Az ISAF döntése alapján 2016-tól visszakerül a katamarán az olimpia műsorára, de ezúttal már nem a Tornado, hanem az újonnan feljesztett Nacra 17-es hajóval. Izgalmas újdonság az is, hogy kizárólag vegyes csapatok, azaz férfi-női párosok indulhatnak majd. A változások következtében itthon is alakultak katamarános vegyespárosok. A tavalyi bajnokság és ranglista második helyezettjével, a Kenguru Sailing Team színeiben versenyző Diószegi Zoltánnal, és új mancsaftjával, Michaletzky Lucával beszélgettünk.
Dió, idén más mancsafttal versenyzel, mint tavaly. Ennek kifejezetten az olimpiai felkészülés az oka?
Dió:
Eddigi társam, Jankovics Gábor külföldre ment dolgozni, igy mindenképp váltani kényszerültem. Ezzel egyidőben “beszavazták” a vegyespáros katamaránt az olimpiára, és ezek után már nem volt kérdés, hogy a másik nemből válasszak-e mancsaftot. Sokan kérdezik, hogy komolyan gondolom-e, és van-e reális esély a kijutásra. Esély az mindig van, de a realitás az, hogy csak nagyon kevés.
Luca, honnan jött az ötlet, hogy katamaránozz, de leginkább, hogy mancsaftolj?
Luca:
Mindig is sokkal jobban vonzottak a kishajók, mint a nagyok, így amikor megtudtam, hogy Dió mancsaftot keres, nem érdekelt, hány testű a hajó, csak hogy kicsi és gyors. Dió a kormányos, és ha versenyezni akarunk, akkor ez a felállás – legalábbis egy jó ideig – így is marad.
Ez főleg férfiak által vitorlázott hajóosztály, nagy erőkkel szembesülsz a katamaránon. Hogy bírod a terhelést?
Luca:
Egy ideig liberán vitorláztam, aminek nem túl emberiek az arányai, főleg nem az én méretemre vannak szabva. Most nagyon élvezem, hogy ezt a katamaránt én is a puszta kezemmel tudom kezelni, hogy komoly szerepem van a hajón. A terhelés nem könnyű, folyamatosan a csúcson kell lennem fizikailag és mentálisan is. Kis szélben bírom erővel, nagy szélben viszont hamar kimerülök, lelassulok. Minden nap végére nagyon elfáradok, de a száguldás kárpótol ezért.
Csináltatok valamilyen módosítást a hajón, hogy a női mancsaft könnyebben tudja kezelni azt?
Luca:
Igen, többet is. A spinakker sottot egy csigával elfeleztük, hogy bírjam, hogy folyamatosan játszani kell vele, és a grósz sottba is tettünk még egy csigát, így most azt is könnyebb behúzni..
Az eddigi eredményeitek hogyan értékelitek?
Dió:
Az idei évet az új mancsaft betanitására szántam, és nem az eredmények érdekelnek. Meglepett a fejlődésünk, mert már most felvesszük a versenyt a magyar élvonallal. Sőt kis szélben talán gyorsabbak is vagyunk, annak ellenére, hogy a szezon elején a Kékszalagra való készülés miatt az F18 a háttérbe szorult.
Luca:
A hajókezelést és az alapokat elég gyorsan sikerült megtanulnom, a továbbiakban két fontos dolgot kell fejlesztenünk: az erőnlétet és az összecsiszolódást. Az állóképességre főleg nekem van szükségem, hogy a nap utolsó futamáig bírjam a vitorlakezelést, és a manőverek is ugyanolyan gyorsan menjenek, mint az első futamon. Az összecsiszolódás pedig csak idő kérdése, minél többet kell együtt vitorláznunk, hogy egészen összehangolódjon a kormányzás és a vitorlakezelés, hogy ki tudjuk hozni a maximális sebességet a hajóból.
Eddig ebben az évben nem az F18-as osztályban indultatok, hanem az M3-as, nyílt osztályban. Ez is a része az edzéstervnek, hogy nagyobb, gyorsabb hajók ellen tudjatok versenyezni?
Dió:
Könnyű súlyunk miatt nem feleltünk meg az F18 osztály előírásának, és ezért kényszerülünk a nyílt osztályban indulni. Amíg együtt rajtol a két osztály, addig mindegy, hol nevezünk, mert a lényeg az, hogy legyen valódi mezőny. Mostanra elérük a szükséges minimális súlyt, így valóban az F18-asok ellen versenyezhetünk majd.
Milyen esélyekkel vágtok neki szeptemberben az idei bajnokságnak?
Luca:
Dió elvárása minden esetben a győzelem, ezzel egyetértek én is, itt nem csak a részvétel számít. Nem tudom, mik a reális esélyek, ez attól is függ, hogy végül milyen osztályban fogunk indulni, a szél mennyire kedvez a mi súlyunknak, mennyi nutellát eszem reggelire. Az biztos, hogy ha képesek leszünk a maximumot kihozni magunkból, akkor én büszke leszek magunkra, aztán meglátjuk, hogy ez mire lesz elég.
Terveztetek külföldi versenyen való részvételt erre az évre?
Dió:
Ezzel kapcsolatban sokáig bizonytalan voltam, mert amíg nem tudjuk a hajót bizonyos szinten kezelni, addig felesleges külföldre menni. Mostanra készen állunk, és mindenféleképpen szeretnénk külföldi versenyen részt venni, ha tehetjük, mert sokat lendítene a fejlődésünkön.
Edzőpartnert találtatok magatoknak?
Dió:
Sajnos nem. Az év elején nem is nagyon hiányzott, amíg a hajókezelés alapjait vettük át, de most sajnos nem tudunk sokszor rendesen edzeni edzőpartner hiányában. Próbálunk egyeztetni másokkal, de ritkán jön össze, hogy legyen edzőpartner is, jó szél is, és mi is ráérjünk.
Mik a hosszútávú terveitek? Nacra 17? Olimpia?
Dió:
Az Formula 18 a világ legnépszerűbb és legerősebb katamarán osztálya. Emellett megfizethető, sok versenyt rendeznek itthon is, és külföldön is, így ez a legjobb tanulni, és az erőnket felmérni. Ha elértünk egy bizonyos szintet, akkor megpróbáljuk a Nacra 17-et és az olimpiát.
Fotó: Szántó Áron, Csepregi Panka
