versenyzés katamaránnal, minden idők legfiatalabb Tornado kormányosával, és egy bonyolult történet
„olyan ez a tó mint egy csatatér!
csak nem vér van benne,
hanem nagyon sok víz”
Öcsi
Az első hazai bólyánkívüli verseny, és egy halom borulás és fürdés után megbeszéltük, hogy kimegyünk Garda-ra és nevezünk a Tornado EB-n és a Multicenton.
Az ilyesfajta versenyzés komolyabb átgondoltságra ad okot, ezért felhívtam Roland Gaeblert (Tornado osztály jelenlegi elnöke, 2010 Kékszalag győztes hajó kormányosa) és megkérdeztem tőle, hogy mi a véleménye? Ekkor még titokban gondolkoztam abban, hogy a Centon nevezünk a Naturaqua M2-es Ventilo-val, de Roland hamar lebeszélt róla, mert már akkor tudata velem, hogy túl nagy szelek fújnak mostanában Gardán egy M2-nek. Roland 100%-os Tonadozást javasolt, és azonnal mindenben betámogatott: közölte, hogyha kell, tud adni kölcsön vitorlákat és alkatrészeket az EB-re, csak menjünk és nevezzünk!
A Tornado EB-t a Centomiglia utáni napokra szervezték, így neveztünk a Multicenton is edzésként. Arra számítottam, hogy tömegesen fognak katamaránok nevezni e népszerű túraversenyre. Hamar megtudtam, hogy miért nem tolonganak sokan a rajtvonalon. A tavalyi verseny végeredménye elég bizar képet nyújt:
http://www.centomiglia.it/pdf/ClassificaMulticento.pdf
47 egységből heten értek célba? Itt valami nagyon durva dolog lehetett az ok! Nyilvánvaló, hogy mi:-) A szél! Gardán gyakran fújnak, nagyon erős szelek, de amilyen gyorsan jön a szél, olyan gyorsan el is áll.
A Gardára kiírt Multicento-ra beszereztünk a Tuss Sails-től egy feltekerhető code zeró jellegű lapos upwind vitorlát, amit a topra tudtam húzni és kibeksztégeltem egy mobil csigasor segítségével. A régi Gardás-Liberás tapasztalataimból azt gondoltam, hogy lesz a versenynek gyenge szeles szakasza is, amin kínszenvedés, ha nincs elég vitorla egy katamaránon.
2005 Cento Liberás tapasztalatok:
http://www.videotunes.hu/raffica/video/2005raceclip2.avi
Később kiderült, hogy ezt majdnem jól is gondoltam:-) a Tuss gyártmányú Code Zero vitorlát az Extreme 40-es katamaránokon megtanult, és bevált módon használtuk és rögzítettük: a Top-ra húzható vitorlát a Tornadomhoz ugyanúgy rögzítettük, ahogy az X40-es hajókon használtuk. Ez hiba volt! A betekert vitorlát Tornadon legalább 6 ponton rögzíteni kell, (3 rögzítési pont nem elég) Ez azért van, mert X40-es nél jóval alacsonyabb a Tornado hajóteste, és esetünkben a teljesen összetekert és három ponton lekötött vitorlát 20-30 perc alatt szakszerűen elkezdik kibontani, a 30knots-al megérkező hullámok, és a „lágy” ősziesen gerendázott szellő.
Ilyenkor nincs mit tenni, elő kel venni a kést, és cselekedni. Az orsudár végén enyhén kibomlott vitorla életveszélyes tud lenni adott körülmények közt. A Centomiglia túraversenyen, olyan erős szél és hullámzás, volt, hogy be kellett ugranom a vízbe, kimenni a hajó órába, és levágni a Code Zeronk orsudár fix rögzítési pontját, különben darabokra törjük magunkat!
