Immáron 20. éve rendezi meg a Spartacus Vitorlás Egylet a Trafik kupát az Omszki-tavon. Ez a helyszín a Budapesthez való közelsége miatt rendkívül nagy népszerűségre tett szert az elmúlt években.
A verseny kezdetén csak a Spari versenyzők vettek részt rajta, de utána szépen bekapcsolódott mindenki a versenyzésbe klubhovatartozástól függetlenül. Egyszer a taxisok sztrájkja miatt maradt el a verseny, akkor az optimistek elakadtak Érdnél, így csak társasági életet éltek akkor.
Az idei előrejelzések nem kecsegtettek túl sok jóval. Az idő elromlását pont szombatra igérték, reméltem, hogy az időjárásváltozás némi széllel is párosul majd. Az idő elromlott, de szél nem sok volt. Legalább 10 éve készülök, hogy elindulok ezen a „versenyen”, de eddig soha sem jött össze valami miatt. Idén nem volt akadály, így 10:30 körül érkeztünk ki a tópartra. Nevezés következett, a nevezési díj 1 Forint. Mivel most már a nemrég kivont forintos is történelminek számít, elfogadják a nevezésnél. A versenyzők folyamatosan érkeztek, egyre többen voltunk. 9 optimist hajót készítettek az egylet fiataljai némi szülői segédlettel. Bizony ezek a hajók már megéltek szebb időket, de csillogó szemmel néztem rájuk, hiszen közöttük volt több Winner gyártmányú hajó, amit gyermekkoromban csak messziről nézhettem, és a magam fajta lurkó nem nagyon kapott ilyen import hajót. A szabály az, hogy ha valaki nem éri el a 60 kg-ot, akkor manchaftot kell fogadjon maga mellé, így ellensúlyozva a nehezebb súlyúak hátrányát.
Rövid eligazítás következett. A szél keleties volt, ezért a rajt hátszeles volt. A hátszél végén egy kapu volt elhelyezve, és visszafelé kreuzolva a befutó következett. Ahogy telt az idő, egyre duzzadt a nép. Végül is 57 nevező jött össze, ezért 6 selejtező futamot tartottak. Minden futamból az első három jutott tovább az elődöntőbe. A két elődöntős csoportból az első 4 jutott a döntöbe.
A selejtezők alatt a szél még csak-csak fujdogált, de aztán szépen lassan elfogyott. A forraltbor szépen fogyott, akik fáztak, a helyi sportcsarnokba mehettek melegedni, mivel a vendéglátohelyek már nem voltak nyitva ilyen késői időpontban. A selejtezőkben is sok esélyes elhullott, de ez a középdöntőre is végépp igaz volt. Sajnos sokan korán távoztak, így kerülhetett többen elért eredményük ellenére a döntőbe.
A döntő futamra a szél teljesen leállt. Apró fodrok kúsztak csak nagyritkán a vízen, de többnyire még az sem. Látszott, hogy nem leszek pariban a könnyebb versenytársakkal, hiszen finnesként azért elérem a 90 kg-ot. Körülnéztem, a többség inkább a 60kg-hoz volt közelett, ami ugye 30 kg. Sebaj. A futamot nagyszerű hajrával Zentai Zoltán nyerte, mivel a végül második helyen végző Ignácz Karesz nagy fordulócsatába bonyolódott a volt agárdi Kocsis „Chaky” Ákossal, akinek így be kellett érnie a 3. helyezéssel. Bóna Gábor negyedik, Paksi Bence ötödik, a Takácsy testvérek a hatodik, a tavalyi győztes Czeizel Marsi a hetedik, míg jómagam Pallay Tibor a nyolcadik helyen végeztem.
Partraevickéltünk, szétkaptuk a hajókat, majd felpakolták őket az utánfutóra. A díjkiosztó fél 9-kor kezdődött a Budai Champs-ben, ahová egyéb elfoglaltság miatt nem sikerült odaérni időben, de az elmondások szerint jól sikerült.
Jó játék ez a verseny. Sok generáció mozog és vitorlázik itt együtt, és ez az utolsó nagy találkozó a vitorlázók számára a téli szünet előtt. Voltak többen, akik „csak” kilátogattak a családdal, de a versenyen nem indultak el. Mindenki magába szívott még egy cseppet ebből a nagyszerű élvezetből, amit vitorlázásnak hívnak.
Köszönjük az ötletgazdának Forintos Róbertnek, Erdélyi Béci főrendezőnek, és mindenkinek, aki jelenlétével emelte a nap színvonalát!