Kékszalag az Anna 70-es cirkáló fedélzetéről.

Szerdán lehetett nevezni Füreden a szövi területén felállított rendezvénysátorban szinte egész nap. Én ott voltam délután háromkor,hogy mire a tömeg megérkezik Pestről, már  a nevezettek között legyek.

Így is eltartott legalább 2 óra hosszan és jó meleg is volt hozzá,de hát ki lehetett bírni. A végén már úgy néztem ki, mint egy karácsonyfa ,a rengeteg promóciós anyaggal,rajtszámokkal,pólókkal,papírokkal a kezembem és még egy B30-as tégla méretű és súlyú gps készüléket is rámerőltettek (ez később jó szolgálatott tett),mert ez állítólag kötelező az esélyes első 50-nek. (584 hajó nevezett)

A sok cókmókot bedobtam a kocsiba és beültünk a családommal a Halászkertbe korai vacsorára. Enni nem nagyon tudtam,mert csapattársaim folyamatosan „égették” a vonalamat, annak ellenére, hogy az előző napokban mindent megírtam már köremailben. mennyi szenya kell?..lesz elég víz…?,mi az öltözék….hozzak tartalék akkut? stb..

Az Anna csapat: Fehéri Gábor kormányos (kap.) Gróf Robi vordeck (kap.hely.) Boór Dani trimmer,Baranyai Sanyi vordeck (és gps),Gonzálesz Dávid taktikus, Hauser Gábor backstage (koordinátor)

Aludni sem nagyon tudtam,mert szó mi szó izgultam, annak ellenére,hogy két éve minden hétvégén versenyen vagyunk,de hát ez mégiscsak a Kékszalag ,Európa legnagyobb tavi vitorlás versenye. Erre azért mindenki vár egy évig szép csendben,s egyszer csak itt van hoppá!!! !holnap 09 rajt. Itt minket illetően már van elvárás,van osztály (7 hajó nevezett az osztályból) és van családom is akik a sok „igazolt” hétvégi hiányzásnak legalább némi eredményét szeretnék látni . A sok készülődés közepette természetesen átragadt rájuk is a versenyláz.

Már egy hete csak a windgurut nézem le,leülve..így pontosan tudtam a másnapi szélmenetrendet. Reggel Keleti 2-es lesz,majd dél körül fordul Délire,kis csönd után Nyugati,majd valamikor estefelé betőr egy erős Északi front. Elalvás elött többször is átgondoltam,hogyan fogunk startolni. Balcsapáson, bármennyire  veszélyes is  (a jobbcsapásos hajóknak van találkozáskor útjoga),mert a tó közepét mindig el kell kerülni gyenge szélben és egyébként is délről várjuk az új szelet,úgyhogy irány Aliga (csak irány),s az érkező Délivel majd berobogunk Kenesére az 1-es sz.-ú bójához………..

-Reggel már 6h elött a kikötőben voltam,néztem a vízet,a szelet és a hajót. Nagyon szép napsütéses reggel volt. Vártam a többieket. Mindenki a megbeszélt idő elött ott volt,s különös nevetős izgalom volt a levegőben. Gyors felszerelés és bepakolás következett.Az utolsó pillanatban régi csapattársunktól( Balla Gyuri alias doki)kaptam egy smst,amelyben arra kért minket,hogy  a balcsapásos rajtot válasszuk,mert csakis az lehet jó. Jól esett a távoli gondoskodás.Vizek,kávé,szenyák,pótaku,jég,elektromos kütyük,…stb minden a helyén. Robi fedélzetmesteri minőségében egy sosem látott rendet teremtett a hajó belsejében. INDULÁS!!! 3/4 8. Rajt 9.

Már a kikötőből való kiálláskor elkezdett rendetlenkedni a fockrollerünk,amit én baljós előjelnek tekintettem,de reméltem,hogy csak múló állapot.

A kiállás után, amikor előszőr szétnéztem,láttam,hogy a tavon minden felől érkeznek a hajók tizesével a rajt irányába.Füred felé félúton találkoztunk egy bazi nagy piros bójával,amire azt hittük,hogy valahonnan elsodorta szél,de kiderült a gps koordinátákból és a kiírásból,hogy ez a rajtvonal déli végét jelzi.

Jó kis szél volt,erősebb, mint a prognosztizált 2 bft és még egy kicsit északias a keletihez képest. Szépen felmentünk az Északi bójához,majd leejtettünk a 6 km.hosszú rajtvonal Déli vége felé. Betekertük a genoát és egy szál grósszal csurogtunk odafelé,miközben ezer ismerőssel találkoztunk és üdvözöltük egymást. Igen, itt van mindenki,aki szereti ezt az egészet. Mi imádjuk,talán már több is ennél…

Időközben teljesen Keleti lett a szél,legalábbis pont az első pályajel felől fújt,így felmerült a gondolat,hogy talán mégis inkább jobbcsapáson kéne rajtolni,a biztonság végett,majd az első kiugrás után fordulunk egyet és akkor felvehetjük a tempót az előre kigondolt irányba.