megjegyzés: egy halom nemzetközi egység árbocát, hajóját törte, vitorlák robbantak fel pattantak szét egy pillanat alatt. A rajtvonalon az előttünk száguldó hajókból vízbe esett embereket kellet kerülgetni 20knots-al. A rajthoz szinte evezni kellett, annyira nem volt szél, de a rajt előtt hirtelen gerendák kezdtek hullani az égből, és azonnal elindult Heavymetál. A rajt előtt 2 perccel borultunk, de szerencsére jó szögben repültünk el a hajóval, és egy percen belül vissza tudtuk állni a versenybe. Öcsi igen jól bírta a gyűrődést 🙂
Itt megosztanék több nagyon fontos dolgot-tapasztalatot: baromi szerencsés vagyok, hogy pont a verseny előtt vásároltam a Helly Hansen-től, egy off sore „OCEAN RACING SUIT” száraz ruhát. Igaz ami igaz a ruha baromi drága volt 🙁 ,de most így utólag azt gondolom, hogy ez a ruha minden pénzt megért! Elég durva szituációkba keveredtünk, és ez az öltözék biztonsága és kényelme minden igényemet felülmúlta, pedig elég rigolyás vagyok dicsérni egy ruhát:-) Adott környezetben, ha nem lett volna ez a HH OCEAN RACING száraz ruhám, vacogó didergő görcsös húscafatként szenvedtem volna végig a versenyt, és nem élveztem volna a problémák megoldásának örömét, és a természet erőinek szépségét. Olyan ez, mikor drága öltönyt veszünk, mikor operába megyünk. Most nem az Operába mentünk, de a ruházatunk alkalomhoz illő volt, és a zene is jó volt amit Gardán hallani lehetet, csak egy kicsit keményebb műfaj volt volt mint ami egy átlagos Operabálon hallani:-) A magas gallér a HH száraz ruhán baromi hasznos, ez a galléros megoldás nagyon-nagyon-nagyon sokat számít, mivel a kilélegzett levegőm 37C fokkal folyamatosan melegíteni tud!
A tökéletes száraz ruha vásárlásnál fontos szemelőt tartani, hogy a ruha legyen picit nagyobb, mint mi, mert használat előtt úgyis belemész a vízbe, kiengeded a levegőt a ruhából, a ruha enyhén rádtapad és felveszi a tested pontos formáját, így teljes mozgási szabadságot érsz el! A ruha nem fog gátolni, még kitekert akrobatikus pózok előadása közben sem. A Helly Hansen OCEAN RACING ruhája egy jelentős dologban különbözik más gyártók ruháitól: a láb rész megoldása! A láb rész nem gumi, hanem zárt sztreccs szerű Goretex strapabíró anyag. Régi ruháimon a gumilábakkal mindig baj volt. A Gumis alsó végtagok életveszélyesek tudnak lenni, ha megsérülnek egy szárazruhán! Ezt a sérülési lehetőséget a HH nagyon jól, ás biztonságosan!!! és kényelmesen oldotta meg. A száraz ruhámban kényelemben és biztonságba éreztem magam az összes verseny alatt. A maximális kényelem mellett, megmaradt minden esetben a végtagjaim teljes mozgás szabadsága!
Andorka Öcsi a bemelegítésnek szánt Cento verseny után csak ennyit mondott, szó szerint idézem:
„olyan ez a tó mint egy csatatér!
csak nem vér van benne,
hanem nagyon sok víz”
…mikor a grószt verseny után lehúztuk, meglepődve vettem tudomásul, hogy a vitorla nem szakadt sehol, csak a latnik táncoltak el itt-ott.
A Tornado EB előtt a Cento után:
a 30knots feletti szelek stabilan fujdogáltak, ami nem igazán kedvezett a mi pehelysúlyunknak. A hajót másnap naiv módon megpróbáltuk vízre tenni, de hamar beláttuk, hogy ami sok az sok:-) 2 napig vízre sem tudtuk tenni a Tornadot, stabil szél és hullámzás volt még éjszaka is.
Mikor az EB-re megérkeztünk, számítottam egy halom macerás dologra, felmérés, nevezés, stb… de minden simán és nyugisan ment. Lakóbusszal érkeztünk, amiben jól ki tudtuk pihenni magunkat. Nagyon sokat jelentett az állandó szülői segítség. Mikor megérkeztünk az EB-re Roland Gaebler átnézte a hajónkat, megvizsgálta alkatrészeinket és az összeszerelést, aztán adott egy sajátunknál sokkal jobb grósz vitorlát, és hozzá egy teljes latni készletet:
Hálás köszönet!
