Régóta terveztem egy egyhetes badacsonyi vitorlás túrát, ami egyéb okok miatt eddig elmaradt.

Ez így nem mehet tovább, gondoltam és mindent félretéve elhatározásra jutottam. Ha nem is egy egész hetet, de egy hétvégét erre mindenképp biztosítok. Az elhatározást tett követte. Jó elõre kitûztem az indulás idõpontját: 2002. június 13. Mancsaftnak Józsi haveromat hívtam meg a túrára, aki erre örömmel vállalkozott.Indulás elõtti héten aggódva figyeltem az idõjárás jelentéseket, telefonon egyeztettem Józsival a részleteket, és már elõzõ este lementem Alsóörsre.

Másnap reggel még egy-két „nélülközhetetlen” dolgot beszereztünk, majd irány az ELMŰ kikötõ, ahol a hajónk állt. Nagy büszkén újságoltuk a portásnak: – Elmegyünk Badacsonyba! – de õt láthatóan hidegen hagyta a hír. – Meleg van. – ezzel lezárta a témát, majd visszahúzódott a portásfülkébe. Csodálkoztam is magamban, ekkora esemény láttán hogyan lehet ilyen közömbös. Valószínûleg jobban érdekelte az éppen zajló foci világbajnokság, mint a mi nagy utunk.Na mindegy. Nem kell nekünk díszõrség, mikor kivitorlázunk! De azért egy kis szellõ jól jött volna.

A kivitorlázásból kimotorozás lett.Végre kint vagyunk a vízen. A hétköznapi gondok, problémák a parttal együtt távolodtak. A távolban jó látszottak a tó jellegzetes tájékozódási pontjai. Kenesei lösz fal, siófoki kikötõ, tihanyi apátság, szántódi rév. Kint a vízen kellemes szellõ fújdogált. – Vásznat bontani, irány a rév! – adtam ki magamnak az utasítást. Majd szófogadó matrózként gyorsan végre is hajtottam a parancsot. Józsikámat nem akartam ugráltatni, meg a hajót sem ismeri igazán, jobb a békesség. Majd beletanul az út folyamán.Folyamatos krajcolással, két óra alatt értük el a tihanyi csõbe vezetõ bójákat. Tudtam a B-18 nem a sebességérõl híres, de kellemetlen ezt minduntalan megtapasztalni. Egy 15-ös túra jolle sokkal élesebben és gyorsabban ment szélnek, mint mi. Mikor mellénk ért, láttam a hajó minõségi felszereltségét. A fok állíthatóságát spéci veretek segítették, széles tartományban állítható sín, csörlõk, kötélfogók. Ilyen felszereltséggel mi is többet tudnák, gondoltam magamban. – Józsi! Tudod, hogy a tihanyi révnél lehet motort használni? Ez egy felvezetõ kérdés volt, elõkészítése a motorozásnak. Nem sokat húztam az idõt, bepöccintettem a motort, majd félgázzal, 20-25 fokra tudtunk szélnek menni. Mire a 15-ös jolle csapást váltott, már nagy elõnyre tettünk szert.

Békesség töltötte el szívemet, hogy lám a gyengébb is kerülhet jobb helyzetbe. Felszereltség kérdése az egész. Jó érzés volt kihasználni, hogy a hajónk motorral is fel van szerelve. Tihany után feltárult a Balaton nyugati medencéjének teljes panorámája. Távolban Boglár, még távolabb a fonyódi domb, az északi oldalon pedig a hegyek láncolatának végén Badacsony. Jellegzetes formája a párás levegõben is uralta a látványt. Szívtuk magunkba a táj szépségét. Kellemes kettes szél kerekedett, csupán az volt a gond vele, hogy pont szembõl, Badacsony irányából fújt. Nem volt mit tenni, krajcoltunk. Földvár, Akali, Szemes, Szepezd. ½ 6 körül, Lelle felé tartva, be kellet látni, Badacsony a mai napra túl nagy falat nekünk. – Józsi! Mi lenne, ha Lellén kötnénk ki? Badacsonyba ezzel a széllel éjfélig sem érünk, ráadásul estére még ez szél is elcsitul. – Nekem mindegy kedves barátom. Menjünk Lellére!

