2011. 04. 26. – 05.01. Idén az F18 világbajnokság lázában égünk.
Ez a láz egész Carnacig hajtott bennünket, hogy a balatoni viszonylatokban szezon elejének számító, kora tavasszal kipróbáljuk milyen érzés egy ekkora mezőnyben elrajtolni, küzdeni az akadályokkal, tartani a lépést a többiekkel. Hab a tortán, hogy mindezt számunkra ismeretlen terepen, hullámzó tengeren kell megvalósítani, olyan hajósnemzetek csapatainak társaságában, akiknek egész évben rendelkezésükre áll a tenger óramű pontosságú szélviszonyokkal. Valljuk be, a mi balatoni 2-3 hónapos, vagy fúj, vagy nem fúj vitorlázós szezonunkkal, messze elmaradunk ezektől a körülményektől.
Kihasználva a húsvéti munkaszünet előnyeit, egy kiadós reggeli után Kacsával –Kalocsai Zsolttal- kettesben, az
RSM DTM – One d’Or Catamaran Sailing Club
képviseletében elindultunk Franciaországba.
Közel 2000 km kellett megtennünk
Carnac
-ig, a
2011-es EUROCAT
verseny helyszínéig. Már belegondolni is fárasztó volt, de semmi nem törhette le az elszántságunkat.
Az F18-as katamaránt ezúttal teljesen szétszedtük, úgy pakoltuk az utánfutóra, így lényegesebben gyorsabban tudtunk haladni. Az út során három tankolási megállás engedélyeztünk magunknak, 500-600 km megtétele után váltottuk egymást a volánnál.
A vasárnap kora reggeli indulást követően hétfőn hajnali fél négykor érkeztünk meg Carnacba. Rövid alvás után reggel ‘ébredtünk rá’, hogy milyen gyönyörű helyen vagyunk: óriási öböl, homokos tengerparttal. A szállásunktól 3 percre található Yacht Club Carnac, a 16 fokos óceán, és a napközbeni 25 fok feletti hőméséklet mind ideálisnak bizonyultak.
A hétfői napunk hajóösszeszerelésből állt, eközben hamar össze is ismerkedtünk a hasonló tevékenységet folytató finn csapattal. Délelőtt befutott Alex is – tőle vettük a Wild Cat hajónkat – új projektjével, a Phantommal. Érdekes design, új koncepció, már ami a testeket és az összekötőket illeti. Megérkezett Olivier is, a tavalyi világbajnok (éppen csak egy hét szabira sikerült elszabadulnia, szigorú munkaidő-beosztásban atomerőmű-karbantartással foglalkozik) és azonnal barátkozni kezdett az új Phantommal.
A carnaci verseny előtt 3 napunk volt edzeni. A finnekkel és a világbajnokkal már meg is beszéltük, hogy kedden együtt szállunk vízre.
Carnacban reggelente a szél a part felől fúj 10-14 csomó között, és a nap végére erősödik be 15 csomó környékére. A Balatonnal ellentétben itt nagyon stabil szélviszonyok uralkodnak. A hét folyamán a szél folyamatos erősödését, hét végére pedig gyengülését jelezték.
A következő három napot folyamatosan a vizen töltöttük. Nagyon sokat tanultunk az edzések során a többiektől, senki nem sajnálta tőlünk a tanácsokat, beállítási javaslatokat. Egész komoly ‘házi’ versenyek zajlottak edzés címen.
Pénteken végre elkezdődtek a futamok. A nap először is kijelentkezéssel indult. Komoly versenyeken kötelező biztonsági szabály, hogy reggel ki kell jelentkezni a parton, bejövetelkor pedig be kell jelentkezni.
11:30-kor indították az első futamot egyből 3 rajttal, mivel csak a harmadik sikerült megfelelően. A 100 hajónyi F18-as mezőnyből ugyanis nagyon sokan a rajtvonal előtt tartózkodtak a rajtlövés pillanatában. Rajtolni a sok hajó között nem volt egyszerű, nagy volt a tumultus és csak erős küzdelem árán lehetett jó helyet találni. Végül is a rajtunk egész jól indult, tiszta szélben vitorláztunk, viszont a bójavétel nem sikerült túl fényesen. A bójához egyszerre 5-6 hajó érkezett, így a megfelelő manőverhez sajnos nem volt elég helyünk és hozzáértünk a bójához, amit meg is kellett kerülnünk, így a középmezőnyben végeztünk. A második és a harmadik futam hasonló tempóban és körülmények között zajlott. A negyedik futamban jól rajtoltunk az első harmadban értünk az első bójához. Érdekesség és számunkra kicsit büszkeség, hogy mögöttünk volt Bundock Darren, háromszoros F18-as világbajnok, az egyik legjobb F18-as versenyző. Sajnos azonban éppen ezt a futamot lőtték le az elálló szél miatt.