Baromi jó volt a Tornado EB! Annak ellenére, hogy (szokás szerint) igen sokat üvöltöztem, nagyon jó volt versenyezni. Öcsi baromi sokat tanult, és nagyon gyorsan fejlődött. Jó érezni, mikor valaki ráérez a 30knots-os rohanás izére és a kompromisszum nélküliség törvényszerűségeire. Az erősszeles Tornado versenyzés egy halom hajószerelési és egyéb más kreatív dologra tanít meg. Rengeteg technikai problémánk volt, de ezeket mind időben menedzselni tudtuk. Olyan problémáink voltak például, hogy a frissen alkalmazott vadonatúj kötelek egy része nem volt megfelelő bizonyos esetekben, ezért új és más felépítésű köteleket kelet beszereznünk. 30knots környékén a leg apróbb dolog is k
ardinális problémát tud okozni. Egy vadonatúj kötél az ismétlődő magas terheléstől a blokkolási ponton ellaposodott már 2 nap alatt, így a Spinlock-al blokkolt fal fogta magát és rendszeresen megengedett. Spinlock-ot nem tartottak az Olaszok, cserélni nem tudtam a veretet erősebbre, ezért hatékony megoldást kellett gyártani, de sürgősen! Az egyszerű és hatékony megoldást tű és cérna jelentette: átvarrtam cérnával a kilaposodott kötelet a blokkolási ponton és ettől minden azonnal rendbe jött. Ezzel a blokkolási ponton átvarrt megoldással, le lehet csökkenteni más hajókon is a mozgó kötélzet átmérőjét, így jelentős mozgatási gyorsaságot lehet nyerni.
Az EB elég kemény volt, amolyan túlélős. Törtek az árbocok, és nagyon sokan borultak! Nagyon vigyáztak ránk! Mikor mi borultunk azonnal ott termet egy motoros, akit gondosan eltessékeltünk, visszaállítottuk a hajónk, és mentünk tovább. 40 hajó állt a rajtvonalon, így a rajtoktól előre rettegtem… ,de Öcsi hamar megtanulta megállítani a hajót, és ment a tolatás is! A hajónkat felszereltük a rajtolást segítő biztonsági kötélrendszerrel, amivel meglepő módon rendszeresen a zsűri hajó mellett első sorból tudtunk indítani az élversenyzők mellett. A sebességünkkel nem voltak komoly gondok, gyakran fel tudtunk jönni több helyezést is, amit aztán a fordulóknál rendszeresen eladtunk. Meg kel még tanulnunk rendesen fordulni! A futamok után, Öcsi a hajót mindig ki tudta hozni egyben és épségben a partra. Nem szedtünk össze komolyabb sérüléseket sem. A kemény időjárás élvezhetőségében nagy szerepe volt Helly Hansen ruházatunknak, amiről fentebb már részletesen is írtam. A verseny rendezése és környezete egyszerűen mesés volt! Az olaszok a partot sólya helyett bevonták egy 2cm vastag flexibilis gumi hálóval, amire a hajókat bátran rá lehetett tolni sérülés nélkül. A parton néha üvöltött a zene, ami elsősorban Pink Floyd volt!!!
A verseny végén kaptunk egy díjat, és gyorsan be is neveztünk a következő Tornado versenyre ami 2 hét múlva esedékes a Lipno-i tavon. Ha valakinek van kedve velünk tartania, vagy szeretne Tornadozni jelentkezzen, és segítünk mindenben, a trélerünkön van még egy Tornado-nak hely.
VIDEÓK
verseny:
borulások:
Roland Gaebler beszél a video végén:
díjátadó:
képek:
http://www.videotunes.hu/katamaran/gardaeb/
képek all:
http://www.videotunes.hu/katamaran/gardaeb/all.zip
írta: Hortobágyi Gábor / kritikákat ide kérném:
hortobagyi@videotunes.hu
___________________________________
Előzmények:
Ez az egész nem ma kezdődött… hamar rá lehet szokni azokra a katamarán hajókra, amikkel „kezdőként” 30knots-al biztonságosan lehet repeszteni versenyeken. Már az idei Kékszalag előtt elkezdtem beszélgetni a Hodács Atillával, hogy jó lenne nagyon fiatalokat katamaránba ültetni. Gyorsan fel is hívtam egy két szülőt, de első nekifutásra nem lett belőle semmi. Aztán a Kékszalag előtt nagy felfordulás zajlott körülöttem: éjjel nappal ütőképes bérelhető katamaránokat kerestem, és csapatot szerveztem, így nem jutott időm a megkezdett „kishajós” projektre. A Kékszalag és más nagyhajós VB versenyek után, sikerült egy kis levegőhöz jutnom, így újragondoltam az egészet, és úgy döntöttem, hogy első lépésként elkezdtek teljesen laikusokat vitorlázásra oktatni passzióból.
Ezt azért tettem, mert a projekt számomra leg zűrösebb része a kommunikáció volt 🙂 én nem tudom megállni, hogy ne ordibáljak a hajón, ha valami bénázás van, és fúj a szél, és törhet és szakadhat, és repülhet… a minden.
