34 évvel a kitalálása után vasárnap elrajtolt a 18. Transat 6.50
Teljes nevén a
The Charente-Maritime/Bahia Transat 6,50
, ami valamikor Mini Transat néven futott. 11 ország versenyzői gyültek össze a rajtvonalon. Angol, spanyol, kinai (mert már mindenhol ott vannak) olasz, török, svájci, francia, német, amerikai, kanadai és ausztrál vitorlázó is rajthoz állt.
A verseny két évente kerül megrendezésre és ahogy a neve mutatja a nyugat franciaországi Charante-Maritime-ból indul és egyszeri megállással Madeirán Salvador de Bahián ér véget. AZ első szakasz 1100 tengeri mérföld, míg a második 3100. Mindezt egyedül kell teljesítenie 6 és fél méteres hajóikon a versenyzőknek. Két osztály áll rajthoz.
Az egyik a szériát képviselő Pogo2 amit a Finot iroda tervezett. (hossz:6.5 m. szélesség 2.99 m merülés: 1,6 m. anyaga: poliészter nagyvitorla 26 m
2
genua 18 m
2
spi 75m
2
) és egy bizonyos határokon belül szabad fejlesztésű prototipus, itt megengedett a karbon epoxi szendvics , nagyobb vitorlák, jelenleg kb. 25%-al könnyebb is és jóval nagyobb merülésű mint a széria. Itt elsődlegesen az a cél, hogy a jó hajót a lehető legkonnyebbre gyártsák. Az elég egyértelmű, hogy ezeken a kis hajókon kipróbált technológiákat viszik át az Open 60-as nagytestvérekre.
Az idei rajt
Maga a versenyt a brit Bob Salmon találta ki az 1976-os Ostar alapján. Egyértelművé tette a célt, hogy kezelhető költségvetésből legyenek a hajók megvalósítva. Így a 6,5 méter hossz volt a maximális méret. Már 1977-ben 23-an indultak a versenyen. Rá két ever 32-re nőtt a létszám. Időközben többször cserélődtek a helyszínek, míg a jelenlegi pontokig eljutottak.
1981
-ben például megesett az, hogy egy ciklonban elüllyedt a kanadai Steve Callaghan hajója és 56 napot töltött egymentőtutajban, mielött partot ért volna.
1991
-ben már 68 indulója volt a versenynek és itt nyert Michael Desjoyeaux, aki ma jelenleg talán a legjobb szólóvitolrázó. A verseny történetében feltüntek olyan nevek, akik késöbb nevet szereztek maguknak a Vendée Globe vagy hasonló versenyek történetében. Ilyenek, Marc Thiercelin, Bernard Stamm vagy akár Isabelle Autissier.
A
2009
. évi versenyen már 85 mini indult és viszonylag egysíkú volt mindkétosztályban, hiszen mindkét szakaszon ugyan azok voltak a dobogós helyezettek.
De térjünk vissza a jelenhez. Gyönyörű napos időben 6 csomós szélben rajtolt el az idei verseny 79 indulója 46 széria és 33 proto állt a rajtvonalon. Közöttük négy hölgy is vállalta a megmérettetést. A rajt utáni első éjszaka igen bonyolultra sikeredett, hiszen nagyon nem volt szél és a legbiztosnágosabb útvonalat választotta a mezőny a Finisterre fok felé.
A Biscaya öböl kivételesen gyönyörű és békés arcát mutatta 44 mérföld választotta el ekkor a legészaknyugatibb és a legdélebbi indulót. Ez mit sem változott ma sem. Nagyon lassan halad a flotta. A legtöbbet 131, 4 mérföldet az elmúlt nap David Raison haladt. Ez mindössze 5,5 csomó. Idönként visszatérünk.
Marc Thiercelin, 13. 1991-ben:
Ez volt az én második transatom és ez nagyon tanúságos volt. Egyedül átkelni az Atlanti-óceánon nem egy könnyű menet.It was my second transat and it was very revealing. Crossing the Atlantic alone is no easy ride. Egy 6 és fél méteresen sokkal trükkösebb. Mert ezek a hajócskák kicsik, míg a hullámok hatalmasak.
Fotó: Pierrick Garenne / GPO