A start elötti tíz perces lövésnél az ember torkában dobog a szíve. Az 5 percesnél az őrület lesz úrrá a csapatokon és hangossá fokozódó hangulatban keresik a számukra legjobb startpoziciót,mintha az életük múlna rajta. Hát igen a starton nagyon sok múlhat. Szóval eldördült a startpisztoly és mi 0 perckor pont a vonalon voltunk és robogtunk jobbcsapáson! az északi part nádasai felé.Bezzeg a Pumucz (Capella 70-es ) nemtörődött senkivel nekivágott balcsapáson,igaz,hogy közben összetört egy másik hajót (ezt mi láttuk,hallottuk a szörnyű reccsenéseket és az azt követő artikulálatlan anyázásokat) Õk csak mentek délre okosan. Én pedig  egyfolytában forogtam,hogy mikor tudunk fordulni,de nem tudtunk. Rohant utánunk az üldözők serege ,vágtattak és csikorgatták a fogukat. Így végül csak a nádas elött 200 méterrel tudtunk fordulni, közben vitorlát váltottunk, reacherről genoára,hogy élesebben tudjunk menni ,meg a szél is erősödött egy kicsit,de már hasítottunk is a délii part felé. Almádinál voltunk vízközépen és menni kellett volna tovább, nehogy „ránkcsapjon” az ilyenkor szokásos tóközepi szélcsend,de olyan jó tempónk volt (kb 7 csomó),hogy reméltük ezzel már bejutunk Kenesére.Maradtunk a vízközépen ugyanis így légvonalban a legrövidebb az út oda. Még a Ritát is felhívtam ragyogó mosollyal az arcomon,hogy úgy tűnik abszolút 5.-ként fogunk fordulni. (a parton is kékszalag láz volt,a csapat tagok családjtagai és  az egész tó vitorlázó társadalmának a családtagjai köréban is és egyébként senki sem tudta kivonni magát e hatalmas vizicirkusz hatása alól)

De nem! Megállt. Pont úgy ahogy mindig szokott,nagyon. 0 semmi szél. Gyötrődtünk, 36 fok és mennek a délin is meg az északin is és mi álltunk 1.5 órát. Örökkévalóságnak tűnt. Valahogy aztán bevánszorogtunk a bóljához a Nemere és a Siroccó között fordultunk,de a Capella már óriási előnyre szert téve büszkén haladt Siófok felé vagy talán már oda is ért ekkor. Sebaj elöttünk az egész nap és amúgy sincs még minden veszve. Gyerünk,irány Siófok!

Siófokig jól haladtunk talán egy-két hajót megfogtunk,de ott a pályabíróktól megtudtuk,hogy a 39.-ek vagyunk. Szépen letőrve folytattuk utunkat Tihany felé. Egyfolytában váltogattuk az orrvitorlákat ,állítgattunk, trimmeltünk, kiűltük stb..hogy az élbolyhoz minnél közelebb kerüljünk. A szél átfordult Nyugatra,a déli elmaradt és 2-es,3-as volt,úgyhogy elég jó tempót mentünk 7 néha 8 csomóval,ennek ellenére nagyon kevés hajót sikerült megelőzni. Ebben az élmezőnyben már nagyon gyorsak a versenytársak és köztük már nehéz elöbbre jutni. Sebaj jól megyünk és még nincs vége a meccsnek.

Tihanynál a kikötő felől az összes gyerekünk hangos bíztatása  Anna, Anna.. közepette mentünk be a csőbe. Jó volt hallani a szurkolást. A csövön simán átmentünk,bár ez szokatlan,mert itt mindig forog, leesik vagy megáll a szél,de ez a Nyugati átfújt rajta és így hihetetlenűl gyorsan zuhantunk be a nyugati medencébe,ahol azt láttuk,hogy nincs is talán olyan nagy baj ,mert látjuk az egész élbolyt,kivéve a liberákat,amik a klasszikus értelemben véve nem is hajók (nincs tőkesúlyuk),hanem rohanó gépek 16 főnyi személyzettel.

Szóval átértünk a nyugati medencébe,ahol elég gyorsan felpörgött a szél Északra,majd Északkeletire és erősödött is (3-4-esre),így már a nagy golyót is fel tudtuk húzni,amivel gyönyörűen hasítottunk átlag 9 csomóval.

