A svert szabály értelmezése újraírhatja a víz feletti repülést az osztályban.
Az AC72-esek körüli fejleményeknek a sorozatfüggők örülhetnek a legjobban. Mivel fogy az idő, egyre több információ lát napvilágot és a csapatoknak lassan ki kell játszaniuk kártyáikat. Már egy év sincs vissza a Kupáig és az AC72-es fejlesztés látszólag még gyerekcipőben jár.
A legújabb hír azért erős, mert amiről szól azt valószínűleg az összes csapat számításba vette, de valószínűleg a többség el is vetette azt, mert nem találta szabályosnak, vagy nem találta elég hatékonynak. Arra viszont tökéletes az időzítés, hogy megkavarja az állóvizet, bekavarjon a fejekbe és a mérnökök az alapoktól vizsgálják újra mi is a tuti egy inshore pályaversenyen.
Már-már abban a hitben voltunk, hogy a kiwik és az amerikaiak közel kihozták a maximumot az AC72-es szabályokból (lehet így is van), ám közben kiderült, hogy máris volt egy beadvány a Felmérő Bizottságnál (FB), amely negligálja az L svertes elképzelést és valami mással rukkol elő.
Míg előző cikkünkben pont azt ecseteltük, hogy nyilván meg van kötve a mérnökök keze a fejlesztés terén illetve mindenki az L svert hatékonyságát találta optimálisnak a lehetőségekhez mérten és emiatt alkalmazzák is ezt a megoldást (lásd ORACLE és ETNZ hajók), addig az FB-hez benyújtott másik javaslat átment a szűrőn, melyben más megközelítésű svertet is engedélyeztek.
Kezdjük ott, hogy bevett gyakorlat (néhány kivételtől eltekintve), hogy a csapatok újításaikat benyújtják jóváhagyásra, felülvizsgálatra a hivatalos felmérőkhöz. Ennek egyik legfőbb oka, hogy elkerüljék a későbbi esetleges óvásokat, bíróságra járkálásokat.
Ebből persze következik, hogy amennyiben egy szabályértelmezés nyilvánossá válik, máris rárepülhet a többi csapat felhasználva a szabály adta lehetőségeket további fejlesztései során. Azt pontosan nem árulták el, hogy ki volt az ötlet benyújtója, de ha tippelnünk kellene akkor első helyen az Artemis lenne, mivel USA és Új-Zéland első tesztjein nem ilyet használt viszont az Artemis hajóján láthatók jelek, amelyek erre utalnak.
A 34. AC felmérői új diagramok segítségével magyarázták a svert szabályozása adta lehetőségeket. Ez azt mutatja, hogy egy más típusú, a hajót a vízből kiemelő szárny is alkalmazható, mivel a szabályok nem tiltják azt. És ez az ötlet már egyenesen származtatható a l’Hydroptere-től (amely mellesleg 50 csomós sebességre is képes).
Tehát a sverttől eltérően az új szárnylemez nem a hajótesten hatol át, hanem azon kívül helyezkedik el egy forgócsaphoz rögzítve és egy merev karral megtámasztva/állítva azt. Amikor felhúzzák, akkor egyáltalán nem ér vízbe. Hosszát az osztályszabályzat maximálisan 7 méterben határozza meg.
Az FB elé egyből két verzió is került, egy amelyben kívülről szabályozzák a szárny állíthatóságát és egy másik, amelyben a hajótesten belülről.
A szeptember 6-ai döntésről Nick Nicholson az FB elnöke nyilatkozott: „Az AC72-es osztályszabályban kifejezetten semmi sem tiltja az 1a és 1b ábrán is látható svertváltozatokat, a 9-es szabály kikötéseinek megfelel és felszerelése is az osztályszabály adta korlátokon belül megoldható.”
Nos, a mérnökök most törhetik a fejüket, mert mi van, ha nincs elég szél, ami ugyan nem túl valószínű Friscóban, de ha nem emelkedik ki a test, akkor valószínűleg egy svert hatékonyabban szolgálja a szükséges laterálfelületet az előrehaladáshoz, mint egy lógó szárny, már amennyiben nem kerül svert ebben az esetben a hajóba. És amúgy is, hogy halad ez kreuzban? Szóval gyűlnek a kérdőjelek és már egy év sincs hátra a Kupáig!
Ráadásul összesen 10 darabban (5 pár) van limitálva az elhasználható svertek száma a fejlesztés során a két hajón összesen. Azt nem tudni, hogy ez a szárnyszabály csak egy csont, amin lehet rágódni vagy több ennél. Biztosabbat csak a hajók tényleges vízrebocsátása után lehet tudni.
Főként a költséghatékonyság jegyében született az a ‘remek’ ötlet, hogy limitálják a vitorlázható napok számát, ami fenti szabályértelmezés fényében valószínűleg további anyázásra adhat okot még a top csapatok részéről is. 2013. február elsejéig 30 napja marad a csapatoknak a vízen, ami nem túl sok, hogy tapasztalatot, adatokat szerezzenek, amelyeket kielemezhetnek és adaptálhatnak egy új koncepcióba, a második számú hajóba, amely februárban bocsátható vízre és amelyet megint csak tesztelhetnek (a kéthajós összemérésre 45 nap jut 3 hónap alatt), esetleg átalakíthatnak és újra tesztelhetnek és hoppá 2013. július 4-én már rajthoz is kell állni a Louis Vuitton Kupán.
Az új-zélandi csapat – amely 32 órájával (hat vitorlázott nap) messze a legtöbbet vízen töltött csapat – viccesen meg is jegyezte, hogy ez sokkal inkább másfeledik hajó lesz mintsem 2. számú hajó. Mert még az ő esetükben is kevés lesz a rendelkezésre álló adat és tapasztalat, amelyet felhasználhatnának a készülőben lévő második hajó esetében. Amúgy az öt induló csapatból három tervezi, hogy második hajót is készít (ez a protokoll által megengedett maximális mennyiség): Az Oracle Team USA, Emirates Team NZ és a svéd Artemis Racing. A második hajók februárban kerülhetnek vízre. A Luna Rossa és a Team Korea így kicsit hátra is dőlhetne, mivel nekik csak egy hajójuk van, így az idő nem olyan szorító. A Luna Rossa azért már készül, októberben lesz a hajóavatás, amennyiben nem tervezik közben újra hajójukat. Az ETNZ-vel addig is együtt edzhetnek Aucklandban, míg egy-egy hajója van a csapatoknak.
Forrás:
sail-world
.com
Fotó: AmericasCupMedia
Forrás: americascup.com, sail-world.com (Richard Gladwell írása nyomán)