Az első önként jelentkező „leordibált” delikvensek rod idegzetű csajok és egy kutya volt, kik utólag elmondták, hogy 5 perc velem történő vitorlázás után ki akartak szállni a hajómból, és azonnal sms-ket küldtek, hogy pár óra múlva vissza tudjanak utazni Budapestre. Aztán eltelt egy kis idő, és mégis maradtak… aztán eltelt pár nap, és jöttek az sms-ek, hogy jövő héten is és aztán is jönnének ordibálást hallgatni.
>>> csajok sailing.jpg
Szóval a hajón néha ordítunk, pedig nem utáljuk egymást, szóval ordibálás az van, naná, hogy nem erről szól a vitorlázás:-)
Egy egész light és gyors, 30-as versenyhajóval tanítottam a csajokat, ami elsőre elég extrémnek tűnt, mivel Asso szintű állítási lehetőségek voltak a hajón. Persze szerencsém volt, mert mindenki a hajón, tudott csomókat kötni, és legalább 5 éves kötéltechnikai jártassággal rendelkezett (hegymászók, barlangászok voltak) Az első napokban, szakítottak vitorlát, roppantottak árbocot, de a nap végére ment a halzolás közbeni reffelés, és éjszaka megvartak-megszereltek mindent amit elszakítottak, reggel meg órákig szerelték önállóan az árboc tetejét. Pár nap után, már hiányzott, hogy nincs miért üvöltöznöm, és viszik maguktól a hajót. (a kormányt mindig leadtam, 100% sailing)
Az egyik ilyen edzésnap, azaz nem is nap, hanem egy viharos péntek éjszaka:-) repülő startolva az autópályáról, egyenesen kimentünk vitorlázni. Ezen az éjszakán volt egy kis vihar, eközben a kikötőben felkapott néhány hajót a szél: a Sponsor Wanted lefeküdt, miután odaköszönt a Princsi-nek, és az új M2-es katamarán is megérkezett egy fa lombkoronájába.
Ebben a csendéletben nem is lett volna semmi különös, ha nem találtunk volna a Balaton közepén egy gazdátlanul sodródó 40-es hajót. Szokás szerint nem volt motorunk (motor nélkül álltunk ki-be a kikötőből) ,de a gazdátlan hajót sikerült kivinnünk a kikötőnkbe, és leadtuk a füredi rendőrségre az infót, hogy találtunk egy hajót a Balaton közepén. Itt most írhatnék úgy négy oldalt a szárazföldi rendőrségről, és a bürokratikus adminisztrációról, de összegezném annyival: nem olyan nagy buli hajót találni éjszaka és azt bejelenteni a rendőrségnek.
Reggelre a Rendőrség munkába lendült, és előkerült a hajó tulajdonosa, ki nem volt más, mint Andorka Rudi! Eltelt pár nap, és elmentünk együtt vitorlázni (versenyezni) egy jót, aztán kipróbáltuk Andorka Öcsit (Andorka Rudi fiát) a 30-as hajómon a rod idegzetű csajokkal, mint önálló nagyhajó kormányos.
Ezt követően nem volt kérdés, hogy a következő dolog az a Tornado kormánya lesz. Se a szülők sem Öcsi nem tiltakozott ez ellen, csupán a Tornado-mat kellett sürgősen összeraknom, mert az erősszeles napokban, elszakadt a Tornadom forsztágja, és kidőlt a karbon árbocom. A sérült Tornadom 100%-osan sikerült megmenteni (hála a BYC kézséges mentőcsapatának és Sümegi Árpinak) ,de a hajót 2 hét alatt szó szerint lerabolták, míg a kikötőben romosan várakozott a vákuumpumpámra, hogy visszalamináljam a sérült karbon alkatrészeket.
Andorka Öcsi és szülei sürgették a Tornadó kipróbálását, mert jó szél volt. A Tornado nem állt készen, a romokat pedig napokig javítottam. Nem ment minden azonnal, de végül sikerült minden alkatrészt beszereznem, és a hajót biztonságos és verseny kész állapotba hoznom.
Első lépésként beálltunk bóján kívül egy gyengeszeles F18-as katamarán túra versenyre, ahol a hátszeles szakaszon sikerült egy nagyot borulnunk, de másodpercek alatt, (1 percen belül) a hajót szakszerűen és pánikmentesen visszaállítottuk, és tovább tudtunk menni úgy, hogy az összemérésre kiszemelt F18-ok nem jöttek a nyakunkra. A hátszélben látszott, hogy Öcsi ki tudja hozni a hajóból azt ami bene van, és az alacsony súlyunk nagy előnyt jelent szélben. Az első bólyánkívüli verseny, és egy halom újabb borulás és fürdés után megbeszéltük, hogy kimegyünk Garda-ra és nevezünk a Tornado EB-n és a Multicenton.
