felhívás a tóparti településekhez és a hajósokhoz

A Balaton-Átcsúszás alapgondolata, hogy a távolság nem elválaszt, hanem összeköt, nem szakadék, hanem távlat és lehetőség. Sokan azt mondták, hogy eleve lehetetlen, képtelenség és veszélyes, mégis be lehet bizonyítani látványosan és szinte tréfálva a nehézségekkel, hogy van megoldás, képesek vagyunk rá. Csak akarnunk kell, csak össze kell fognunk hozzá. Így jutottunk arra a gondolatra, hogy a balatoni összefogás jelképe lehet az északi és déli partot összekötő kötél, a két part közti nemes versengésnek pedig hagyományteremtő formát adhat a kötélhúzás. A Vízimentők Magyarországi Szakszolgálata (VMSZ) adja a kötél egyik felét, mert számukra a szolidaritás nem kérdés. Elnökükkel, Bagyó Sándorral hamar rájöttünk, hogy ezúttal nem dúsgazdag szponzort kell keresnünk, akinek szenzációs reklám lehet az efféle látványosság, mert sokkal fontosabb dologról van szó. Szeretnénk bebizonyítani és mindenki számára nyilvánvalóvá tenni, hogy mire vagyunk képesek együtt, egy civil kezdeményezéssel, a saját erőnkből, ha összefogunk. Szeretnénk bebizonyítani, hogy milyen csodákra képes a balatoni összefogás. Hogy azután senki ne intézhesse el egy legyintéssel, ha valami nem úgy megy a Balatonnál, ahogy szeretnénk, hogy senki ne mondhassa cinikus magabiztossággal: „persze, mert mindig csak széthúzás van, mindenki csak a saját érdekét nézi”. Katasztrófák idején láthattuk, hogy a nagy bajban igenis van civil szolidaritás, de az összefogásra ugyanúgy szükség van minden más helyzetben és mindig sokkal többre megyünk vele, mint a széthúzással.

Bízunk benne, hogy sokan érezni fogják a jelképes összefogás erejét és a tihanyi-szántódi révnél szükséges 1,3 kilométeres kötél másik felét játszva összeadja a hajós társadalom. Ezért felhívást intézünk a Balatoni Hajózási Zrt-hez, és a Balatonon vitorlázókhoz, hogy adják kölcsön a rendezvény alkalmából hajóik kötélzetét, megfelelően megjelölve saját kötelüket a hajó, illetve a kikötőhely és a tulajdonos nevével. Nyilván csak nagyobb hajók kötélzetét tudjuk ez esetben használni, mert tonnás teherbírású és legalább 20-30 méter hosszú, lehetőleg könnyű, felúszó kötelekre lesz szükség. Egyúttal arra is kérjük a kikötők népét, hogy férfi és női versenyzők is jelentkezzenek az atcsuszas@gmail.com címen, ki-ki északi vagy déli parti kötődése szerint a megfelelő csapatba. Hasonló felhívással fordulunk a tóparti önkormányzatokhoz, középiskolákhoz, a két part tűzoltóságaihoz, vízirendészetéhez és rendőrségéhez, a tó két partjához kötődő nyaralókhoz és vendéglátósokhoz, a sajtóhoz, és természetesen a lakossághoz, hogy a felsorolt kategóriákban lehetőleg 6-6 fős csapatokat állítsanak, intézmények esetén a vezetők segítségével, a civil lakosság esetében pedig a helyszínen fogjuk kisorsolni, hogy kik alkotják majd az északi és déli csapatot.

A díjazásról is közös erővel gondoskodhatunk, ha az északi parti csapatok tagjai egy-egy palackot kapnak a déli parti pincészetek legkiválóbb boraiból és viszont: a déliek északi parti borokat vihetnek haza, függetlenül a győzelemtől. Idén Légli Ottó, az év borásza és Szeremley Huba ajánlották fel boraikat.

A civil társadalom összefogásával játszva megoldhatunk akár lehetetlennek, vagy különösen nehéznek tűnő feladatokat is. Egy ilyen kötélhúzás nyilván világra szóló látványosság, jó mulatság és maradandó élmény is, de az összefogás erejében ennél sokkal többet tapasztalhatunk meg. Ezáltal válhat valóban hagyományteremtővé egy játékos vetélkedő, hogy mozgósítja a civil társadalmat és erősíti az összefogást. Akik aktívan részt vesznek majd benne, nyilván jobban fogják majd becsülni azokat is, akik a túloldalon sokkal inkább partnereink lesznek, mint ellenfeleink vagy versenytársaink. A kötélhúzásnak, a versenynek csak akkor van értelme, ha eltéphetetlen kötelékek kötnek össze minket, melyeknek szilárdsága minden másnál, magánál a versenynél is sokkal fontosabb. Mert ezáltal válhat mulattató játékká az, ami összefogás nélkül csak fogcsikorgató erőlködés és acsarkodás. A verseny ezáltal válik nemes versengéssé. A hajósok közt ez nyilvánvaló, ezért is jött tőlük a kezdeményezés és annak jelképe. Ugyanakkor minden tóparton élőt és rendszeresen itt üdülőt lényegében ugyanúgy összeköt a Balaton, mint eltéphetetlen közös kötelék, akármelyik parthoz kötődünk. Szeretnénk, ha ebben a szellemben kezdenénk az újévet és így készülnénk az újabb szezonra. Ezért is kérjük meg, hogy a kezdeményezés fővédnöke a Balatoni Fejlesztési Tanács elnökeként Bóka István legyen, akinek épp ezért pártatlannak kell lennie és nem favorizálhatja az északi partot, mint Balatonfüred polgármestere.

Újévnyitó és szezonnyitó hagyományként szeretnénk elindítani és félévenként megismételni az északi és déli part közti kötélhúzást, amiről, mint a balatoni összefogás jelképéről szeretnénk, ha később is eszünkbe jutna, hogy tartsuk tiszteletben versenytársainkat és mindig többek lehetünk azáltal, ha inkább nagyvonalúan nyilatkozunk róluk, sőt: ha épp rosszat mondana valaki róluk, inkább védelmükre kelünk, mert aki erre képes, azt emberileg is és szakmailag is mindenki többre tartja majd. Aligha kell hangsúlyoznunk, miért van erre a szemléletmódra különösképp szükség a vendéglátásban. A kötélhúzás nyilván országos, sőt: nemzetközi látványosság lesz, így sokan láthatják majd, milyen erős a balatoni összefogás és mennyire fontos számunkra ez a pozitív, konstruktív szemléletmód. Szombatig már csak a cselekvésre marad idő. Ugye nem kérdés, hogy képesek leszünk rá!…