A magyar vitorlások előtt nem igazán ismert a Genfi tó és a Bol d’Or Mirabaud tókerülő verseny, a Bodeni és a Garda tavi versenyek mellett ide nem túl sűrűn jut el magyar vitorlázó.

Pedig a versenyt a világ legnagyobb és legrangosabb tavi versenyként tartják számon, idén több mint 500 hajó, 3000 vitorlázó, és igen neves szponzorok részvételével rendezték meg. Jellemző a körítésre, hogy a főszponzor Hublot svájci óragyártó a versenyre egy teljesen új óratípussal ált elő, limitált 75 db-os szériával, és persze annak megfelelő árral.

A versenyt 1939-ben rendezték meg először és a vitorlázás legnagyobb egyéniségei vettek és vesznek részt rajta: Dennis Corner, Ernesto Bertarelli, Michael Desjoyeaux, Frank Cammas, Russel Coutts, hogy csak néhányat említsünk a korábbi évek nagy nevei közül.

És természetesen itt versenyeztek és versenyeznek a magyar vitorlás fülnek is ismerős hajónevek: Alinghi, Stars and Stripes, Fonica, és nem utolsó sorban a teljes Décision 35 és Ventilo 28 flotta vesz részt a versenyen. Fontos megemlíteni, hogy a tó a katamaránok, főleg a high-tech katamaránok őshazája, itt egy –egy Décision 35 vagy Ventilo M2 katamarán látványa teljesen megszokott, a versenyen közel 40 indul belőlük.

A Décision 35 katamaránok egyeduralma amúgy már hosszú évek óta megingathatatlannak tűnik, idén azonban itt is történtek meglepetések.

A verseny a Genfi tavon kerül megrendezésre, ami Közép- Európa második legnagyobb tava a Balaton után. A tó Svájc és Franciaország határán helyezkedik el, de itt szinte mindenki csak franciául hajlandó kommunikálni. A tó vízfelülete csak minimálisan marad el a Balaton felületétől, ám a kiflihez vagy félholdhoz nagyon hasonlító alakja és a tavat körülvevő magas hegyek miatt lényegesen változatosabbak itt a szélviszonyok.

A verseny rendkívül egyszerű: a Genfi rajtot követően a tó ellenkező oldalán található Bouveret-i bóját kell  megkerülni és vissza vitorlázni. A legrövidebb távolság oda-vissza 123 km, de persze vitorlázva ez sokkal több is lehet.

A versenyt az Alinghi csapat bázisául is szolgáló Société Nautique de Genève yacht klub szervezi hatalmas médiafelhajtás közepette. A rendezőbizottságon kívül közel 100 önkéntes vesz részt a verseny rendezésben, és ez a szervezettség tökéletesen nyomon követhető és érzékelhető a verseny minden egyes pillanatában.

A versenynek két neves díja van: a Bol d’Or-t a leggyorsabb hajó nyeri meg, amelyek

Az utóbbi évtizedben jellemzően a katamaránok közül kerülnek ki, míg 1996 óta a Bol de Vermeil-t a leggyorsabb egytestű hajó nyerheti meg. A két díjat teljesen egyformán kezelik: a nyertes hajó nevét egy tömör aranykupa talpazatára vésik rá, de a csapat csak a kupa ezüst másolatát viheti haza. Ám ha az adott hajó 5 éven belül három alakommal elnyeri a díjat, úgy hazaviheti az aranykupát is! Erre persze nem sok példa volt még eddig, de például Bertarrelinek az Alinghi katamaránnal, vagy Valerionak a Raffica-val 1996-97 és 98-as győzelmével már sikerült az arany kupát is hazavinnie.

