Interjú Váradi-Szabó Jánossal és Petheő Tamással
A kishajós világ felpezsdült a katamarán olimpiai résztvételétől. Rióban csak vegyes párosok indulhatnak majd, emiatt átrendeződések várhatóak a nemzetközi F18 mezőnyben is, szétülnek a megszokott egységek. Nektek vannak olimpiai terveitek?
VSzJ:
Mi hobbi szinten vitorlázunk. Az olimpiai szint nagyon magas pénzbeli és időbeli korlátokat szab az embernek. Ahhoz, hogy az olimpiára felkészülj, ki kell zárni mindent az életedből, a pénzkeresetet is. Ehhez ugye meg kell lennie egy pénzforrásnak, az év kétharmadát biztosan vitorlázással kell tölteni, erős elméleti, és gyakorlati felkészülésre van szükség. Én ezt nem tudom, és nem is akarom csinálni. Azt viszont úgy gondolom, hogy bennünk van, hogy megfelelő körülmények között a nemzetközi mezőnyben el tudunk érni meglepően jó eredményeket, ezt a tavaly elötti magyarországi vb is megmutatta. Minél több a tapasztalatunk, a rutinunk, az összeszokottságunk, egyre jobban ismerjük a hajót. A jövő számunkra most az, hogy meglátogassunk egy-két nemzetközi versenyt, és felkészüljünk a jövő évi olaszországi világbajnokságra.
Mennyit vagytok vízen, mennyi munka van az eredményeitekben valójában?
VSzJ:
Tavaly nem tudunk annyit vitorlázni, mint máskor, mert nyár elején izomszakadást szenvedtem. Az a baj, hogy a vitorlázást mindenki órákban méri, és beleszámolja azt is, mikor elhagyja az Osztyapenkót, vagy hogy megjött a kikötőbe. Ha a képzeletbeli stoppert el akarja indítani az ember, akkor azt akkor kell, mikor letolod a sójáról a hajót, és ráhúzol a vitorlákra, ekkor kezdődik a vitorlázás, és mikor jössz ki és felhúzod a swertet, eddig tart. Intenzív órákat kell a vízen tölteni. Mi, amikor igazán edzünk, 3 óránál többet nem megyünk.
PT:
Mi 15 perc alatt vízen vagyunk, és 15 perc alatt el is pakolunk. A három órás edzések alatt lehet annyit vitorlázni, és úgy elfáradni, hogy közben megállunk kb. 50 percenként. De ha nagyon limány van, akkor persze nem állunk meg csak azért, hogy pihenjünk. Az is kérdés, hogy mit akarsz fejleszteni. Ezek az edzések pont arra jók, hogy a sebességet fejlesszük, hogy milyen állítások révén tudunk gyorsulni. Rengeteget játszunk a cunninghammel, a sottokkal. Az, hogy egy manőver jól működjön, és egy erős szélben egy halzolás ne okozzon gondot, mert az egy tévhit, amit a katamaránban mondanak, hogy keveset kell fordulni, halzolni. Igenis rá kell fordulni a szelekre, igenis rá kell halzolni a taktikai helyzetekre, egy kapunál inkább halzolj kétszer. Ha ezek jól működnek, akkor már nem lassítanak, és gyorsan meg lehet fordítani a hajót. Ha a manőverek biztonsággal és gyorsan működnek, akkor arra mész, amerre akarsz.
VSzJ:
Nagyon fontos a manőverekkel kapcsolatban, hogy nem elég tudni, hanem ezt el is kell ezt hinned, és meg is kell merned csinálni bármilyen mezőnyben. Ha félelmeid vannak ezzel kapcsolatban, akkor nem lesz helyed. Nagyon fontos kreuzban a layline, ha tudod, hogy nagyon gyorsan meg tudsz fordulni, ezért merünk igazítani egyet, kerülve a zavart szelet. De ugyanez igaz bőszélben is. Mi nem úgy megyünk rá a bójára, hogy a Janiék leszúrták, mert kell még egyet halzolniuk. Ez tévhit, én sosem megyek bőszakaszban bójára, mert tudom, ha ráfújós szél van, milyen az, ha túl éles a befutó, vagy a kapu, és le kell húzni a blisztert, és küzdeni kell. Ezt nem engedheted meg magadnak a mezőnyben, ezért mindig fölé kell menni a kapunak. Mi a kapu előtt 20 méterrel még halzolunk, de nem hátszelezünk be. Ha valaki ezt nem így csinálja, az borzasztóan megbosszulja magát egy nemzetközi mezőnyben, ez pedig 10-20 hajó mínusz, áramlás esetén lehet még több. Mindig a legnagyobb sebeséggel kell menni. Csapatni, mint a vaddisznók… (nevet)
Ezek szerint nem őriztek hétpecsétes titkokat…
VSzJ:
Hogy mennyire nincs nagy titok, kiderül akkor, ha valaki velünk edz. Akkor nem vagyunk gyorsabbak, megyünk együtt, he jön egy frissülés, lehet, hogy elmegy valamelyikünk. De ha elkezdünk halzolni, akkor már lehet, hogy elmegyünk, ha elkezdünk szélre vitorlázni, akkor – nem mondom, hogy minden esetben – de jobban elmegyünk. A többiek is egy csomó dolgok látnak, de ha azzal foglalkoznak, hogy az előző esti tuning bejött-e, emiatt nem tudnak vitorlázni, nem tudnak a szélre figyelni, nem tudnak a mezőnyre figyelni.
