Tíz éve vitorlázom a családommal a Balatonon, hetedik szezonunkat kezdtük saját hajóval és áprilistól novemberig évente átlagosan ezer mérföldet hajózunk a Magyar Tengeren.

Hat éve szereztem 12 mérföldes tengeri licenszet, azóta évi egy-két hetet a tengeren is eltöltünk.A vitorlázás az életformánkká vált, időközben felnőtté vált gyermekeim szerencsére szintén a víz és a hajózás szerelmesei lettek. Örömmel látom, hogy évről évre mind több és szebb hajó jelenik meg a Balatonon, szépülnek a kikötők, javulnak a szolgáltatások. Sajnálatos módon mindezek mellett megjelent egy nem kívánatos jelenség, a vitorlás turizmusnak egy vadhajtása, amely múlt héten ismét szembe jött velem, emiatt úgy döntöttem, hogy megírom ezt a levelet.

Az elmúlt hétvégén a szombatot vendégként a balatonboglári BAHART kikötőben töltöttük. Du. hat órakor kötöttünk ki az úszómóló oldalához. (miután a cölöpös vendéghelyek egyike sem fogadta be a nagynak nem mondható 32 lábas hajónkat ??) Itt kell megjegyeznem, hogy a szolgálatos kikötőmester, a Balatonon általánosnak nem mondható módon, segítőkészen elénk jött és aktívan közreműködött a kikötésnél.

Már akkor feltűnt a …. cég négy hajója, amelyek egyikén üvöltött a zene és a délutáni óra ellenére számos erősen ittas figura dülöngélt a hajókon ill. a kikötőben. A trikójuk felirata szerint szervezett „bortúrán” vettek részt ami az előbb leírtak alapján meglehetősen egyértelműen látszott is rajtuk.

Mi is egy borvacsorára érkeztünk és sajnos volt szerencsénk találkozni ezen díszes társaság jó pár tagjával az általunk látogatott helyen is. Itt már egyesek a földre kerültek és máig nem tudom, hogyan sikerült nekik a hajójukra visszajutniuk.

Késő este, amikor a kikötőbe visszatértünk, még javában tartott a dajdajozás, hangos zene és kurjongatás. Jómagam béketűrő és toleráns ember vagyok, ezért magamat türtőztetve a társaságommal együtt igyekeztünk gyorsan nyugovóra térni.

Reggel szembesültem azzal, amit este fáradtan a sötétben nem vettem észre. A hajónk cocpitjában vörös boros tócsákat találtam és a hajó faráról a magyar lobogó eltűnt.Nem akartam hinni a szememnek, hogy valakik a távollétemben a hajómon garázdálkodtak és vandál módon tőben letörték és elvitték a hajó lobogóját.

Minden okom megvan rá, hogy a szóban forgó részeg társaságot gyanúsítsam a történtekért. Természetesen panaszt tettem a kikötőmesternél, aki elmondta, hogy sajnos nem ritkák a hasonló dorbézolások és panaszkodott arra is, hogy a frissen felújított vizesblokkokat is számtalanszor kritikátlan állapotban és kárt okozva hagyják hátra ezek a szervezett hétvégi bulivitorlázók.

A szóban forgó ….. hajók természetesen reggel nagyon csendesek voltak, de sikerült beszélnem az egyik szkipperrel, aki azonnal mindent elhárított és kijelentette, hogy ő semmiről nem tud. Számomra elfogadhatatlan, hogy egy profi charter cég megengedi magának ezt a botrányos viselkedést! A hajóért felelős fizetett szkipper igenis felelős azért is, hogy az utasai betartsák a hajózás ill. a kikötői rend alapvető normáit.

A kikötőnek, ill. a kikötőmesternek meg munkaköri kötelessége a kikötői házirend betartatása. Nem tudom elfogadni a kikötőmester széttárt karjait, hogy ő semmit nem tehet. Igenis tehet, sőt köteles tenni!!! Hová jut a vitorlázás és a balatoni vízi turizmus, ha ez a magatartás megengedett és eltűrt lesz a marinákban??

Bízom benne, hogy nem vagyok egyedül azzal a véleményemmel, hogy közösen kell tennünk a túravitorlázás hagyományainak és normáinak megőrzéséért. Ez úton kérem a charter cégeket, a kikötők felelős vezetőit és vitorlás társaimat, hogy segítsenek ebben.

Jó szelet kívánva


Dr. Szokodi Csaba, Goode Wind