Mi az hogy Performance Cruiser? Tulajdonképpen olyan versenyhajó, amely némi komfort, egy kis kabin révén kapcsolódik a túrahajók világához, de azért a lényege a versenyzés, a tempós vitorlázás, nem a kényelem.


CODE 8

Nevezik racer-cruisernek is, a cruiser-racerrel szemben, ahol már komolyabb kabin található, és a testforma is a túrahajókra emlékeztet igazán. Hol a határ? Sehol. Mindenki máshová teszi, nem is igazán lényeges.

Bárhol is a kategóriahatár a magyar Code 8 abszolút racer-cruiser. Az egységes osztályhajóvá válás vágyával terveztetett, és jelenleg a harmadik darab épül a Balatonra. Közúton jól szállítható, mert a tőkesúlya nagyon könnyen leszerelhető, így a Code 8 alacsonyan ül az utánfutón, és könnyen vontatható, mint egy nagy jolle.

Azt sem kell bizonygatni, hogy kis személyzettel is megvitorlázható, hiszen Litkey Farkas kétszer nyert már szólóvitorlás tókerülőt vele.

Mit is ígér még a brossúra? Kis befektetéssel fenntartható, ésszerű méretek, ésszerű árak.

A méretek ésszerűek. A Fa Nándor féle egykezes tókerülőre előírt maximális hajóhossz 8 méter. Ez lett a kezdetben 8 M OD hajókkal futott verseny alapján a Code 8 kategóriája is. Az elmúlt években megszületett a 8 M Pro típus vagy kategória (jelenleg még nem önálló osztály), amelybe a Fa Nándi és Déry Attila által tervezett nyolcméteres tartozik, illetve a Code 8.

A Düsseldorfi Hajókiállításon a magyar stand egyik fontos eleme volt a hajó. Nem azért, mert az árboc állításakor csaknem sikerült letarolni a környékbeli installációt…

Fontos elem volt a hajó mert – szép magyarsággal mondva  – a high-techet képviselte, illetve bemutatta a Pauger Carbon árbocokat és rudazati elemeket felvonultató kis kiállítása mellett a cég hajóépítő képességét is. Fontos volt emellett azért is, mert a hajó oldalán ékeskedő Budapest Bank szponzorfelirat sokakban egyértelműsítette, hogy ez itt a magyar stand.

Így az egyik oldalon álló Code 8 és a túlvégen mosolygó Pata Stradivarius kész műveltségi kvíz volt a kicsit tájékozatlanabb látogatónak, akinek kisebb szellemi terhelést is jelenthetett a Budapest-Bukarest különbség feldolgozása, illetve Paganini kilétének megismerése, ami kétségtelen rést üthetett egyesek wagnerileg korlátozott világképén. Ne legyek azért túl gunyoros: nagyon kevesen akadtak ilyenek a látogatók között, és a témakörben elejtett megjegyzéseik, kérdéseik legalább vidámították hétköznapjainkat a standon…

A Code 8 konkurrenseit keresve tulajdonképpen két hajóra akadtam a szomszédos 16-os csarnokban. A svájci-lengyel Saphire és a szlovén Seascape 27 nem csak ugyanaz a kategória, de formájukban és tervezési koncepciójukban is hasonlóak a magyar hajóhoz.

A három közül – előre elárulom – én naná, hogy a Code 8-at választanám. Biztos vagyok benne, hogy ha a három vitorlást összeeresztenénk egy pályára az Andrej Justin tervezte magyar hajó sebességben símán verné őket. Még akkor is, ha egy üvegszálas változatot (még nem épült) állítanánk vetrsenybe ellenük. Természetesen akadnak nagyon jó részmegoldások, ötletek a másik két típuson is, amelyekből persze több átvehető a Code 8-ra is.



Amiben a Seascape 27 versenytársai fölé nőtt, az egyértelműen a marketing. A szlovén csapat nagyon szépen felépítette a bemutatkozást. Bizonyára áldoztak is erre rendesen. Először is megjelent egy hosszú és nagyon méltató bemutató a német Yacht magazinban. Ami nem mellesleg Európa legnagyobb példányszámban megjelenő hajós lapja. Aztán engedélyt kaptak az újságtól arra, hogy ezt a cikket különszám szerű nyomtatásban terjesszék a standon. Benevezték a hajót a vásár és az év hajója versenyre, aminek a feltűntetése is marketingelem. Hát még ha díjra jelöltté, netán nyertessé is válik az adott hajó, arról nem is szólva. Mindenesetre egy ilyen kampány nem kis pénzbe kerül, beleértve a kiemelt, nagy kiállítási helyet. Az érdeklődés és a hírek alapján mindez megérhette a szlovén cégnek, mert a típus felfutásáról, és komoly rendelésmennyiségről lehetett hallani a vásár alatt. Igaz, vagy nem, azt nem tudom, hiszen manapság a marketing egyik eleme lehet a suttogó propaganda is. Majd meglátjuk pár éven belül, valójában mekkora a sikerük.

