Harmadik helyen zárta a Rolex Capri Sailing Week Volcano Race-t a magyar legénységgel és hazai színekben futó maxi yacht a Wild Joe.
A hivatalos nevén Rolex Capri Sailing Week Volcano Race talán a legszebb tirrén tájakra viszi el a jacht vitorlázás csúcsragadozóit a maxi jachtokat. A Vezúvtól a szicíliai időnként aktív vulkánjairól híres Éoli-szigetekig gyönyörű tájakat érint a verseny. Mégis a hajókon versenyzők részére csak pár pillanatra villannak fel ezek a gyönyörűségek. Nagyrészben a szoros és fizikailag megterhelő program miatt a legénységből sokan csak a képekből látják újra merre is jártak.
Capri
Capri a Sorrentói-félszigetből szakadt le, így ellentétben a környező vulkanikus szigetektől itt a mészkő a domináns, ennek is köszönheti híres Kék Barlangját (Grotta Azzura) és szabdalt partvonalát, tengerbe zuhanó szikla szigeteit. Az utunkba eső óriási kiterjedésű és hihetetlen piszkos utcáiról híres Nápoly nehezen ébreszt romantikát – ha az úticélunk Capri sietve távozunk innen az első adódó komppal. A jellegzetes karszt csúcsok már hamar előtűnnek a Nápolyi-öböl szmogjából, meredek karszt falaival káprázatos látványt nyújt a szigetet két településre Caprira és Anacaprira osztó Monte Solaro. A saját vízkészlettel nem rendelkező sziget mindig szépségével nyűgözte le számos történelmi birtoklóját, jelenleg is bájával termeli a legtöbbet a naponta ide hömpölygő sok ezer túrista kiszolgálásával. A magaslatokra húzódó településeit a rendszeres kalóztámadások alakították ki, de mára talpalatnyi hely se maradt beépítetlenül az apró szigeten, luxus boltok és hűtőmágnes árusok lakták be a meredek utcákat.
Gaeta – Ponza – Capri
Az első versenynapon a Volcano Race hivatalos programjában a méretes vitorlások meghatározott sorrendben hajóznak át a yacht kikötőből a város központjának a kikötőjéhez, ahol a főtéren – már hagyományosan – a hajókat egyesével köszöntve, díszes keretek között kerül lebonyolításra a verseny hivatalos megnyitója. Az emelkedett hangulatú megnyitón fúvósok zenélnek és ünnepélyes beszédek hangzanak el, majd mindenki a verseny első szakaszára a Gaeta – Capri (Ponza szigetet kerülve) futamra készül. A mezőny gyenge szélben délután háromkor rajtolt el, a tavi vitorlázásban gyakran előforduló kis szeles körülményeket a Wild Joe jól ki tudta használni és az élre állt. Később az alapvetően gyorsabb hajók – Y3K, Caol Ila, Jethou szép lassan legyalogolták a 60 lábas maxit, ami koránál fogva ebben a mezőnyben már inkább tapasztalt harcosnak számít az ifjú titánok között. Ponza sziget megkerülése után szélváltó következett, ahol a helyzetet jól felismerve a hajó elment a Jethou alatt, majd kétszer is keresztezték őket az akkor még éles irányból érkező és egyre erősödő szélben.