Felhatalmazásának birtokában hivatalosan is megváltozott úti célunk. Irány Lelle! A lellei kikötõ meglepõen szép. Teljesen felújított állapotban, úszó mólók, korszerû kikötõhelyek ejtik ámulatba a betérõ vendéghajósokat. A kikötõ jól kihasznált, minden helyen álltak. Ahogy egyre beljebb haladtunk, úgy nõttek a kikötött hajók méretei. A belsõ részen már 34-es 36-os Baváriát, 31-es Gib-Seat, Jeanneau 34-est is láttunk. Ezek a hajók eredetileg tengerre készültek. Formájuk, fedélzeti kialakításuk, felszereltségük bírja a nagyobb szelet, magasabb hullámzást, komfortjuk pedig hosszabb túrák megtételénél is teljes kényelmet biztosítanak. Büszkén álltak helyükön, szinte lenézték a többi „balatoni” hajót. De mi hova álljunk? Kerestük a helyet. – Józsi! Kössünk ki az egyik úszómóló végén, aztán majd megkérdezzük, hol van éjszakára hely. – javasoltam. Szót tett követett, kikötöttünk. Épp kiléptem a mólóra, mikor szolgálati kemping kerékpárján, fekete pólóban, rövidre vágott bajusszal, zord tekintettel megjelent a kikötõ ügyeletese. Lenézõen végigmérte kis hajónkat, és fontosságának teljes tudatában kijelentette:- Itt nem lehet kikötni. – Itt szeretnénk éjszakázni, hol vannak a vendég helyek? – érdeklõdtem magabiztosan. A kikötõmester még egyszer végigmért, majd félvállról odavetette:- A bejáró mellett van szabad hely. Egy éjszaka 3300.-ft. – közben figyelte a hatást, elszörnyülködünk, vagy elfogadjuk a nem éppen olcsó ajánlatot. Látta, az ártól nem sápadtunk el, nem kezdtünk szörnyülködni, egy fokkal barátságosabban hozzátette:- Majd hozzák be a hajólevelet az irodába, ott adok egy mágneskártyát, amivel a WC-t, zuhanyzót lehet használni.

A kikötõ tényleg nagyon korszerû. Kényelmes egyszerûen állítható hajóállások. Elektromos csatlakozás, vízvételi lehetõség a mólókon. Rendezett park, nagy parkoló a hajóbérlõknek, új épület irodával, néhány vendégszobával, külön a hajósoknak használható konyhával, fürdõvel. Még egy hangulatos kis étterem is helyet kapott a víz felöli oldalon. Lezuhanyoztunk, átöltöztünk, majd elindultunk felderíteni a kikötõ környékét. Éttermek, kis pavilonok, butikok, mindenféle csecse-becse árusok adták meg a környék hangulatát. Vásárolni nem akartunk semmit, de a gyomrunk korgott. Betérünk egy parti étterembe. Éhségtõl kellõen felajzva, nagy érdeklõdéssel vettem kezembe az étlapot.A különbözõ húsételek felett gyorsan átsiklottam és megkerestem a nekem való ételeket. Felcsillant a szemem, mikor „vegetáriánus vendégeinknek” címszó alatt egy egész oldalon láttam felsorolva a különbözõ ínyencségeket. Na ezt alaposabban is megnézem, gondoltam, majd feltettem a szemüvegem. Így már el is tudtam olvasni, mi van oda írva. Nagyjából ez állt benne: Rántott gomba, rántott sajt, valamint vegetáriánus tál, ami tartalmaz rántott gombát és rántott sajtot. A köretek hasonló módszerrel külön felsorolva. Vegyes zöldség köret, burgonya köret, valamint vegyes zöldségköret burgonyával. Így szépen kialakult egy egész oldalnyi vegetáriánus kínálat. Ügyes! Azért nem maradtam éhes. A vízen töltött nap után jól esett a meleg étel. Telt hassal szebb a világ, állapítottam meg. A lenyugvó nap fényében jól lehetett látni a csillogó víztükröt, a túloldali zöldellõ hegyeket, a szõlõk közt megbúvó házakat, Révfülöpöt, Badacsonyt. Kinyújtóztattuk elgémberedett tagjainkat és megállapítottuk, az élet mégis szép.