Maga a Seascape 27 is nagyszerű kis hajó. Nem akárki tervezte azt sem: a Mini Transat és a Class 40 világában ismert és sikeres francia Samuel Manuard, aki maga is ott volt a vásáron.



Jött volna egyébként Andrej Justin a Code 8 tervezője is, csak ebben megakadályozta a düsseldorfi légisztrájk, és járatának törlése.

Ha már a tervezők, akkor ugrok egy pillanatra a Saphire-hoz. Annak kiötlője az olasz Claudio Maletto, aki nálunk feltehetően kevésbé ismert, mint Justin vagy Manuard. De csak azért, mert nagyon visszahúzódó egyéniség. Amúgy 11 America’s Cup hajó tervezésében vett már részt, és a Saphire programot futtató svájci vállalkozó, Michael Tobler úr elmondása szerint az ő munkája volt például a Mascalzone Latino AC hajó.

A Seascape 27 bizonyára meghathatta a német látogatókat szellemes „belmotor a  külmotor” rendszerével. A cockpitben egy fedelet felnyitva a vízszintesen tárolt külmotor egy hatalmas zsanérral a hajófenéken nyíló ajtón át egy mozdulattal üzembe helyezhető, illetve elpakolható. Ugyanakkor gyengébb minőségű a felszereltsége a másik kettőnél, a rudazatáról nem is szólva, ami ugye a Saphire-on és a Code 8-on Pauger Carbon, míg a szlovén hajón – jelenleg még –  ahhoz képest elég gagyi karboncucc található.



A Saphire-t tippelem a három közül a leglassabbnak, de ez persze csak amolyan ránézek a formájára és úgy gondolom érzés. Nem vagyok hajótervező, csak sok hajót láttam, de ettől még nem kell igazam legyen. Persze ez nem is egy precíz hajósteszt, csak egy elfogult látogató mammogása…

Ahhoz viszont nem kell szakértőnek lennem, hogy megállapítsam, a Saphire belső kivitele jócskán a másik kettő mögött kullog. Mivel mindhárom esetben a kabinfal egyszerűen a héj vagy a deck belső fele top coat-val lekenve, így jól látható a kivitel gondossága. A Seascape-ben is jobb lett volna egy-két mélyebbre világító lámpát leoltani, és a legnyugodtabb lélekkel a Code 8 belsejében hagyhatta a kiállító az érdeklődőt nézelődni.



A legsportosabb, leggyorsabb a formáján túl – mert azért ne feledjük, hogy Andrej Justin rengeteget dolgozik együtt Russell Coutts-szal – azért is a Code 8, mert a legjobb a hajótest-tőkesúly súlyaránya, illetve a legtöbb vitorlát hordozza a három közül.

Belül a két ellenfél kicsit tágasabb, amiért magasabb testtel illetve a Seascape esetében számomra csúfabb, nagyobb, a hajót túrásabb formájúvá tevő kabintetővel fizetnek.

Ha pedig mindehhez az árfekvéseket is nézzük, akkor a Code 8 elsöprően a legjobb. Illetve, amint azt a magyar hajóknál megszokhattuk, az árelőny akkor kezd igazán kidomborodni, amikor a vevő nekiáll az extrákból szemezgetni.

A Code 8 háromféle kivitelben rendelhető. A karbontestű és karbon rudazatos Racer változat mellett lehet Cruiser is, ami ugyanaz üvegszálas kivitelben és alumínium rudazattal. A hajó így sem lényegesen nehezebb, tehát a teljesítménye csak kicsit csökken. Leginkább ezt a verziót illene összehasonlítani a versenytársakkal, amelyek nem karbonhajók.



A Simon Tamás vezette Code Yachting cég kínálja a Code 8 Match verziót is. Ez a párosverseny célokra specializált típus. Kicsit hosszabb, mert a hátuljánn egy az RC44-hez hasonlóan lecsatolható spoiler van, illetve az orrán is ott az ütközőrész, amely lehetővé teszi, hogy egy heves match race találkozás után a sérült elemek cseréjével a hajó azonnal harcra fogható állapotba kerüljön. A Code 8 match emiatt hosszabb és nehezebb a testvéreinél.


Letölthető összehasonlító tábla

A három Düsseldorfban kiállított konkurrens típus besorolható lenne a daysailerek kategóriájába is, amiről még a Scholtz 8.8-as kapcsán írok majd. Ott is a gyors vízreszállás, a könnyű kezelhetőség, a vitorlázás élvezete a lényeg. Persze a Code 8, a Saphire és a Seascape 27 sokkal inkább versenyre kialakított hajó, így inkább mégse sorolnám a kellemes, kényelmes és biztonságos vitorlázást ígérő daysailerek közé.