Boot Düsseldorf 2013


Flaar 18

Már csak három nap van a legnagyobb európai hajókiállításból, ideje hát gyorsan körülnézni amíg még lehet. A magyar standon változatos a kínálat, sokféle hajót, felszerelést látni, és természetesen egy ilyen nagy vásáron mindenki találkozhat a versenytársaival is. A termékeiket vizsgálva láthatjuk, hogy jó irányba haladunk-e, és érdemes megnézni a minőséget, amit ez a piac elvár. Tanulhatunk tőlük eladási technikákat, láthatjuk milyen módon próbálják elérni, meggyőzni a vevőiket. Nem utolsó sorban vizsgálandó az ár, hiszen itt senki sem titkolózhat.

Az összes kiállított magyar hajó konkurrenciáit felkeressük, szépen sorban.

Nem igaz! A Pata Marine magányos harcos e tekintetben, nincs több Finn kiállítva a Düsseldorfi Hajókiállításon, nincs kit felkeresni, megnézni. Ráadásul úgysem versenyezhetnének egy Pata Stradivariusszal! Hab Ich recht Herr Paganini?

Helyette majd a Pauger Carbon árbocait, pontosabban részmegoldásait hasonlítjuk össze a versenytársakéval, de megnézzük a standunkon kiállított Code8, a Scholtz 8.8 és az E-volution 620 közvetlen „ellenfeleit” is.

Elsőként a Flaar 18-ast kiállító srácokkal vágok neki a szomszédos csarnokoknak. Pontosabban a cég képviseletében Mezey Zolival, mert mindannyian nem hagyhatjuk ott a hajókat és a drága kundékat.

De lássuk előbb a magyar hajót!

A Déry Attila tervezte kis szkiff-forma vitorlás elsősorban szabadidőhajónak készült, nem versenyvitorlásnak. Ha szabad ilyet mondani, olyasféle céllal született, mint a múlt század harmincas éveiben a Kalóz. Na, persze a Flaar 18 nem a Hitelerjugendnek készült, mint az első felhasználó szervezetet szerencsére jócskán túlélő és sikeres Pirat. Viszont az egykori kisdobosoktól és úttörőktől a jövendő cserkészeken át bárkinek való a Flaar 18-as, aki szereti vagy készül megszereti a vitorlázást.




Flaar 18

Az 5.4 m hosszú és modern módon széles hajótest tágas, kényelmes. Bőségesen ellátott a deck alá rejtett zárható rakodóterekkel a napi vitorlázáshoz vagy kisebb túrázáshoz szükséges cuccok elpakolására. Mozgékony, gyors, jól vitorlázik,  ugyanakkor kezdőknek és kevéssé gyakorlottaknak is biztonságossá teszi az uszonyában lévő 23 kiló ólom, a stabil forma és az aránylag alacsony (de nem kevés) vitorlázat. Tehát oktatóhajónak is kiváló.

Ugyanakkor, mivel olyan tervező tollából született, és olyan műhelyben épül, ahol versenyhajók készülnek – Attila tervezte például a „Nelson” 8M Pro-t, és ő dolgozik Nándival az IMOCA 60-as tervein –, ezért a Flaar 18-asba nincs felesleges anyag, vagyis nemkívánatos súly bepakolva. Az egész hajó mindösszesen 180 kg, tehát könnyen mozgatható, sólyázható, szállítható.

Azt látjuk, hogy sokak – nemcsak vásárlók, de szakemberek – érdeklődését is felkeltette. Köszönhetően szép kivitelének, ötletes megoldásainak és jó árfekvésének. Tegnap éppen  Michael Schnell a Harkent forgalmazó Peter Frisch GmbH vezető munkatársából ömlött folyamatosan a kis hajó dícsérete.




Flaar 18

Egy kiállított vitorláshajó árát soha nem szabad csak úgy, kommentár nélkül beírni egy cikkbe. Nem valamiféle titkolózás miatt, de az árhoz pontosan tudni kell, hogy az mit jelent. Amit látunk, az vajon az alapfelszereltség, és  pontosan mit tartalmaz? Ha a kiállított hajón vannak extrák is, akkor mennyi az összár? Végül lehet az ár egy kedvezményes kiállítási ár, amely a típus bevezetését, megismertetést szolgálja, arról nem is szólva, hogy az eladott hajónak nincsenek hazaszállítási költségei.

A legcsibészebb trükköt egy osztrák cégnél láttam. Külföldieknek 0% Áfás árat adnak meg, mondván a vásárlás helyétől függ annak nagysága. Hű de becsületes! Így legalább alacsony ár benyomását keltheti, mert mindez persze a papír sarkán kisbetűvel szerepel. Nagyon kicsivel…

A Flaar 18 kiállítási ára a Boot Düsseldorfon: 11.500 Euró a német (19%) Áfát is beleértve.

Lássuk hát a konkurrenciát! A britek kínálta XO-t és X1-et, az RS Venture-t és a Wayfarer-t, a helyiek hagyományos hajóját a Schwertzugvogelt és a Szicíliából érkezett Razort. Az XO és az X1 teljesen ugyanaz, csak az 1-esen magasabb a rig. Tehát azt a kettőt egynek emlegetem majd.