Volcano Race első kb. 100 mérföldes szakasza tehát többnyire gyengébb szélben 13 órányi feszült figyelemmel telt el, itt indult el a verseny egészét jellmező párharc a rivális Jethouval. Szerénytelenség, de tisztán látszik a riválisok reakcióiból is, hogy a Józsa Márton kormányzásával és Kelemen Tamás taktikai irányításával futó Wild Joe az elmúlt évek tudatos munkájával felnőtt az élmezőnyben való vitorlázáshoz. Az alapvetően gyorsabb angol hajót számos vitorlacserével sikerült tartani, illetve nagy bosszúságukra jópár órán keresztül csak a Wild Joe fartükrét nézhették a képzett brit tengerészek. A lagymatag szélben különös figyelmet igényel az éjszakai vitorlázás és navigálás, de a Jethou a Capri befutóig nem tudott nagyon ellépni harcos honfitársaink elől, még az utolsó 40 mérföldön a Jethounak kedvező futtatott menetben is fogcsikorgatva tartották a pozíciójukat. A magyar maxi jacht az abszolút 4. helyen futott be végül 5 perccel az angol hajó után (IRC-ben 5.). A Capri cél olaszosan a Marina Grande-ben lerakott bója és az egyik szálloda ablaka közötti képzeletbeli vonalon van kijelölve, és a Rolex versenyekre se mindig jellemzően az éjjel érkezőket is csinos hostessek fogadták pezsgővel a fárasztó menet után.
Capri – Nápoly – Capri
A hosszasan befutó mezőny miatt a következő nap szünnap volt minden egységnek. Kiváló alkalom lenne megismerni a szigetet, de a töméntelen turista ezt lényegében ellehetetleníti. A csapatok másnap coastal race-en, avagy partközeli túrafutamon vettek részt a Capri – Nápoly – Capri távot kellett összesen három pályajelen teljesíteni. A verseny a Wild Joenak egy gyenge rajttal indult, de legalább a nézőknek is láthatóvá vált nappali fényben, hogy fogják még több száz méteres előny esetén is egymást az óriási hajók. A magyarok több taktikai koncepciót is elindítottak, igyekeztek ellenfeleiket a stabil útirányokból és szeleikből kimozdítani, illetve máshol jobb szeleket találni. Kiemelkedő volt a kezdeti genakker húzás ügyetlensége után, ahogy a csapat minden manővert precizitással és összeszokottsággal hajtott végre, ami külső szemlélőnek igazán szemet gyönyörködtető magabiztosságról tanúskodott. A pálya ennél az egyszerű öböl futamnál se volt egyhangú, Nápoly part menti klasszikus erődjei mellé tűztek bóját, így a népes hajóállomás mellett fordultak a hajók, majd a következő pályájel Capri északi csúcsánál volt. Innen az óriás sziklafalak és barlang bejáratok mellett kellett visszavitorlázni a rendezvénynek helyet adó Marina Grande-ba. A Wild Joe a harmadik helyen zárta a futamot, így összetettben a 4. helyre lépett előre, ami bizakodásra adott okot.
Vulkánok helyett, vitorlázás a vihar árnyékában
Capri – Castellabate – Capri – Ponza – Capri
Az előrejelzések a másnapi pályaversenyre kecsegtetőek voltak, de reggelre a balatoni dunszthoz hasonlóan beállt minden légmozgás, nem tudták elindítani a hajókat a kikötőből. A Wild Joe arra készült, hogy a nála nagyobb ellenfeleknél jobb manőverezéssel bizonyít ezen a futamon – de a nap várakozás mellett a leghosszabb, utolsó futamra való felkészüléssel telt – ilyen óriási hajókon mindig van mit szerelni.
Másnapra az időjárás előrejelzések nagyon karakteres front érkezését jósolták, amiben a 40-50 csomós szél is előfordulhat, így az összes egység a felszerelés alapos áttekintésével , viharvitorlák próbájával töltötte az időt. Felmerült pár nagyobb hajóban, hogy mivel nem rendelkeznek reffsorral a nagyvitorlán, jobbnak látnák ha ekkora szélben nem indítanának futamot – jellemző tengerész választ kaptak: ekora szélben már nem kell nagyvitorla! A versenypályát csak a reggeli eligazításon hirdetik meg, a navigátorok ezért több variációval készülnek a számítógépeiken és erre kérnek be előrejelzéseket, adatokat. A kb. 220 tengeri mérföldes pálya viszont mindenkit meglepett és látszott, hogy a rendező komolyan vette a délebbre várható viharzónát és a tirrén szigetek közelében tartják a hajókat.