PT:
Talán élességben vagyunk jobbak.
VSzJ:
Igen, élességben, de a zárt vitorlákkal való vitorlázást hosszú évek alatt tanulja meg az ember. Kadettban, 420-ban, 470-ben el kell kezdeni, és meg kell tanulni zártan vitorlázni. Grószra, fockra jól ráhúzva zártan vitorlázni. Ha ezt így most valakinek elmondod, az jól behúzza a vitorlákat, és meg fog állni, eljön az élesen állás tipikus esete. A fockra nagyon gyakran rányúlok, sokat állítom menet közben is, hogy ellenőrizzem, hogy hol van, egyszerűen az érzés miatt. Új hajónál ezek az érzéseim nem lennének meg. Amikor zárt vitorlázásról beszélek, akkor nem azt jelenti, hogy betépem a vitorlákat. A fock-kocsit beállítom a saját ízlésemre, ahogy szeretem, és ott állítgatom a fockot. 2005-ben a hollandiai világbajnokságon mentünk steierboardon bent a mezőnyben, beállítottuk a fockot, és iszonyat jó helyen mentünk, mert akkor azt az állítást, azokat a szeleket tudtuk. Akkor a fockon sok múlt.
A hazai katamarános mezőny egyértelműen fejlődés előtt áll, mind az egységek számát, mind a mezőny tudását tekintve. Szerintetek mi kell ahhoz, hogy ez nemzetközi eredményeket is hozzon?
PT:
Jó lenne, ha a magyar mezőny fejlődne, tapasztalt sportvitorlázók kellenek a mezőnybe, az húzná a többieket. Ahogy a Kelóék is kóstolgatják az F18-at. (Kelemen Tamás, többszörös magyar bajnok vitorlázó, a Wild Joe és a Fifty-Fifty legénységének tagja – a szerk.)
VSzJ:
Az előttünk álló fejlődésre jó példák voltak a mostani bajnokságon a fiatalok, a Rozsnyai-Héjj páros. Vannak alapjaik, és ezért mennek a mezőny nagy részénél jobban. Ezzel nem azokat akarom bántani, akiknek nincsenek meg, nekik a hajókezelésben kellene továbbképezni magukat, nem a tuningban.
PT:
Az fogja húzni előre a mezőnyt, ha minél több vitorlázó beül ebbe az osztályba. Ahogy a nemzetközi versenyeken is látszik, hogy milyen széles a skála a versenyzők életkorát tekintve. Az a baj, hogy itthon miután kinövik a kishajót, nagyhajóba ülnek. Az kellene elérni, hogy inkább egy ilyen jó kis hajóba üljenek, ahol nagyon jó nemzetközi versenyek is vannak.
VSzJ:
A magyar F18-as mezőnynek ahhoz, hogy eredményt, sporteredményt érjen el, első körben kell egy motoros, ebben a motorosban kellene ülnie egy szakmai irányítónak. Minden egyes edzésen be kéne ülni a versenyzőknek a hajókból a motorosba megnézni, hogy milyen onnan nézve a teljesítmény, a vitorlákat megnézve, hátsóél, elsőél, cunningham, manőverek. Kellene videózni, egyszóval szakmai irányításra van szükség. Mindenkinek el kell jutnia egy bizonyos szintre, de onnantól motorossal való edzések kellenek. Ez nem csak biztonságot adna, hanem keretet is az edzéseknek. Nincsenek olyan katamarán egységek, akik irányított edzések nélkül eredményeket elértek volna. Az igazi eredmények így születnek.
Egyelőre úgy tűnik, hogy a szervezett edzések helyett csak egyéni felkészülések vannak, mert az egyesületek nem támogatják annyira a katamaránozást…
VSzJ:
Ez így jól hangzik, és igazad is van, de nézd meg, hogy hány hajó van a parton, amivel nem járnak versenyre, de még csak nem is használják őket. Egy klubot meg kell keresni a bajnokság előtt, hogy van-e valaki onnan, aki indulna a hajóval, hogy egyáltalán tudjanak ilyen lehetőségekről. Ez rajtunk is múlik, tovább kell adni az igét. Hívó szavakkal, lehetőségekkel kell odacsábítani a versenyzőket. A katamaránt azoknak kell ajánlani, akik súlyproblémákkal küszködnek. Ezalatt azt értem, hogy egy 470-es kormányos kinövi azt a hajóosztályt, vagy a laseresből a 84 kilós helyett 90 kilós lesz. Ezeknek a vitorlázóknak kell megtalálniuk azt az utat, amit a katamarán jelent, amikor nem egy kieles hajóban kiülsz az egyik oldalra és trimmelsz, hanem össze tud ülni akár egy 90 kg-os egy 60kg-os vitorlázó. Mindenki, aki korosodik, az hízik, és erre itt a megoldás.
PT:
Aki kipróbálja a katamaránozást, az nem mondja azt, hogy rossz dolog. A katamaránok jövőre már folyamatosan indulhatnak a Kékszalagon, és ez biztos, hogy hozni fogja az érdeklődést.
VSzJ:
Figyelj, az a baj, hogy itthon a nagy hajó nagy ego, a kis hajó kis ego. Pedig ezt külföldön nem így látják, sok jómódú ember sok jó kocsival kis hajót húz, és boldogan sportolnak.
Fotó: One d’Or Catamaran Sailing Team