És ha már a Raffica-nál tartunk, 2012-ben Király Zsolti vezetésével a Raffica csapat a helyiek meglepetésére első indulásukkor megnyerték a Bol de Vermeil-t, és ezzel sok barát és vállveregetés mellé egy komoly ellenséget is sikerül begyűjteni: A már többszörös győztes Pasaros 40-es SYZ & CO tulajdonosa, Jean Psarofaghis, aki egyben a hajó egyik fejlesztője is volt,  múlt évben mindent elkövetett, hogy a Raffica nem indulhasson egytestű osztályban, több óvást is beadott a csapat ellen. Az óvásokat elvesztette, a Raffica elindult és megnyerte a versenyt, a SYZ & CO tulajdonosa lemaradt az aranykupáról. Persze idén már nem volt őszinte a mosolya a SYZ & CO csapatának, mikor újra megjelent a kikötőben a Raffica csapat, főleg, hogy a hajó az utolsó pillanatban érkezett, így arra számítottak, hogy idén talán nem is indulunk a versenyen. Hát tévedtek, de erről részletesebben kicsit később.



Amúgy egytestű kategóriában indul még egy karbon Psaros 40 –es, az Oyster Found, amelyik 2010-ben nyerte meg  Bol de Vermeil-t. A Psaros 40 amúgy is jó eséllyel indul ezen a versenyen, hisz kimondottan tavi versenyzésre tervezte Sebastian Schmidt, 2006 óta 6 alkalommal ez a típus nyerte meg a versenyt, dönthető tőkesúllyal, illetve víz ballaszttal van szerelve, a mérete, a súlya, az árbocmagassága, a vitorlázata is nagyon hasonló mint a Raffica-é. Ezenkívül néhány klasszikus Libera is rendszeresen részt vesz a versenyen, pl. a T2, ami hosszabb hajótestével kreuzban még akár gyorsabb is lehet nálunk.

A múlt évi megméretetés és győzelem után a csapatunkat és a hajót meghívták az idei versenyre a rendezők, így a két héttel korábbi Rund Um verseny után nem lehetett kihagyni ezt a versenyt. A rendezők biztosították számunkra az ingyenes daruzást, a kikötő legjobb helyét a hajónak, ingyenes parkolást és ingyenes szállást is biztosítottak a csapatnak. Nem is akárhol, a kikötő mellett pár száz méterre található polgári óvóhelyet engedték át a csapat részére, ami persze kórházi tisztaságával és kulturált állapotával igen jó és nyugodt szállásnak bizonyult.

A hajó a Lindauból, a két héttel korábbi Rund Um helyszínéről érkezik meg, míg a csapat vegyesen, ki autóval, ki repülővel érkezik meg a csütörtöki és a pénteki napon. Az egész napos szerelést rögtön egy érdekes esemény teszi színessé.  A helyi darusmester magától átadja a daru vezérlőjét Zsoltinak, így a helyi közönség előtt saját magunk daruzzuk össze a hajót. A hajó összeszerelése amúgy is igen sok érdeklődőt vonz oda, ezeken a vizeken egy Libera látványa rendkívül szokatlan. Pénteken délután befejezzük a hajó szerelését, helyükre kerülnek a vitorlák, és közös vacsorához készülődünk. Raffica sajátosság, hogy Árpi és Jana a hajó szerelése alatt csak a meleg ételek elkészítésére koncentrálnak a kikötő amúgy központi helyén, így a csapatnak nem kell horror áron étteremben étkeznie, hanem rendkívül kényelmesen hazai ízeket ehetünk. A jó illatok és mint utóbb kiderült a hazai pálinka ígérete odavonzzák a klub elnökét és a kikötő vezetőt is, akik rendkívül örülnek az ottlétünknek. Néhány pohár jó magyar ital után örömük csak fokozódik, és csillogó szemmel adnak tanácsot a másnapi versennyel kapcsolatban Zsoltinak. Arra is felhívják a figyelmet, hogy az ellenfél SYZ &CO hajó tulajdonosa mindent befog vetni ellenünk, ezért javasolják, hogy minden szabálynak és előírásnak feleljünk meg, hogy idén ne keljen óvástárgyalásra járnunk. Az is kiderül, hogy amúgy mindenki valóban örül az itt létünknek, nagy érdeklődéssel fogadták a jövetelünket, hisz rendkívül látványos a hajó megjelenése, arról nem beszélve, hogy nagyon jól videózható és fotózható és még eredményes is, amit csinálunk. Időre befejezzük a vacsorát és a közvetlen mellettünk található rendezvénysátorban felkeressük a hivatalos megnyitót.

