Talán IV. Bélának sem tetszett volna amit itt látott. Nem volt egyedül. Nekem sem. Persze neki 3 hónapjába került ide eljutnia, velünk ellentétben, akik 6 és fél óra alatt idekocsikáztunk.
Nagy áldás a horvát autópálya. Emlékszem, amikor még 10-12 órát autóztunk azért, hogy legalább Zadarig eljussunk. Sõt olyanra emlékszem is gyerekként két napos túra volt, hogy Split környékét elérjük. Ma már persze teljesen más. Élünk is vele rendesen. A SAILING.HU Team idei második versenye 2/3-os csapattal Trogir vára mellett zajlott.
Az idõjárás elõrejelzések sok jót nem mondtak a a szombati napra, de ami Trogirban fogadott minket az elég katasztrófálisnak tünt. Azon kívûl, hogy zuhogott az esõ, a város nem mûemlék része gyakorlatilag teljesen a földmunkák és építkezések szinterévé vált. A tisztességgel fújó Jugo a sok csapadék mellett még nagy erõkkel tolta be a vizet is Trogir és Ciovo közötti csatornába is, ahol a híd alatt jobban áramlott a víz, mint a Dunán.
A klubhoz vezetõ út víz alatt volt, ami a dagály és a Jugo együttes mûködésének volt köszönhetõ. Éppen csak olyan szintig ért, hogy autóval át lehessen jutni rajta. Áthatoltunk és kiderült, hogy nincs rossz helyen a szállásunk. Ciovon közvetlenül a várral szemben laktunk, nem sokkal az ACI Marina fölött. Itt is volt a verseny kiindulópontja. Másnap itt derült ki, hogy az esõ és a szélhiány miatt nem lesz verseny szombaton. Nem mondom, hogy nem fért rám egy jó délutáni alvás, de ide mégis csak versenyezni jöttünk és januárban Rogoznicából úgy jöttünk el, hogy vasárnap nem volt futam. Ez pedig általában igen ritka, és ha még egymás után kétszer történik meg, akkor pláne.
Most mégis így jártunk. De, hogy ne üssük el hiába az idõnket, a Versenyvitorlás taktika címû könyv kitárgyalásával töltöttük a napot. Részt vettünk a péntek esti vacsorán, ami vrpoljei bárány, hagyma, pita, krumpli összeállítású igen ízletes étkezés volt. Lélekben már arra készültünk, hogy ide is hiába jöttünk.
De nem! Vasárnap kisütött a nap (bár reggel még megijesztett csöppnyi esõvel) és a délkeleti irányú szél maradékával végre elkezdõdött a verseny. Lassan, de biztosan, mert rögtön az elején annyira megerõsödött, hogy B rigre kellett cserélni. Egy-két futam erejéig. Majd vissza. Majd megfordult a szél,majd a végére megint majdnem B rigesre sikeredett.
Egyszóval vért izzadtunk és rá kelett jönnünk, hogy még ha gyenge szélben oda-oda érünk (most ott sem), erõsebb idõben közünk nincs a mezõnyhöz. Persze az is igaz, hogy amióta lezavarták az EB-t, megnyerték a VB-t, a mezõny második felének elapadt a kedve rendesen. Így kicsit gyengébb az optikája a dolognak hisz a most ott lévõ 16 horvát kettõ kivételével egyértelmûen az élmezõny harcosa. Ha itt elöbbre jutunk, akkor komolyan fejlõdtünk.
Ez most nem sikerült. Nem mondom, hogy fejben ott voltam, mert olyat még nem csináltam, hogy nem kapcsoltam be a hajó elektronikáját, amikor vízre raktam. Most ez is megtörtént. Meg elfelejtettem rajtolni, meg bedrengoltam. Szóval szó sincs arról, hogy mentálisan a legjobb állapotban voltam, viszont ez a vasárnapi verseny olyan szinten nehéz körülmények között volt, hogy kár lett volna kihagyni.
Szatmári Miki végre az elkeserítõ rogoznicai szereplés után tudott jó részeredményeket felmutatni, bár avégelszámolásból nem jött ki jól. Van min dolgozni emelett, hiszen gyökeresen át kell gondolnunk a rigek szerelését is, de abban biztos vagyok, ha ezen az úton járunk, akkor a lehetõ leghamarabb kijön az eredmény is.
Eredmények: 18 induló
13. Beliczay Péter
15. Szathmári Miklós
Az utunkat pedig az
AUDATEX
támogatta!