Capri leglátványosabb pontja a Faraglioni sziklák és Sorrento között indult a verseny a megszokott rajt utáni kreuzzal egy betétbójáig, majd rohanás tovább teljes gázzal a távolabbi pályajel irányába. 8-10 csomós szélben rajtoltak el a maxi monstrumok, a Wild Joe korai rajt miatti korrekció után negyedszélben tudott viszonylag tiszta pozícióban hasítani Castellabate felé. Sorrentónál egy zivatar még a nyakukra fújt egy erősödést és ebben a 15-16 csomós szélben tudtak futtatott kreuzban haladni Castellabateig. A déli bójához érve a szél 30 csomóra ment fel, az előrejelzések árnyékában gyors vitorlacsere mellett döntöttek és ebben a partról visszaerősödő szélben vették a bóját. Az első szakaszon versenytársaikhoz hasonlóan nem húztak azonnal hátszélvitorlát. A parttól eltávolodva csökkent a szél, így azonnal felugrott a gennaker amivel 17-20 csomós sebességet tudtak tartani majd egészen Capriig. A Sorrento – Capri kapuba visszaérve kezdett kirajzolódni az érkező front körülöttük, de ennek köszönhetően repültek Ponza felé végig bőszeles vitorlával szép sebességet futva. Keletről sötétedésre megérkezett a viharzóna és sajátosan kisebb cellák is kialakultak a hajó térségében, olyan érzet volt, mintha körbekerítette volna őket minden oldalról a villámló, morajló vihar. Innen safety mode-ba álltak be, de a körülöttük lévő versenytársak se legénykedtek sokat – mint később kiderült ezen a szakaszon több vetélytárs is szakított vitorlákat. Északra igazítottak, hogy stabilan tudják venni Ponza szigetet egy lecsapó pusztításban is. Csapásmérés helyett a monszun szakadt a nyakukba, ellenfeleiket figyelve egyelőre maradtak a kivárós biztonsági vitorlázásnál genakker nélkül. Ponza után megkezdődött a finale játéka, halzolgatások a Jethouval és olyan pozíció tartása, kikényszerítése, ami nekik Capri közelében délre nagyobb teret biztosíthat, az elképzelés egy szél alól indított támadás az angolok felé a befutó közelében. A Jethou közelében maradás és a délre lépés is szépen sikerült, de ki tudja hány pint sör bánta volna a parton, ha a befutóban még le is előzik a briteket a pannon tengerészek!
A viharnak gyönyörűen szűrt színeket adott a reggeli napfény Capri szikláinál, és ebbe a csodálatos háttérbe robbant be nem kis meglepetést okozva a Jethounak, a helikopteres fotósnak és a rendezőknek is a Wild Joe csapata. A magyar egység a Jethou sarkában siklatva karnyújtásnyira futott be az összetett harmadik helyen a Rolex Volcano Race utolsó futamán. Ahogy ez szokott lenni a futam lezárásáig csak találgatások vannak az előnyszámokból fakadó végleges eredményekről, viszont a Wild Joe csapat már érezte, hogy közel lehet a dobogó, de a hivatalos eredményt csak este kaphatták kézhez: a Wild Joe harmadik let a Rolex Capri Sailing Week Volcano Race-en!
A következő stáció a Wild Joe-val a június 14 – 22. Sanremo – St. Tropez – Genova távon futó Giraglia, amit a Fifty – Fifty elmaradó Rund Um szereplése miatt improvizált be a csapat, de a jelenlegi kondíciók és hangulat alapján talán soha jobbkor!
A Wild Joe legénysége a Rolex Capri Sailing Week Volcano Race-en:
Józsa Márton, Michael Voughan Giles, Kelemen Tamás, Goszleth Marcell, Adorján Csaba, Magyary-Kossa Zsolt, Galgóczi Tamás, Németh Áron, Sármay Bálint, Szörényi Ádám, Lukáts Csaba, Mesterházy Nagy Ákos, Király Csaba, D’Albini András.
Fotó: Rolex/Kurt Arigo