A megnyitó ágyúlövés erősségű puskalövéssel veszi kezdetét, majd a prominens személyek bemutatása után a versenyre és a várható időjárásra helyeződik a hangsúly. Semmi jó nem várható, nagyon gyenge szél, az irányát nem is igen tudják előre jelezni, illetve helyi záporok várhatóak, ahol persze felerősödhet a szél.

A megnyitó után pihenni megyünk, hisz igen nehéz nap vár ránk másnap.

Szombaton 7 óra körül kezdünk gyülekezni a hajó körül. A hangulat igen nyugodt, Zsolti még egy puha ronggyal törölgeti a svertet, állítólag az nagyon jót tesz neki. Már hogy a svertnek. Közös reggeli után bepakoljuk a maradék felszerelést a hajóba, majd kilenc óra felé gyoran bedaruzzuk a hajót.

Itt már előkerülnek a kamerák és a fényképezők, igen látványos a piros hajó, meg a Helly Hansen pirosba öltözött csapat is és az is látványos, hogy mindenki hozzáértő módon teszi a dolgát. Nincs hangoskodás, kapkodás, mintha minden nap ezt csinálnánk.

Billegés nélkül kivontat minket Popey a kikötőből, majd kint felszerelünk és várjuk a csodát. Merthogy a rajtvonalon semmi szél nincs, a hatalmas vitorláinkkal alig bírunk megindulni. A katamaránok külön rajtolnak, de jelenleg ők is csak vánszorognak előttünk. Keressük a helyünket, közben a SYZ &CO-ról távcsővel néznek minket. Valószínűleg azt nézik, hogy mindenkin megfelelő mentőmellény van e. Az van.

Kihajózunk a rajtvonal mögé, és egyből kiszúrjuk, hogy hátulról érkezik egy kis frissülés. Ez viszont nagyon nehézzé teszi a rajtot, hisz a szél egyenlőre nem ér ide, a rajt meg vészesen közeleg, falat alkotnak előttünk a kisebb hajók. Sokat nem tehetünk, megvárjuk a rajt eldördülését, amit ágyúval adnak le, és a hátulról frissülő széllel, topgénoával elkezdjük áthámozni magunkat a tömegen. Persze egyből összeakadunk a SYZ&CO-val, aki genakerrel (!) akar elrajtolni a tömegben. Élesben megyünk fel a topgénoával, a szerencsétlen persze a fölötte lévő tömeg és a genakker miatt is képtelen felmenni, így képtelen megadni az útjogot nekünk. A két hajó majdnem összeér, a trapéz keretünkön álló Jana konkrétan a másik hajó bliszterével a nyakában álldogál a kereten, mire lassan kibogozzuk magunkat. Kihalzolunk, ez sem egyszerű művelet ebben a tömegben, de végre megindulunk. Rengeteg hajó van előttünk, még előrébb a katamaránok kezdenek jó tempóban megindulni. Magunkra koncentrálunk, alulról, felülről előzzük meg az előttünk lévő hajókat, végre megindulunk. Na persze megint sikerül összeakadni a Syz&Co-val, ami már nem annyira vicces, mivel jó sebességnél backbordon haladva sem akarja megadni az útjogot nekünk. Határozott kiabálásunkra végre észreveszi magát az öreg, és nagy nehezen megadja az elsőséget.

Lassan de biztosan haladunk előre, a kisebb és közepes méretű hajók után a komolyabb egytestű hajókat is lehagyjuk, majd beérjük a lassabb tempóval közlekedő katamaránokat.

