A Panoráma Kft. gondozásában megjelent „A Balaton Kékszalagja 2008” c. kiadványban szerepel egy számunkra nem kis meglepetést okozó nyilatkozat. Ezen nyilatkozat, illetve a Principessa csapatban bekövetkező személyi változásokkal kapcsolatban innen-onnan hallható pletykák miatt úgy éreztük, szükséges megosztanunk a közvéleménnyel, hogy pontosan mi is történt.
Először is álljon itt egy részlet az említett nyilatkozatból, melyben a Principessa kormányosát a Kékszalag után két héttel a számunkra kudarcot jelentő negyedik helyezésről kérdezték:
„
Kérdés:
– Sajnáltam a történteket. Abban bíztam, hogy egy nagyon szoros meccset vívtok.
Rauschenberger Miklós:
– Mi is arra számítottunk. Van, amikor jól jön egy pofon. Én most megkaptam, méghozzá jó nagyot. Remélem a csapat is levonja ebből a következtetéseket, nem lehet kiküldeni a mentőmellényt, az nem nyeri majd meg a versenyt, és nem lehet azt mondani, hogy én most nem érek rá edzeni. Erre az időre félre kell tenni mindent mást egy cél érdekében, ez most a Kékszalag volt.
Kérdés:
– Ezt nehéz megértetni velük?
Rauschenberger Miklós:
– Igen, de úgy gondolom, hogy egy egyetemista is felkészülhet arra, hogy az edzésnapokon ne legyen vizsgája, se UV, se semmi. Mint ahogy én sem dolgoztam azokon a napokon, pedig nekem az egzisztenciám múlik rajta: ha nem megyek be, nem kapok fizetést.”
Most pedig következzenek a tények:
A Principessa külföldön való megtekintésétől a tulajdonossal való kapcsolatfelvételen keresztül a hajó hazahozataláig a feladatok nagy részét mi végeztük el. A nemzetközi kommunikációt (a szigorúan vett adás-vételtől eltekintve) kizárólag mi intéztük. A szereléseknél szinte soha nem volt ott az egész csapat – ez 16 fő esetében irreális is lenne, mi a legtöbb esetben ott voltunk.
Az év eleji megbeszélésen megállapodtunk, hogy mivel a csapat nagy része kishajózik az olimpiai 49er illetve 470-es osztályokban, az edzésprogramot úgy alakítjuk ki, hogy az ne mehessen sem a kishajós versenyzés, sem az edzés rovására. Ezzel ellentétben menet közben szépen, folyamatosan faragtuk le a hétvégéket a kishajós időből, és raktuk át a Principessához. Csak a szerencsén múlott, hogy nem kellett egy 49er Grand Prix fordulót kihagynunk, mert az elmaradt. Gyakorlatilag kizárólag versenyeken indultunk el, edzésre egyáltalán nem jutott idő. Mindezek ellenére a többszörösen megváltoztatott programot a csapat becsülettel végigcsinálta.
A Kékszalag verseny kudarca után a kiváló vitorlázó, Roberto Benamati vezényletével a Centomiglián második helyet értünk el – egy hajszállal maradtunk le a győzelemről. Ez kiválóan bizonyította, hogy sem a csapat hozzáállásával, sem felkészülésével nem volt probléma.
Mindezek után úgy döntöttünk, hogy nem kívánunk a továbbiakban ebben a programban részt venni. Az őszi évértékelő megbeszélésen teljes mértékben, kizárólag a saját elhatározásunkból léptünk ki a csapatból. Ezen döntésünket a szezon során történtek indokolják, illetve az, hogy mostantól maximálisan a 49er osztályban való felkészülésre és versenyzésre fogunk koncentrálni, mely mellett nem jut időnk még egy minimális kékszalag-felkészülésre sem.
Ami pedig az egzisztenciát illeti, úgy gondoljuk, hogy egy esetleges elbukott szigorlatot követő évismétlés egy jó nevű felsőoktatási intézményben valószínűleg jobban érinti az ember jövőjét, mint egy-két kihagyott péntek délutáni munka…
Budapest, 2008.12.17.
Brencsán Dávid, Cserép Csaba, Cserép Csongor, Előd Botond, Szamódy Balázs