Ha az első nap nem sikerült jól, akkor ma bebizonyítottuk, hogy tényleg tanulni jöttunk. De az legalább jól megy. Fejlődünk szépen.
Reggel borzaszóan hideg van itt, főleg, ha fúj is a szél. Márpedig a második napra nekikezdett rendesen. Génoa ráengedős nagyvitorlalobogtatós lett e helyzet. Az első futam rajtjánál simán lezúznak minket. Pedig szépen felállunk a vonalhoz a sűrűjébe, aztán kb. 15 másodperccel a lövés előtt jön egy pöff, a szomszéd hajón elvesztik a kontrollt, lefordulnak, es teljes sebességgel nekünk rontanak. Ez kicsit összezavar minket, és el is tart egy ideig, míg levakarjuk őket magunkról. Szépen utána eredünk a mezőnynek, de már nincs esélyünk az elejéhez érni, középen kűzdünk a helyi menőkkel, 17 a vége.
A második futam rajtja gyönyürűen sikerül, csak egy hajó van előttünk, aztán kiderül, hogy kint voltunk egypercesben, visszafordulás, anyázás. Kicsit összeomlunk amíg visszafelé raumolunk, mire elrajtolunk már az egész mezőny messze jár. Ez a futam edzésnek volt remek, és hogy az esélytelenek nyugalmával lazán vitorlázva végre megfejtsük a pályát. Végül azért megverünk kilenc hajót, ettől még ez lesz a kiesőnk, kár, hogy eddig minden futamról ezt hittük.. 🙂
Harmadik futam. Sima rajt középen, akik előttünk vannak, szépen vissza is fordulnak, tisztán ott vagyunk az elejében. Nagyon az elejében. Végig az első háromban vitorlázunk elszakadva a többiektől. Néha másodikok is vagyunk, a hátszelek elég jól mennek, még a stabilan élen vitorlázókhoz képest is gyorsak vagyunk, ami megnyugtató. Végül persze valaki bemázlizik elénk egy szélfodulóval, pedig az utolsó kreutzban még elsők is voltunk egy ideig. Sebaj, legalább kiderült, ha nem zavarnak össze minket, akkor ott tudunk lenni az elejében.