Hirtelen igen komoly hajók között vitorlázunk. Bőven van itt DC35 és Ventilo M2 is, persze egy kisebb katamarános csoport azért kicsit meglépett, de itt sem nem vagyunk rossz helyen. Zsolti genkekkert kér a fordecktől, abból is a nagyobbat, mutatósabbat. Somiék hamar felszerelnek, majd gyorsan húzni kezdik fel a vitorlát, ám túl gyorsan húzzák ki a vitorla elejét és azt az első hullám bemossa a hajó alá. Mivel szerelés közben is közel 10 csomó sebességgel vitorlázunk, így pillanatok alatt berántja a víz a vitorlát a hajó alá. A vitorla azonnal megadja magát és darabokra szakad, ki sem lehet húzni, rövid tanakodás után Medve késsel vágja le az él feszítő kötelet. Ám hiába vágjuk le a vitorlát, egy darabja rátekeredik svertre és nem tudjunk megindulni. Somi beugrik a jéghideg vízbe, lerángatja a vitorla maradékát. Somit beszedjük, majd újra megindulunk. A hibát hamar tisztázzuk, erre figyelni kell a későbbiekben, mert már csak egy kisebb méretű genakker van a hajón. Kitisztázzuk magunkat, közben persze elléptek a katamaránok, és pár konkurens egytestű hajó is, így újra üldözőbe vesszük őket. Ehhez elővesszük a kisebbik blisztert, ez már persze gond nélkül meg fel a helyére. Somi egy kicsit lepihen, hogy megszáradjon, amúgy még mi is fázunk, egyelőre nincs túl meleg, nem ehhez hűvös délelőtthöz öltözött a csapat. A kis bliszterrel határozottan haladunk, kb. 1-1,5 órára rajtoltunk, erősödni kezd a szél is, lassan kezdünk beérni az Oyster Found-st és a SYZ &Cot-, majd egy komolyabb katamarános csoportot. Sőt, nem hogy egy katamarános csoportot értük be, hanem a vezető hajókat! Egy nagyon komoly számú katamarán ugyanis közben lelassultak az északi oldalon, és mi őket a déli oldalon kikerülve az erősödő szélben  a vezető déli csapatot érjük utol. Mellettünk csak DC35-ös katamaránok, egy két M2, az Alinghi, GC32 és egyéb igen komoly katamarán vitorlázik. Itt van a későbbi győztes Zenit nevű Ventilo M1 is. Mi bliszterrel rongyolunk be közéjük, kicsit jobb a térnyerésünk lefelé, ezért is tudjuk utolérni őket. Ám emiatt azonnal backboard-steuerboard szituációba kerülünk az ész nélkül, főleg egy talpon száguldozó katamaránok között. Azt már észrevettük, hogy a nagy kat-ok nem szívesen adják meg az útjogunkat, egyszerűen nem értik, hogy mit keresünk ott ezzel a hajóval, tehát emiatt is veszélyes ez a helyzet, illetve ha nekünk kell útjogot adni, akkor szinte esélytelen, hogy elmenjünk előttük, mert hatalmas sebességgel és rendkívül gyorsan takkolva haladnak, és könnyedék kiforgatnak minket. A verseny legizgalmasabb része következik. Zsolt keze nem remeg meg és gondolkodás nélkül viszi bele a hajót és a csapatot a játékba. Igen jó sebességgel közlekedünk mi is, bőven 10 csomó fölött, és a nagymenő katamaránok közé vetjük magunkat, bár a bliszter miatt egyértelmű hátrányunk van. Halzolás követ halzolást, hihetetlen szűk sávban vitorlázunk, miközben rendszeresen kihúzzuk a déli partig, hiszen itt érezhetően jobb a szél. Közben a tovább erősödő szélben