A cikk apropója eredetileg az Európa 30-as osztály új honlapja volt, de nagyon gyorsan elterelődtek a gondolatok a száraz tények és adatok mögött megbújó és annál sokkal többet jelentő klasszikus osztályra.
Úgyhogy előre a lényeget: van honlap, megtekinthető a
www.europa30.hu
–n.Kicsit mostoha osztály az Európa: a cirkáló szóról legtöbbünknek a scharrenek jutnak eszükbe, miközben a 23 hajót számláló balatoni Európa 30-asok (minden bizonnyal) a legnépesebb magyar klasszikus flottát alkotják. De ha „csak” a részvételt nézzük, 2011-ben 7 hajóegységnél kevesebb egy helyen sem képviselte az osztályt (számunkra) ajánlott vagy ranglista versenyen.
fotó: Szűcs Balázs
Európából nézve az ismertség…
Tavaly Szüreti regatta első napján állunk a flautéban, osztályból utolsó helyen. Szembejön egy nem versenyző hajó és kedvesen átszól: –
Ne haragudj, ez egy dragon?
(Dragon??? 4-en ülünk egy 2,5m-rel hosszabb hajóban, az első dragon egy órányira minimum le van maradva!)
–
Nem, ez egy Európa! –
Ja tényleg! E betű van a vitorláján!
(végülis valóban, ne vesszünk el a részletekben.)
Kicsit távolabb megy – szerinte – hallótávolságon kívülre, majd megjegyzi.-
Valami nem stimmel vele… Az Ábránd sokkal előrébb van…
(Ó, hogy az a…)
fotó: Szűcs Balázs
Az osztály történetét nem részletezném, hiszen végre megtalálható a honlapon. Annyit azonban mindenképp érdemes tudni, hogy az Európa 30-as osztály ötlete nemzetközi kezdeményezésként egy új és korszerű, nyílt tőkesúlyos osztály víziójaként 1938-ban született. Nemzetközi karrierjét a világháború kettétörte, pár egység maradt csak fönt Németországban.Nem így nálunk!Az első magyar Európa is több mint 70 éve került vízre, majd nagyjából öt év alatt követte még kilenc csodálatos fahajó – mindegyik tervezője Hankóczy (Benacsek) Jenő. A tíz egységből kilenc ma is megvan: többségük vízen, amelyik nem azt épp most újítják föl. A ’80-as évektől követte őket 12 műanyag hajó dr. Kis Gyula sablonjából, majd még két, Garab Károlyék műhelyében épült fahajóval egészült ki osztály a mostani létszámára. (Ezen felül három műanyag héj a parton várja, hogy egyszer hajó lehessen belőle. )
És hogy hogy néz ki egy Európa? Mindegyik máshogy, nincs két ugyanolyan. A klasszikus fahajók mellett „modern” versenyhajó formával és „lakóhajó” kialakítással is találkozhatunk.Talán ez okozza „relatív ismeretlenségünket”. Mivel az Európa 30-ast nyílt osztálynak tervezték, még a fahajók között is nagyobb eltéréseket találunk. A sokszínűséget pedig tetézte, hogy a műanyagok sablonja csak alsó részből állt, így majdnem mindegyik műanyag hajó felépítménye egyedi.
fotó: Dobó Pál
A sokszínű osztály igazi ereje az emberekben rejlik. Kevés ennyire erős, baráti és összetartó osztályt találunk a Balatonon, amelyik télen havi rendszerességgel találkozik egy sörre beszélgetni, de nyáron is jellemző látvány egy-egy versenyen, hogy a karcsú hajók (kettő is elfér egy „normál” balatoni kikötőhelyen) többsége szorosan egymás mellett múlatja az időt, akinek meg nem jutott hely a partnál, a többiekre van rákötve. De említhetjük azt az esetet, amikor 2010-ben az osztály jelentős része a Johanna (E-2) alját csiszolta vállvetve, hogy vízre kerülhessen a bajnokságra.
A sokszínűségnek természetesen ára is van: a hajók sebességpotenciálja sem ugyanakkora az eltérések miatt, az osztályban a bulbás versenykíles kialakítású hajók együtt mennek a hagyományos kílkormányos fahajókkal, sőt még bulbás kialakítású (eredetileg) fahajóval is találkozhatunk!
A megoldás szintén az osztály erejét mutatja: szemben más, hasonló szituációba került osztályokkal, nem esett szét, hanem új osztályelőírást alkotott a skandináv KLR előnyszámrendszert felhasználva, amely idén lépett életbe. Egyedülálló módon utólag és az előnyszámrendszerek „normális” felhasználási módjához képest fordítva került bevezetésre: a KLR érték maximalizálása után a gyorsabb hajók „lelassításával” a versenyt változatlanul egymás, és nem az óra ellen vívják.
Így történhet meg az is, hogy baráti hangulatban versenyez egymással három generáció, a 13-szoros magyar bajnok az újonc fiatalokkal, illetve ha valaki épp nem a saját hajóján versenyez, nem ritkán az ellenfélnél bukkan föl és segíti ki amikor hiány van a legénységben.
Ezzel is a múltba röppent vissza az osztály, amikor a vitorlázás és a versenyzés elsősorban nem a pénzről szólt, hanem a víz és vitorlázás szeretetéről, a barátságról és a Balatonról. Az osztályt ismerve reméljük nem is fog változni, hiszen ez méltó egy nem csak a nevében klasszikus osztályhoz…
Fotó: Szűcs Balázs, Dobó Pál