Három új és két régi tervezésű hajót találtunk abban a kategóriában, ahová a Flaar 18 is sorolható. Vagyis a kényelmes, mégis sportos hétvégi vitorlázásra alkalmas, a vitorlásiskoláknak is alkalmas 5 méter körüli hajók között. Persze akad még bőven, talán éppen itt a Boot Düsseldorfon is, dehát hé, ez itt nem enciklopédia! Ezt találtuk most, erre fussa…

Szóval mindhárom alapvetően túrahajó, de versenyosztály is lehet, illetve a régiek azok is. Nagy-Britanniában a Wayfarer, Németországban a Schwertzugvogel (és a vele azonos méretű, de tőkesúlyos Kielzugvogel) népszerű és népes versenyosztályt alkotnak. Az újaktól ez nem elvárható, merthogy ugye újak…

A Flaar 18 a leginkább szkiff-formájú, így ez kelti a legmodernebb benyomást. A legstabilabb a Wayfarer lehet, amellyel például egy hetven fölötti úr nemrégiben körülvitorlázta a Brit-szigeteket. A típust 1957-ben tervezte Ian Proctor. A fotón is látható túraváltozatban pad és hatalmas zárható tárolódoboz található. Mindkettő könnyen kiszerelhető, de azért még ezután is dolgozni kell, hogy versenyhajóvá váljon.




Wayfarer

Az RS Venture is elég stabil lehet, különben nem ebből a típusából fejlesztené a dinamikusan feltörekvő szintén brit RS-cég a mozgáskorlátozottak számára várhatóan májusban piacra kerülő hajóját. Ennek a típusnak értelemszerűen rövidesen megjelenik hubkieles, vagyis a felhúzható tőkesúlyos változata is.




RS Venture

A tradicionális német Kielzugvogel az utóbbi időben a Velencei-tavon is felbukkant és méltán hódít. Formavilágában és hajózó tulajdonságaiban is egy friss korpás kenyéren tüchtig módra felhízlalt Kalóz. Hátránya a magas ára, ám ebből biztosan akad elfogadható árú használt darab. Mindenesetre a Flaar18 feltehetően alulról-fölülről körbevitorlázza a legtöbb féle szélben, az biztos.




Kielzugvogel

Az XO (és X1) keskeny és kicsi, folyami, tavi vitorlázásra tervezték, forgolódó szélre, taktikus kis hajónak. Méretben lefelé lóg ki hirtelen felállított kategóriánkból. Amolyan se nem tágas, se nem gyors kis dingi lehet, ráadásul egy vitorlásiskolába betéve a többihez képest billenékenyebb, tehát kevésbé használható. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lehetne például már képzettebbeknek kiválóan alkalmas, mondjuk match race továbbképzéshez.




X0

Az olasz Razor egy fiatal olasz, szicíliai csapat becsületes munkája. Kicsit bumfordi, a kivitel egyes részletein illik elegánsan átlibbenni, és az ára sem késztet a kasszához futásra. De nagyon finom csokit és sütit kínálnak az érdeklődőknek, és rendkívül lelkesek. A tőlük megszokott módon nyitottak, így nem kizárt, hogy a saját típusuk mellett belekezdenek a Flaar 18 dél-olaszországi terjesztésébe.




Razor

A veretezés hasonló színvonalú mind a hat hajón. A Flaar 18-as Ronstan / Seldén vereteihez hasonlóak vannak a többieken is. Legfeljebb nem Ronstan, hanem mondjuk Holt Allen a Wayfareren. A fényképen látható Kielzugvogelen (Schwertzugvogel nincs a kiállításon, de a svertkasztnit leszámítva úgyanúgy néz ki, mint a tőkesúlyos testvér) több a veret, mert az egy versenyre szerelt változat. Az X0 kifejezetten versenyre szerelt, vagyis akad benne bőven Harken veret is, és a teljes rudazata karbon. Mindez meg is nyomja az árát felfelé.

A magyar kishajó első rápillantásra nem a legolcsóbb a hat között, de alaposabban megnézve az alapárba tartozó kiegészítőket ez egyáltalán nem biztos. Az RS Venture és Wayfarer is spinnaker nélkül kínálja a hajót az alapárért, igaz a Wayfarerben legalább a felszerelés benne van, csak a vászon maga hiányzik. A Flaarban ehhez hasonló a helyzet, a gennaker extra, de amint elkezdünk plusz felszerelést rendelni, a magyar hajó árai kedvezőbbek mindegyiknél.

A kivitel minőségét tekintve talán a Wayfarer viszi a prímet, bár a Mader-gyártmány Schwertzugvogel sem marad le mögötte. Mindenesetre a Flaar18 ebben a tekintetben is felveszi a versenyt bármelyik konkurrenssel, sőt a Razor mellett az egyetlen, amely a modern vákuum infúziós építési eljárással készül. Ha ehhez hozzábiggyesztjük az elképzelhető vitorlázó teljesítmény különbségeket, majd mindezt nem utolsó sorban megfejeljük az árakkal, akkor a magyar kishajó a lista élére kell kússzon.

De ha véletlenül valakinek jobban tetszik egy másik az itt felsorolt hat hajó közül – ami könnyen meglehet, hiszen a hajóválasztás a párválasztásra hajaz, így a szubjektív érzések táblázatba nem sorolhatók –, akkor is nagyszerű érzés, hogy végre Európa legnagyobb hajókiállításán az ott bemutatott cuccok láttán nem csak csorog a nyálunk, és nem csak azon boronghatunk, hogy egyszer majd a magyar hajóépítők is képesek lesznek-e ilyen minőségre.

Nem, itt már arról van szó, hogy a magyar hajó vajon a legjobb-e az itt kiállítottak között!

És lehet, hogy az.