A Mocó szobor egy magatartás formának a jelképe, amelyet sok hajós magáénak tudhat, mint egykori mocó. A Mocó fiatal feltörekvő hajóslegény, aki a kikötőben állandóan sertepertélve próbál mindig segíteni, valahol hasznos lenni, hátha ilyen módon előbb-utóbb egy hajón befogadják, megtanul mindent és vérbeli hajóssá válik….
A fenti idézet egy meghívón olvasható. És a meghívó nem takar mást, mint Balatonfüreden a Silver Resort belső udvarában felállított szobor avatóját. A szobor Nagy István János szobrászművész munkája és Beliczay Tamás felajánlásából valósult meg. A szobor avatása május 16-án délután 2-kor lesz.
Azt gondolom, hogy a Mocó jelenlegi világunkban egy nagyon fontos jelkép kell, hogy legyen. Jelkép a hajózás, a szakma, a természet tiszteletére. Jó lenne, ha ez a jelkép a fenti idézetben található módon azok számára is azzá válna, akik számára a hajózás csak státusz szimbólum. Mert a hajózás soha nem lehet csak az. Annál sokkal veszélyesebb üzem. Jó lenne, ha nem adnának ma vizijártasságit csak úgy. Jó lenne, ha lenne Mocóképző és csak utána, miután a munka, a természet, és a hajózás szeretetét és tiszteletét megtanulta a delikvens, akkor kezdhetne arról beszélni, hogy vizijártassági vizsga. Jó lenne, ha a való világban is lenne ilyen.
