Egy olcsó hobby jégvitorlás, a repülő balalajka. Évek óta szeretnék egy jégvitorlást és ha elmentem valahova a szabadba korcsolyázni, majd a szívem szakadt, ha megláttam, hogy mások csak úgy siklanak a szélben.
Legutóbb pont egy éve szenvedtem, a Fertő tavon. Akkor elhatároztam, hogy a következő szezonban már én is a jégen fogok vitorlázni. Volt persze egy-két probléma. A DN-el – ami tökéletes lenne -az a baj, hogy nagyon drága (újonan úgy másfél-két mille körül van, használtan sem nagyon adják egy alatt). Lehet házilag is építeni, 10 dollárért megvehető a teljes dokumentáció, de akkor nagyon jó anyagokat kell beszerezni, nagyon jó szerszámok és a szokásos barkácskészségen túli tudás szükségeltetnek. És persze vannak dolgok (speciás korcsolyák, az árboc, meg ilyenek), amiket valahol meg kell venni. Akkor meg nem sokat spóroltam. Ráadásul csak egy-két hétvégére kell évente, sokszor nem is nagyon van jég, ezért nem akartam sokat belefektetni. Mivel Ausztriában élek, továbbra is inkább a síelésre koncentrálnék.
Aztán felfedeztem a neten egy svéd konstrukciót (ez lenne az „Isabella Icebox”- a google-ben megtalálható), amit néhány deszkából, a szokásos vasanyagokból építenek teljesen házilag és egy szörf vitorlával hajtanak. Még a nyáron elkértem a Serke-család (Viztec) szörfjének a nem használt vitorláját és az árbocát, aztán december 22-én kb 150 Euroért megvettem a BAUMAX-ban az anyagot (ennek megfelelően semmi speciális dolgot) és nekiláttam. Csak kéziszerszámaim vannak. Rajz persze semmi, csak úgy a képeket nézegetve gondoltam ki a fő méreteket, illetve építés közben gyakran „felpróbáltam magamra”, hogy hogyan férek bele és annak megfelelően mentem tovább.
Január 6-án este lettem kész vele. A fatest, az ülés és a hátsóhíd nélkül, leginkább úgy néz ki, mit a Mojszejev együttes basszus balalajkája, ha húrokat tennék rá, biztosan meg is szólalna. Az ülés meg akkora lett, mint egy karosszék, mit csináljak, ekkora a hátsóm meg nem is akartam szorongani rajta.
A
lakul, a hátsóhíd és az ülés már a helyükön vannak. Parkolóhelyen, szélre várva.
Nejem megmért gatyában és alul széltemben 45 centi jött ki. Ehhez hozzáadtunk 5 centit a bélelt nadrágoknak, ezért aztán 50 cm széles lett. A nagy háttámla meg a döntött üléslap azért kellettek, mert egyrészt az én koromban már fontosabb a kényelem, mint a cw érték, másrészt a háttámla vezeti a schot kötelét. Maga a váz és a hátsóhíd 50×80-as fenyőfa, a többi 16 mm-es háromrétegű ragasztott fenyőlap némi magyar akáccal kombinálva.
Hosszas tanakodás után a lábbal való kormányzás mellett döntöttem, mert ez egyszerűbb, ha meg nem válik be, azonnal át lehet kézire alakítani. A vasalatok a legegyszerűbb lapos- és szögvasból (6×60, 3×30, 40×40), valamint zártszelvényekből (20×20, 25×25) készültek, saját, nem túl szép, de nagyon erős hegesztéseimmel. Az egész meglehetősen primitiv, de célszerű.
A Fertő volt a próbapálya. 9-én, pénteken délben érkeztünk, gyorsan levettük a gépet az utánfutóról és ott helyben a jégen össze is raktam, aztán hajrá. A legnagyobb megepetésemre gyenge szélben is azonnal elindult és nekiiramodtunk. Persze az egész szokatlan volt, a lábbal kormányzás, a schot kezelése, de mindenek elött a sebesség. Az erősödő szélben helyenként biztosan mentem 30-40-el, ami ebben a helyzetben meglehetősen félelmetes volt. Persze azonnal mutatkozott a konstrukció egy-két gyerekbetegsége, amik szerencsére nem tragikusak és amiket még ezen a héten ki fogok javítani. Legelőbb is 120° helyett 90-re kell élezni a korcsolyákat, mert cirkáláskor időnként kifarolnak. Aztán hiányzik belőlük a „Sprung” is. Az árboctalpat meg kell merevíteni, a talpcsigát meg kell hegeszteni, a schotba kell egy áttétel, a kormányáttételből le kell venni. Egyébként minden stimmelt.
Az első start, rugalmas elszakadás a parttól, jobbra meg már menetben. Nem csak jól néz ki,
de jól is megy.
Ha valakit még érdekelne a dolog és kiváncsi a részletekre:
antal.mink@gespag.at
Mink Antal