Nem túl messze tőlünk láthattuk az északi parthoz közel a Macarellát,a Siroccót és a Nemerét (ez utóbbi 60 éve tartja a kékszalag csúcsot 10 óra 40 perc). Nagyágyúk. Mi maradtunk középen,mert lehetett gondolni,hogy az erősödés fokozódni fog, sőt lehet,hogy előbb berobban a hidegfront ,  így mi rajtuk majd láthatjuk,ha berobban és akkor lesz még időnk levenni a ballont. (Ezt ugyanis nagyon nehéz levenni nagy szélben,mert emberfeletti erők ébrednek a 270 nm-es gennaker szárain) Egyre erősödött már 5 bft is volt a szélerő. Evvel remekül haladtunk 10 néha 11 csomóval. A Nemeréék már elkezdtek fetrengeni és a Robi jelezte is le kéne venni a golyót ameddig lebírjuk. Én is izgultam egy kicsit,de nagyon jól mentünk,hagytunk el hajókat és közeledtünk a Siroccóékhoz. Elég erős pöffök fűszerezték ezidőtájt az utunkat és néhány hajó árbocát akik még szintén bliszterrel mentek oda is csapta a vízhez. Ezekből amúgy még fel lehet kelni,de ekkor már itt az ideje a leszedésnek,ha nem akarsz nagyot esni. Mi még tartottuk magunkat beleejtegettem a pöffökbe,a szél egyre erősebb lett és a Robi is nagyon kérte,hogy vegyünk már le amíg nem késő. Ejlött a pillanat, levettük (nem könnyen), genoaval és grósszal folytattuk a menetet Keszthely felé. Sütöt a nap,jól fújt a szél,hagytuk el a hajókat és közelítettünk a nagyágyúkhoz is. Mi kell még? Szuper volt a hangulat. Kis élesedések után kilométereket tudtunk megtenni raumban,a hullámokkal megegyező irányban,azok hátán vagy kettő között,s így csodás tempókat mentünk siklás közeli állapotban,olykor 14 csomóval.17 óra volt ekkor kb. Tovább erősödött a szél és már közel volt a györöki kiszögelés,ami mögött a Sirokccóék már el is tűntek.

Kisvártatva mi is bezuhantunk kicsit ziláltan a keszthelyi öbölbe,ahol egy döbbenetes szélcsend vagy alig szél fogadott, nagyon sok hajó ott forgolódot és kereste a szelet.(nem tudom,hogy a hegyek árnyékoltak,vagy csak felszívta magát,hogy aztán borzasztó erővel végre rácsapjon a tóra és kb.3000 emberre,akik ekkor még talán nem sejtették,hogy miben lesz részük elég hamarosan)

Én magától értetődően a Rutai Stefi (Macarella) után vettem az irányt,hiszen ezt részt nála senki sem ismeri jobban. (itt született és 3 hónapos korában már ott lógott a bölcsőjében szülei hajójának a vakárbocán.)

Nehezen vergődtünk a Helikon szálló előtt lévő fordulópont felé,de sikeres manővereinknek köszönhetően itt újabb pár hajót megelőztünk. Mire a megközelítettük a bóját elkezdődött az égi műsor,így már nem lehetett átordibálni a bírók hajójára,hogy hanyadikok vagyunk,mert már üvőltött a szél és amúgy is épp elég bajunk volt a hajó kordában tartásával. (később ,csak másnap tudtuk meg,hogy itt már a 20.helyre verekedtük fel magunkat)

Forduló után még figyeltem a Stefit,hogy mit húz ,déli vagy északi partot. A Siroccóék elmentek az északi felé,de a Stefi a délit vette célul. Mi meg persze usgyi utána,pedig ebben a szélben ez nem tűnt jó húzásnak. Amikor kiértünk az öbölből kb fél 8 volt ,na akkor szabadult el a pokol. Áttört a hegyeken és lecsapott a 90-100 km.-es örjöngés. Ebben a pillanatban a Stefi egy hirtelen kormánymozdulattal az északi part felé fordult,amit én is úgy gondoltam,hogy fontos meglépnünk,a sekély déli part veszélyes közelsége miatt és azért is mert ott fönt sokkal kissebbek a hullámok,s így jobban lehet haladni.

Sürgősen le kellett volna cserélni a genoát viharfockra,mert már így ís a határon volt minden,de ebben a szélben ez lehetetlennek tűnt. Azt találtam ki,hogy betekerjük a genoát,akkor fellélegzünk,s egy szál reffelt grósszal mi is felmegyünk az északira és  ott a hegyek árnyékában majd lecseréljük. Ah itt jött a nagy b…meg! Félúton megszorult a  fockroller és többé se ki, se be!!!!!!! Waka,waka!