Másnap délelõtt, folyamatosan gyengülõ parti szélben vágtunk neki a hazafelé vezetõ útnak. A szél addig gyengült, amíg teljesen el nem fogyott. Olyan lett a víz, mint amit gondosan kivasaltak. Sehol egy szellõ, sehol egy fodrozódás. Józsi élvezte a meleget. Szerintem vízi manó lehetett elõzõ életében, mert minden alkalmat megragad a fürdésre. Ha egy kis szél van, azzal húzatja magát, ha a motor megy azt is kipróbálja. Ha horgonyon áll a hajó szinte ki sem lehet húzni a vízbõl. Miközben mászik fel a hajóra, elégedett gyermeki mosoly bujkál a szája szélén és szinte minden alkalommal megemlíti: „Na ez jól esett”. Aztán lehuppan a törölközõjére, szemüveget tesz fel, kezébe veszi gondosan elõkészített újságját, majd belemerül az olvasásba. Ez az idilli állapot Tihanyig tartott. Folyamatosam erõsödõ délnyugati szélben keltünk át a szoroson. A keleti medencében érdekes változások történtek. Füred felett sötét felhõk gyülekeztek, távolabb Veszprém felett a felhõk sötét csíkokban a földig értek. A szél elállt, majd fokozatosan északira fordult. – Józsikám, ebbõl zuhi lesz! Húzzunk fel partközelbe, ott biztonságosabb. A viharjelzõ fények sokat sejtetõen, szaporán villogtak. A víz zöldesre változott, és az egész tájra sötét árnyékot vetett az egyre közelebb érõ esõfelhõ. A tihanyi templom magasságában jártunk, mikor megérkezett az esõ elõszele. Folyamatosan erõsödött, de kis hajónk teljes vitorlázattal állta a szél rohamait. A jó irányból beerõsödött szél repítette a B-18-ast. Folyamatosan deckvízzel mentünk. Nagyon éveztem a robogást, csak az zavart, hogy egyre hûvösebb lett. „Nem hoztam el a sárgát” döbbentem rá a vízálló ruhám hiányára.Arács elõtt aztán elkapott a zápor. Zuhogott, mint akinek egy egész éves lemaradást kell fél óra alatt pótolni. A vizes pólómban kezdtem kényelmetlenül érezni magam. Józsi még idõben bebújt a kabinba és felajánlotta széldzsekijét. Ez mentett meg a teljes átázástól. A szél változatlanul fújt, az esõ még jobban rákapcsolt, mintha dézsából öntenék Csopak elõtt már remegett a kezem, úgy fáztam, de mégis élveztem a menetet. A partközelben nem voltak nagy hullámok, repült a hajó mintha sima aszfalton száguldanánk.Mire Alsóörs elé értünk a szél is csitult az esõ is elállt, motorral kellet bemenni a kikötõbe. Józsi is kibujt a kabinból. – Hamar ide értünk! – konstatálta, majd a folyamatos dõléstõl bizonytalan mozgással kilépett a partra, és megkötötte a hajót.

Megérkeztünk! Véget ért a „nagy” túra. – Látod Józsi! Az idén sem értem el Badacsonyba! – Nem baj. Legalább jövõre is lesz célunk! Addig nem halunk meg, míg nem teljesítjük a távot – bíztatott. Gyorsan felmértem magamban balatoni túráim eddigi alakulásait, megnyugodva válaszoltam: – Józsikám! Lehet, hogy mi örökké fogunk élni? Az örök élet lehetõsége mégsem hatalmasodott el bennem. Belül, mélyen, szinte sejtszinten érezem, nem adom fel! Egyszer valóra váltom álmom, elvitorlázom egy badacsonyi túrára Remélem, addig a víz is kitart a tóban.


Forrás: yachting.hu