eljött Sallai Gabó, aki látván, hogy nehezen birkózom meg a versenyzés és eredményszámítás közös programjával, átvette tõlem az utóbbit és ezzel sokban segített a versenyzésemen. Szerencsére a VB-n nem lesz szükség arra, hogy eredményt számítsak, tehát bízom benne, hogy ebben az osztályban el tudok indulni.


Visszatérve a versenyre, az elsõ napon maradt a gyenge szél és nehezen nyüglõdtünk ki 4 kört 3 csoportban. A meteorológia azért bíztatott, hogy másnap jön az idõjárás nekünk. Addig ebben küzdjünk . Délutánra annyira nyugatias lett a szél, hogy ki kellett a pályát vinni a kikötõ elé, ahol mindössze egyetlen problémával találkoztunk. A délutáni nap szembe süt   Így egy kicsit nehezebb volt a dolgunk, de azért aznap sikerült befejeznünk a negyedik futamot.

A horvátok fölénye elég nagy volt ebben a gyenge szélben. Ez mezõny szinten erõs szélben még látványosabb volt. Bár Jan Springer és magam már jóval közelebb voltunk hozzájuk. Komoly meccseket vívtunk, úgy, hogy a horvátok hajói inkább a gyenge szélben voltak jobbak. Sokszor elõfordult, hogy sikerült bõszélben lekerülni õket, mert az õ hajójuk már orra esett, az enyém még nem.  Volt olyan is, hogy annyira élveztem a meccset a horvátokkal, hogy tovább mentem és elfelejtettem befutni. Csak a figyelmeztetésekre eszméltem.  Késõbb persze jót mosolyogtam magamon.


Sajnos az utolsó futamom elúszott, mert a vitorlacsörlõm, amely egy ideje már kehes tüneteket produkált, most végleg felmondta a szolgálatot. Így bár viszonylag közel voltam az elsõ háromhoz, ez kevésbé látszott az utolsó futamban kapott rengeteg pont miatt.


A verseny végül is számomra jól végzõdött, hiszen különösebb gond nélkül megvédtem a címem, kiderült, hogy összeegyeztethetõ kellõ segítséggel, hogy jövõre a VB-n legalább ebben az osztályban el tudjak indulni, valamint ki tudtunk 9 kört, vagyis 27 futamot nyomni a nem túl kedvezõ idõjárásból.

folyt köv…