A hajók nagyjából egyidőben fordultak délnek.
Előzmények:
https://sailing.hu/nagy-versenyek/vor/vor-irany-eszakkelet/486342
A Groupama és a Puma már ekkor is a legjobb pozícióban várta a hosszú vágtatást. Keleti helyezkedésük pedig kifizetődött a következő pár ezer mérföldes déli rohanásban.
A Camper J2-es orrvitorlája elszakadt az egyik éjszaka, emiatt kénytelenek voltak kisebb vitorlát húzni a hajóorrba, amely jelentős sebességcsökkenést eredményezett az elkövetkező órákban, amíg a kabinban megstoppolták a kettészakadt vitorlát.
A Telefonica délnyugati helyezkedését némi aggodalommal figyelték a vetélytársak. Aztán jött a nagy vízválasztó, azaz a Salamon-szigetek, amelyet vagy megkerülni lehet, vagy átfűzni közöttük a hajót. A hatfős mezőny kettéoszlott, a Telefonica, a Camper és a Sanya a lagúnák közötti navigálást választotta a másik három csapat meglepődésére, akik szimplán keletről kerülték a szigetvilágot. Jellemző a térségre, hogy eléggé ismeretlen terep a navigátorok számára, akik már egy éve elkezdtek infókat gyűjteni a „rövidebb” a szigetek közötti útvonalról és hegyek okozta takarásokról.
Kicsi volt az esély arra, hogy jól jön ki a nyugaton helyezkedő hármas a szituációból. A szigetek után a Telefonicának és a Campernek is igazítania kellett keletre, a spanyolok duplázták a választás előtti hátrányukat, de a kiwik is összeszedtek még jó 100 mérföld hátrányt.
Mivel már kevesebb van hátra mint a táv ötöde, a Groupama előnye meggyőzőnek tűnik. A Puma jelen pillanatban vészesen lassú (9csomó) a második helyen és a három Balaton-hossznyi hátrány borzasztóan sok a rohanóbajnok francia csapathoz, ráadásul a spanyolok vészesen közel vannak Ken Readékhez, így a Puma második hely is veszélyben forog.
A franciáknak még egy kis nehézséggel kell szembenézni, konkrétan a széllel, ami lassan Auckland felöl kezd fújni, tehát a végére marad egy jó kiadós cirkálás, ami annyira talán nem is a barátjuk. De már csak 1000 mérföld.
Fotó: VolvoOceanRace
Forrás: VolvoOceanRace