Szombaton túraverseny volt Long Distance néven. Rajt 11.30 órakor, befutó 14.20 körül. Egy szigetet és számtalan bóját kellett megkerülnünk. A rajtunk jól sikerült de utána páran legyalogoltak minket, a beállításunk nem volt tökéletes. Az első szakasz cirkáló szakasz volt, majd ejtett negyedszél következett. A sziget megkerülése után későn húztunk blisztert, ezért többen elmentek mellettünk. De aztán a sziget alatt kezdtünk jól taktikázni, felzárkózni, amikor egy nagyobb pöffnél trapézra állás közben eltört a kormányhosszabító és majdnem felborultunk, de aztán sikerült megmentenünk a helyzetet. A befutónál hatalmas tumultus várt ránk, szinte követhetetlennek tűnt, hogy ki ki után futott be. Komolyan elgondolkodtunk azon, hogy kellene egy kamera a hajóra. Mi is tanulnánk a versenyeket visszanézve és dokumentálni sem árt, mondjuk épp egy ilyen befutót.
Miután a parton még átalakítottuk a spi behúzási pontokat és átvettük a fock beállítást, elindultunk beszerezni az újabb kormányhosszabbítót, persze a finnek, akiké szintén eltört, pont az orrunk előtt vették meg az utolsó darabot, de végül ezt is megoldottuk.
Vasárnapra megváltoztak a szélviszonyok. Beállt a 4-5-ös erősségű dél-keleti szél, és a pénteki szélcsend miatt lefújt négy futamot a kedvező szélviszonyokra való tekintettel, elindították. Minden rajt szigorított volt, nekünk egy kivételével mind sikerült, de valami miatt mégsem alakult úgy a sebességünk, ahogy szerettük volna. Pozitívum, hogy rájöttünk ennek okára, és megtanultunk erős szélben bliszterezni is. Lélektanilag számunkra nehéz nap volt, mert bár sok esetben jobbak voltunk a mellettünk versenyben lévőknél, de a nagy hullámokban nem tudtunk elég gyorsan hajót átállítani.
A nap végén már nagyon hazafelé, az otthonunk és a család felé húzott a szívünk, így sietősen összepakoltunk és nekivágtunk újra a 2000 km-nek.
Vándor Róbert
RSM DTM – One d’Or Catamaran Sailing Club
CARNAC
A Carnac nevü francia kisváros a Crach folyó torkolatánál fekszik, a morbihani partvidéken, a Quiberon-öböl partján. Carnacot a legkülönbözőbb jellegű és méretű megalitikus emlékek veszik körül, amelyek közül a híres kőtömbsorok a legismertebbek és a legkülönlegesebbek; de vannak itt galéria sírok és folyosósírok, dolmenek, magukban álló nagy menhirek, a sorok mellett álló, sőt helyenként azokba illeszkedő hosszúkás vagy kerek halomsírok is.
Nem véletlenül kapta a település a Carnac nevet, ami azt jelenti: „kövesterület”. Carnactól északkeletre található a nagy saint-micheli halomsír, amely 122 méter hosszú, 35 méter széles és 10 méter magas. Belső kamráiból, amelyekben több sír is van, rendkívül érdekes, kb. i. e. 3500-ból származó leletek kerültek elő. Ha a halomsír tetejéről vagy a később odaépített keresztény kápolnától észak felé tekintünk, a messzeségbe vesző Le Ménec-i monolitsor- együttes nagyszerü látványa tárul elénk.
A sorok előtt egy nagy, ovális, 107 méter átmérőjü Gramlech terül el, amelyet 70 darab kb. egy méter magas menhir határol. A Le Ménec-i, 100 méter széles és 1170 méter monolitsor innen északkeleti irányba tart.
A rejtélyes sorok egy részének csillagászati funkciója lehetett, a többi sor rendeltetése azonban egyelőre ismeretlen.
Forrás: Rejtélyes helyek könyve