Így utólag azt gondolom, hogy fontos kérdést hivatott eldönteni a vodicei IOM verseny. Az elején ezt nem így láttam, de utána rögtön tudtam, merre tovább.

A horvátok ezen versenyén még egyik évben sem jártam. A nagy kérdés az az volt, hogy a Pikanto, valóban elöbbre visz, mint a régi hajóim, vagy a Naviga VB-n látott sebesség nem több, mint délibáb.

Három hajós csapattal mentünk és féltem attól, hogy nem lesz nagy mezõny, hiszen a horvátok idén nem olyan aktívak, Szerencsére Gyuláék is jöttek Erdélybõl, így öt hajóval tudtuk növelni a valóban nem nagy 16 hajós helyi indulószámot. Persze azért az utolsó IOM VB 1, 5, 8, 12 és 28. helyezettje ott volt. Csak a harmadik hiányzott. Magyarul a mezõny nem volt gyenge. Csak a szokásos. Hozzá mérhetõ csak az ausztrál és az angol talán.

Na, ennek szellemében szóltak az elvárásaim, ami összeségében ugyan nem, de részeiben mindenképpen felülmúlódtak. Míg eddig örültem, hogy a B csoportból az A csoportba kerültem néha, most folyamatosan az élbojban vitorláztam és komoly ellenfele voltam az egész brigádnak.

Az elején némi bizonytalansággal indult, de hamarosan bele lendültem és bár elöször  azt hittem, hogy csak véletlenül, de utána már biztosan ott vitorláztam az élmezõnyben. Oly annyira, hogy az elsõ napot egy bután elrontott bójavétel miatt nem a harmadik, hanem az ötödik helyen zártam. Ezen a napon a szél idõnként katasztrófális volt és jobban hasonlított az agárdi déli szélhez, mint tengeri idõhöz.

Az este egy hajón sörözéssel és grillhús fogyasztásával telt, majd viszonylag gyorsan –már nyolckor – nyugovóra tértünk….

A következõ reggel szerintem nem volt melegebb mint mondjuk Budapesten, de határozottan jobb szél fújt. Hamarosan elkezdtük a regattát, ami eleinte nem indult valami fényesen. Azután hirtelen belemelegedtem. Egy hatodik hely után, egy késleltetett lúv rajttal nyertem egy futamot, úgy, hogy a második cirkáló szakaszban még el is tudtam lépni a mezõnytõl. Ezzel már haza is mentem volna, de következõ futamot megint megnyertem, most éppen úgy, hogy harmadik voltam a befutó szakaszig, ahol is az elsõ kettõ annyira nem figyelt rám, hogy a kínálkozó lehetõséggel sikerült élnem. Én erre a két dologra annyira nem számítottam, hogy komolyan megkönnyeztem a dolgot. Persze csak titokban.

Ezután már csak a fekete leves jött. Elfogyott a szufla és sokat hibázva végig kinlódtam a maradék futamokat. Volt olyan, hogy négyszer köröztem egy futamban. Hol bója érintésért, hol egyéb szabálytalanságért.

Ami tény:


nincs mese, végre egy négy éves álom közelébe kerültem. Fel tudom venni a versenyt az általamnak  a világ legerõsebbjének tartott rcvitorlás mezõny elejével.


Fejbe iszonyatosan elfáradtam. Ez lesz a következõ lépcsõ. Itt csak úgy jutok elöbbre, hogy amennyire lehetséges ebben a mezõnyben vitorlázom.


A Pikanto jelenleg a világ egyik, ha nem a legjobb IOM hajója. Más nem is bizonyítja, jobban, mint hogy az elsõ 10 ilyen hajóval versenyzett.

De, hogy ne csak magamrõl beszéljek néhány gondolat a többiekrõl:


Forrai Csabának nagyon hiányzott a sebesség. Nem sok kétséget hagy számomra, ha hasonló hajója lenne, mint nekem, akkor komolyan számolni kéne vele itt is. Most 15. lett.


Szathmári Miki jól állja a sarat. Ahoz képest, hogy csak tavasszal kezdett el vitorlázni jó részeredményeket tudhat magáénak.  Most 14. lett.



A verseny persze itt oltári kemény. Nem lehet kettõt-hármat büntetlenül hibázni, mint itthon. Itt azonnal megbosszúlja magát az elsõ hiba is.


A fontos érdés pedig az, ami nem kérdés. Igen is érdemes ezen a szinten tovább folytatni, mert van értelme. Remélem néhány szponzor is így látja majd.


Végeredmény



Fotók