A L’Hydroptère csapata 2009 őszétől tartotta a sebességi rekordot 500 méteren egészen az elmúlt hetekig, de egy tengeri mérföldön ma is császárok 50 csomó feletti sebességgel. Most mást szeretnének.

A csapat megszállottan űzi a rekordokat és a csendesebb vizekről a nyílt tenger/óceán felé veszi az irányt. Nagy álmuk, hogy a transzatlanti rekord mellett 40 nap alá csökkentsék a jelenleg 48 napos Földkörülő, kikötés nélkül rekordot (18,7 csomós átlag!). A nyáron megépítettek a l’Hydroptere.ch nevű modellt, amely kicsiny mása annak, amivel nevezett rekordokra törnek.

Az alábbiakban arról a hajóról lesz szó, amely modelljét képezi a későbbi Földkerülőnek. A tervezők egy katamaránt álmodtak (valójában három test, de a középső nem ér vizet sosem), ami 11 méteres, és méreteiben nagyban megegyezik a Genfi-tavon található legnagyobb katamaránnal, a mostanra jól bevált Decesion 35-össel (A Földkerülésre szánt hajó várhatóan 30 méter hosszú lesz!). A méret mellett természetesen fontos szempont a súly, mivel az a cél, hogy a hajó minél hamarabb kiemelkedjen a vízből, egyúttal elég erős legyen, hogy ne zuhanjon össze az akár több tucat tonnányi terhelés hatására sem. Mivel a Föld megkerülése során eltérő szél és tengerviszonyokkal találkozhatnak, ezért olyan víz alatti szárnyas svertet (foils) tesztelnek, melyek felhúzhatóak. Ha gyenge a szél, akkor legalább az egyiket felhúzzák, hogy csökkenjen a víz alatti ellenállás, ha elérik a megfelelő sebességet, akkor pedig leengedik, hogy a hajó kiemelkedhessen a vízből. Így válhat ez a hajó egy igazi hibriddé.

Olyan hajó szerepelt a tervekben, amely szélsőséges (gyenge vagy erős szél) körülmények között is gyors és kevésbé egysíkú, mint a jelenlegi anyahajó a L’Hydroptere. A tervek szerint a teszthajó úszva tudja ugyanazt a tempót, mint a D35, kiemelkedve viszont annak kétszeresére lehet képes. Így kétfajta megközelítésre keresték a választ: úszó és sikló módra. Utóbbit segítik a dupla T végződésű kormányok (a luv oldali kiemelhető), a középső testen egy svert és oldalt a szárnysvert, amely kampós végződésű a kedvezőtlen, szárnyvégződéseken található leáramlások miatt.  Emellett a testek orrát alul olyan ki-, betolható elemmel látták, amely a hidroplán talpaira emlékeztet kitolt állapotban. Ennek a lényege, hogy nagy sebességénél, mikor elkapják a következő hullámot, az ne kapjon bele a hajótestbe, ne fékezze le azt, hanem emelje fel a hajó orrát. Behúzott állapotban viszont illeszkedik a testhez. A teszthajó októberben került vízre. Az első menetben 22 csomót tudott.