bekapcsolódik a játékba a korábban északi oldalon beragadt katamarános különítmény is, így persze nem lesz egyszerűbb a helyzetünk. Hiba nélkül mennek a halzolások, ám van, hogy lassítanunk kell a bliszter kilobogtatásával, mert egyszerűen helyhiány miatt nem tudjuk megadni az elsőbbséget. A nagy katamaránok lassan, nagyon lassan ellépnek tőlünk, a kisebb katamaránokat pedig mi hagyjuk el. Kitisztázzuk magunkat, nyugodtabb időszak következik, majd elérkezett az oldalválasztás ideje. Lassan a tó közepén járunk, itt már határozottan kiszélesedik a tó, a két part között a távolság meghaladja a 10 km-t. Néhány nagy katamarán kezét fogva mi  is az északi oldalt választjuk. Ez annyiban hátrányos, hogy a kifli formájú tó külső húrján hajózunk, ami azt jelenti, hogy a Bouveret-i bójához vezető út jóval hosszabb lesz, mintha a déli, rövidebb oldalon mennénk. Ám a déli parton egyelőre elfogyott a szél, az ott lévő hajók látványosan belassulnak, így nem kérdéseses, hogy merre menjünk. A szél kellemes, gyenge – közepes erősségű, a sebességünk 8-9 csomó, így kényelmesen vitorlázva húzunk északra. A nagyobb katamaránok lassan lelépnek minket, több kisebb pedig határozottan kihúz északra. Mi jó sebességgel haladunk, de biztos távolságot tartunk a parttól, és lassan elkopnak mellőlünk a hajók. A konkurens egytestű hajókat sem látjuk, de a déli oldaltól olyan messze vagyunk, hogy szabad szemmel szinte nem is lehet látni, hogy ott mi történik. Elkezdünk lassulni, az északi oldalt határozottabban választó hajók látványosan lemaradnak, ezért is, illetve mivel lassan a Bouveret-i bója is irányba kerül, elkezdünk áthúzni mi is a déli partra. Ez hihetetlen távolság, jó egy óráig haladunk szinte senkitől sem zavartatva keresztbe a tavon, csak annyit látunk, hogy déli parton egész jó sebességgel húznak át előttünk a katamaránok. Mi legalább is azt gondoljuk, hogy katamaránok előznek a déli oldalon, ám hamarosan kiderül, hogy a déli parton ugyan lassabban, de kisebb távot megtéve jó pár katamarán, és 3-4 egytestű hajó is beelőzött minket. Gyengül a szél, közel 6 órája vitorlázunk, így egy kicsit elkenődünk az oldal választás miatt, de nincs időnk sokat gondolkodni. Beállunk a sorba, mi is indulunk befelé a fordító bója irányába, ahol már lehet látni, hogy jó sok katamarán ácsorog bent a szélcsendben. Tudjuk, hogy ránk is ez vár, ezért a maradék szelet kihasználva, kicsit fogcsikorgatva és folyamatosan gyengülő szélben behozzuk az egytestű hajókat, az egyik Pharos 40-es és a T2 Liberát is. Sikerül befogni még a szél leállása előtt a Veltigoup nevű DC 35-ös katamaránt is. A szél teljesen megáll, nullával billegünk a széltelenségben legalább fél órán keresztül. Lassan elindulunk, de a sebességünk nem éri el a fél csomót, ezzel kimegyünk a déli partra és végre megindulunk. Többen utánunk jönnek, de sikerül meglépnünk, még ha az előnyünk csak pár száz méterre tehető is. A fordító bója lényegében egy hatalmas kavicsszállító hajó, amire egy bója vezet fel minket.