Ezerrel döngettünk e közben közel a déli parthoz egy félig betekert genoával,ami még így is sokkal nagyobb volt a viharfocknál. Szó mi szó fetrengtünk,ömlőtt be a víz a hajóba,egyfolytában vödröztünk,mert persze az állandóan átcsapó víztömeg kimosta a szemetesből a napközben elfogyasztott szenyák szalvétáit és eldugította a kifolyókat. (ez a félig betekert genoa egyébként nem használatos állapot,mert szétmegy ettől és én is kőszikla arccal mondtam búcsút a gyönyörű vadi új ,új-zélandi genoának)

Õrjöngött a szél,száguldottak a hullámok velünk szembe (úgyhogy folyamatos átmosásban volt részünk),csapkodtak a villámok (a karbon árboc állítólag nagyon vonzza őket) sötét volt,hideg lett,szóval tomboltak az elemek. A hajó recsegett,ropogott,sűvitettek a kötelek,és pengére feszültek  a vitorlák. Eszeveszett éjszakai őrült rohanás. De a csapat az igen! Egy zokszó vagy ellenkezés nem volt. Tökéletes (ön)fegyelem,teljes egyetértés és még néha egy-egy jópofa beszólás is oldotta a feszültséget. (sokan feladták,néhányan kényszerből,sokaknak egyszerűen ez már nem volt jópofa és kimenekültek valamelyik kikötőbe,de közel 20 hajó el is süllyedt és kb 60-at horgonyon hagytak,melyeket másnap a déli partról szedtek össze törötten,de így vagy úgy 300 hajó feladta)

Soha nem vártam még versenyen,hogy csituljon a szél és most is hiába reménykedtünk ebben,hiszen ilyenkor ez 3 napig fúj egyfolytában.A visszaúton tök sötét volt,mert még az ég is felhős volt,így a poziciónkról nem tudtunk semmit. Na, valahogy felkecmeregtünk megint a tihanyi szorosba,ahol a félsziget takarása miatt elállt. Alig találtunk szelet itt ,le kellett ejtenünk majdnem Szántódig,mire végre kaptunk egy kicsit és azzal végigcsurogtunk a kardinális jelek mentén újból a keleti medencébe,hogy Fürednél átléphessük a célvonalat. Itt a csőben lett egy közeli utitársunk egy 11mod (azt hiszem Obsessionnak hívják),akikkel óriás csatát vívtunk az utolsó 5 km-en. A félsziget után megint ránktört a veszedelem,de se baj itt már láttuk a fényt a célnál(úgy ki volt világítva,hogy csak na és ez nagyon jó volt)

Ugyebár Tihanytól Füred felé északi az irány és a szél is onnan fúj ilyenkor (frontnál),tehát egy jó 40 perces krajcolás következett,minden fordulóban összetalálkozva evvel a másik hajóval,mindig egy orrhosszal elöttük,de a befutót mégis megnyerték 6mp-el.23:45. Ezúton is gratulálok nekik,különösen,hogy megtudtam ,hogy egy hölgy is volt a hajón (másik hajókon a hölgyek órákkal ezelött sírógörcsöt kaptak és ordítottak a férjükkel,hogy vigyél ki innen!!!!!!!!!)

Nekünk volt még egy megoldandó feladatunk; kikötni,szélviharban félig kihúzott genoával,motor no. Szerencsére Tihanynál ahol van a helyünk továbbra is gyenge volt a szél,sima ügy volt,bár ezt elötte még nehéz volt elképzelni.

Mikor végre partraszálltunk,mindenkinek az első dolga volt felhívni a szeretteit,hogy élünk és jól vagyunk,mert ekkorra már a tv is nyomta,hogy sok volt a baleset. Az én Ritám közölte a nagy hírt előszőr,Õ ugyanis a B30as segítségével végigkövette a laptopon az egész menetet,majd a többi telefonokon is megerősítették,hogy abszolútban a 10.!!!!!!!!!!! helyen futottunk be(díjjazzák) és osztályba is dobogósok vagyunk. Egyszerűen felrobbant a csapat,eufórikus boldogságba kerültünk,hiszen az utolsó állapot amit ismertünk a siófoki 39.hely.(tudtuk,hogy közben sok hajót lehagytunk,de 29-et az élmezőnyból?)…és a bár (on the water) is nyitva volt -hála a kikötő tulajdonosainak-és ott pezsgő,staropramen (origin), pálesz, grilltálak és felszabadult röhögés hajnalig ……………


Üdvözlettel:


Fehéri Gábor (Anna)