Nincs is jobb, mint jeget szopogatni 45 csomós Neverában. Pláne az Adria közepén, a Tengeri Bajnokság harmadik napján…
Tegnapelőtt óta sokat erősödött csapatunk. Legalább is azt hittük. Gyenge szélben nem is volt rossz a helyzet. A délelőtti penzum egy túraverseny lett volna, ami minimális szélben kezdődött. Kivételesen mi sem hiányoztunk a rajtvonalról. Tehát minden JOD35 elindult és gondoltuk ebben az időben fel tudjuk venni a versenyt a jóval nagyobb nevű ellenfeleinkkel.
Nos, amíg nem fújt, nem is lett volna olyan nagy baj. Surranós kreuzba a legészakibb hajóként kezdtünk beragadni a nagy olajban, mikor észak felől csúnya viharfelhők kezdtek gyülekezni. Felöltöztünk és vártuk a ciriburit.
Meg is jött, csak az volt a gond, hogy az előttünk lévő hajók annyira nem dőltek meg, hogy azt hittük ez inkább eső. Nos nem volt az. Mikor beleértünk kb. 45 csomóval csapott le ránk a vihar. Vitorlák el, árboccal fetrengés egy ideig. Majd vitorlák le és irány hátszélben haza, kissé szakadt génuával a kajütben. Közben minimális jég is esett, amit csak elvétve vettünk észre.
Egyszóval megint nemesedtünk egy kicsit, bár kicsit máshogyan, mint hétfőn és sokkal gyorsabban is……
Neverában még nem volt részem és mint mindig, képes voltam rácsodálkozni a Tenger erejére. Elmesélhetetlen….