avagy: 11 MOD (-:- ahogy hajót hozhatunk….
….hát igen, nem csak a holland a rutinos kereskedő nemzet, de a magyar se különb.
-Persze szerződünk,- ráztuk a kezét az ügynöknek- most mi hazamegyünk, megírjuk a szerződést, elküldjük és ha tetszik aláírják, az ügynök és a tulaj is, és majd akkor eljövünk a bárkáért, foglaló az nincs, végül is épp most ráztunk kezet.- azzal beugráltunk a kilométer-korlát nélkül bérelt autóba és hazautaztunk.
Ügynökünk egész dörzsölt kereskedőnek érezhette magát, azonban nem tudta kikkel áll szemben. A disznó szerencsével nem ér fel a dörzsölt okoskodás. Napi 51 Euróért X3-as Bömbit bérelni az egy dolog, egy heti munkával javítható hajót találni jó alkuval és sereg pót cuccal az is egy dolog, viszont a telitalálat felett érzett, feltörő örömöt fancsali arccal és levert testtartással sikeresen leplezni, ahhoz disznó szerencse kell.
Majd egy hónapi levelezés vette kezdetét. Mi beleírtuk a szerződéstervezetbe a sereg plusz cuccot, ők rendre visszaküldték a „ha van” kiegészítéssel. Épp mikor megtelt a hócipőnk a link ábrázatukkal ők is elfáradtak és aláírták a mi verziónkat. Előkerültek a hajó papírjai, számlák, stb. Megkezdődhetett a hazaszállítás szervezése.
Még tél előtt el akartuk hozni, nem lehet jó hóviharban ekkora rakománnyal közlekedni. Igen fél év telt el a Pünkösdi Regatta óta, nő és villamos után ennyit még nem loholtunk, mindhárman öreg-rozmárok, összességében sem, de hát a hajó az kivétel, és nő nemű és 17 éves…hiába vén kecskék is megnyalják a sót….
A „Bohóc-Trans” rendelkezett egy elég alacsony platójúnak mondott méretes autómentővel, kicsit alkudoztunk -ne csak a hollandok járjanak rosszul (:- már- , a kis Yarist feltettük a platóra és bepréselődtünk a fülkébe a sofőr mellé –mögé egy amolyan fekhelynek való padszerű ülőalkalmatosságra. Három napot zötykölődtünk, egymás gémberedett tagjait illesztgetve a csomagok közt maradt és ki tudja még miféle résekbe. A fuvarosok pihenőideje szent, hát még az ezer Eurós büntetés. Külön tudomány kiszámolni, mikor érdemes utazni, mikor pihenni, mennyi idő után mi következhet és milyen sorrendben. A szállítás mindenképp időrabló és sűrű szállásköltséggel terhelt mutatvány. A hazai hamuba-sült ellátmány fogytával a napi háromszori étkezés se hazai árfekvésű. Ez a három tétel biztosan túlhaladja az elgondolásokat. A kaja, a szállás és az útidő –ami egyben szabadságra kivett napok formájában is veszteség- ez mindig jóval több lesz, a többi költség kalkulálható.
A Holland kikötői segéderő felettébb bamba jószágnak bizonyult. A darukezelést Legón gyakorolt gyermeki naivitással végezték , a melyik lesz az eleje és melyik a vége kérdést többszöri nekifutásra sem adták elő egyértelműen. Majdnem feldől, majdnem leesik, orra bukik…aztán megelégeltük, közbeléptünk és tíz perc alatt helyére tettük a rakományt. Megérkezett a hajó tulajdonosa is, barátságosan autójához invitált, melyből előkerült egy plusz kevlár-vitorla, hajóponyva, megkerült egy motor, egyedül a műszerek terén maradtak sárosak egy két alkatrésszel. Ez akkor már nem nagyon érdekelt minket, eltörpült a rémület mellet, amit a rakomány 440 cm-es magassága okozott. Ez bizony plusz 40 centi a szabályoshoz képest. Nem mertük reszkírozni a plusz centinként 200 Eurósnak felvázolt büntetést, pláne ,hogy az sem volt tiszta országonként, hidanként vagy mi alapján büntetnek…
Kerekeket leszereltük a futóról. Árbocot befűztük a tőkesúly és az utánfutó támaszai közé, csörlők rozsdás csavarjaival küzdöttünk a leszereléshez. Tényleg remekül teltek az órák a tenger felől fújó sós illatú metsző hidegben. 397 centi! Megúsztuk! Hogy a pék sunyi mindenibe mérhettük el az első út során ennyire? Három mérnök vagy mi az ördög egy mérőszalaggal ennyire nem lehet hülye! Nem is volt. A kocsi volt 25 cetivel magasabb…
Eredetileg 29 centi tartalék tudatában indultuk. 400-29+25=396. Az 1cm-t tényleg elmértük…
…folytatjuk…