Előttünk 3-4 DC 35, mögöttünk is vagy kettő, illetve egy GC32 és egy Ventilo vánszorog. Nagy nehezen, lépésben sem haladva vesszük a bóját, majd próbáljuk kikerülni a Veltigroup katamaránt. Fölöttük nem tudunk elmenni, ezért alattunk próbálkozunk, és vicces, de könnyen sikerül is. A hajóról népes tömeg figyeli, hogy mit művelünk, de a katamaránon is kerekedő szemekkel figyelik a tevékenységünket. 18-ik helyen vesszük a hajót, az óra szerint közel 8 órája vitorlázunk, közben ezerrel fotóznak minket. Persze Zsoltinak sem kell több, szinte érintőre veszi a fordító hajó hatalmas fémoldalát. Jha kérem, kell a népnek is valami látávnyosat nyújtani.

Lassan indulunk kifelé az öbölből, a szél továbbra is gyenge, ekkor jön szembe kb. 20 perc hátránnyal a SYZ&Co. Hát nem túl nagy előnyünk van, de legalább mi vagyunk elől.

Blisztert húzunk újra és a szemben érkező hajók között lassan haladunk kifelé.

Az öbölből kijutva sem vár egyelőre minket nagyobb szél, ám ahhoz már elég, hogy a bójánál körülöttünk kínlódó katamaránok itt már látványosan elhúzzanak. Visszafelé a déli oldal mellett döntöttünk, és ez később jó döntésnek bizonyult. A konkurens egytestű hajók is a déli parton jönnek utánunk, így nem is mehetünk át a másik partra. Egy teljes szélleállás után a déli partról egy zivatar csap le ránk, a hozzá tartozó széllel. Még időben elrakjuk a blisztert és a frissülő szélben fantasztikus tempóban, 17-18 csomóval indulunk meg. A mögöttünk lévő hajók közül a katamaránok szinte ránk szaladnak, ám a z egytestű hajó belevesznek a zivatarfelhőkbe mögöttünk.

Örült tempóban haladunk vagy negyedórát, mikor visszagyengül a szél újra és ránk esteledik.

Ventilok próbálnak elmenni felettünk, alattunk, de nem sikerül nekik, ebben a gyenge szélben nem könnyű elmenni mellettünk. A sötétben, gyenge szélben érkezünk a tó keskenyebbik felébe, ez már kb. 10 km-re van a befutótól, amikor újra élénkülni kezd a szél. Honnan, honnan nem, újra katamaránok között száguldozunk az éjszakában, újra beértünk egy 6-8 katamarános csoportot. Zsolti egy darabig nem kockáztat, de mikor újra gyengül a szél felparancsolja a blisztert újra. Ez persze az éjszakában már nem annyira egyszerű, de gyorsan helyére kerül a vitorla, újra 10 csomó felett közelítünk a már szemmel is jól látható cél felé.

A gyengülő szélben 15 óra 01 perc vitorlázás után, senkitől sem zavartatva kényelmesen befutunk a célba.  Az ágydörgés és az üdvrivalgás jelzi, hogy egytestűben megnyertük a versenyt, abszolútban pedig a közel 40 induló katamarán ellenére is a 19-ik helyen futunk be.

A kikötőben a győztesnek kijáró helyre kötetik ki velünk a hajó, a Zenith nevű Ventilo M1 győztes katamarán mellé, amelyik hajó idén megtörte a DC 35-ösök uralmát, és előttünk kb. 2 órával előbb érkezett be. Éjjel még a rendezők meleg étellel, itallal vártak minket, és azonnal interjút kellett adni a tv-nek, illetve a győztesnek járó pezsgőt is elpukkantjuk.  A csapat a közel 15 óra után pihenni megy, majd másnap a hajó szétszerelése után a díjátadóra készül.

A csapat ugyan csak negyed órával javított korábbi idején, ám idén 10 helyet javítva a 19. helyen futottunk be, és másodjára is megnyertük az egytestű hajóknak kiírt díjat. Ez ott kint hatalmas siker, ennek megfelelően ünneplik meg a csapatot. Persze a tömeg előtt azonnal meghívnak minket a jövő évi versenyre, hisz egy hatalmas sztori van kialakulóban: Ha jövőre is megnyerjük a versenyt, akkor a Raffica 2-ik alkalommal is elviheti az arany kupát, amire még a verseny történetében soha nem volt példa. És mindezt most egy magyar csapat teheti meg, nulla helyismerettel és a egy több mint 20 éves hajóval. Ez már hírértékű, erre azért már kint is felkapják a fejüket. Drukkoljatok nekünk!

A csapat:

Király Zsolt  –  Kormányos

Bogár Tamás

Csiszár Zsolt

Czibor András

Edelényi Szabó Zsolt

Fekete András

Horvath Balázs

Karácsony János

Kiss Árpád

Lange Peti

Mónus Gyula

Puskás Tamás

Várkonyi Csaba

Motoros:

Jankovits András

Németh Erika  fotó

további fényképek

itt


Fotó: Németh Erika



Forrás: raffica.hu