Összeszedtem magam, hogy írjak egy szakcikket a vitorlásokon alkalmazható kenéstechnikáról. Erre két okból vettem a fáradságot.

Az egyik a felebaráti szeretet, hogy megoszthatom az okosságaimat másokkal, a másik pedig tulajdonképpen az az önző indok, hogy csökkentsem azon hajók számát, akik a szombat esti díjkiosztó buli után mindenképpen vasárnap hajnalban, fülsiketítő zajjal indulnak vissza anyakikötőjükbe. Na, ezeknek a hajóknak csikorognak úgy a felhúzó csigái, hogy nemcsak hogy felébredsz rá, de előtte azt álmodod, hogy SS tisztek fúrják a fogaidat.

Mivel az utóbbi öt évben a műszaki vegyi anyagok (kenő- és ragasztóanyagok, tömítők, tisztítók, stb.) lett a szakterületem, gondoltam adok néhány használható tippet azoknak, akik ezekkel nincsenek feltétlenül tisztában. Két dolgot azonban szeretnék hangsúlyozni. Az egyik, hogy ezek a tanácsok általánosságban igazak, a speciális esetek, vagy a veretgyártók közvetlen tanácsai felülírják ezeket. A másik pedig, hogy a motorra illetve a hajtóműre nem vonatkoznak. Az egy olyan speciális témakör, amiről a motorszerelők tudnak bővebb felvilágosítást adni.

Kezdjük akkor a kenéssel. Csodákra lehet képes egy kis kenőanyag. Amennyiben megfelelő módon kenjük a mozgó alkatrészeket, nem csak a kopásokat csökkentjük nagymértékben, nem is csak az élettartamát sokszorozhatjuk meg a veretnek, nem csak könnyebb kezelhetőséget és nagy biztonságot nyerünk vele, de a hajnali indulásoknál sokkal kevesebb barátot is vesztünk, ezáltal nem megy kárba az a sok meghívás, amit előző este a büfében eszközöltünk.

A kenések elvégzésére a legalkalmasabb időpont a tavaszi karbantartás során adódik, mert ekkor a csukódó hajócsavarhoz, vagy a kormány tengelyhez ugyanúgy hozzáférünk, mint fekvő árboc esetén a felhúzó csigákhoz. Ha valakinek mégis vízretétel után jutna eszébe, hogy ez elmaradt, javaslom, ne várjon jövő tavaszig, hanem ejtse meg minél előbb.

Nos, ha elszántuk magunkat a feladatra, célszerű lenne azt jól csinálni. Így a következő kérdések járhatnak a fejünkben.


  1. Miket kell megkenni?

A szofisztikált válasz az, hogy olyan mozgó alkatrészeket, ahol két felület, terhelés alatt, egymáson súrlódva elmozdul. Mivel nem minden vitorlázó műszaki beállítottságú, ezért van egy egyszerűbb válasz is. Mindent, ami elfordul vagy csúszva elmozdul. Ilyenek például a csigák, csörlők, kötélstopperek, klemmek, sínek, nútok, menetek, stb.


  1. Mivel érdemes ezt megtenni?

Igazából ez az, amihez nem árt egy kis tájékozottság a témában. A legegyszerűbb esetben a veret gyártó biztosít karbantartó készletet a gyártmányaihoz (ez általában a csörlőkre igaz), ami tartalmazza a megfelelő kenőanyagokat is. Egy másik, kicsit talán olcsóbb megoldás, ha az interneten találunk valamiféle kezelési utasítást, amiben megadják a kenőanyag típusát. Ha azonban a gyártó nem osztotta meg ez irányú elképzeléseit, akkor viszont hasznos ismerni legalább az alapelveket a kenőanyagok felhasználásával kapcsolatban. Egyáltalán milyenek léteznek? Hogyan válasszunk közülük?

Hát akkor nézzük a fő típusokat.


Száraz kenőanyag

: vagy köznapi néven a „száraz teflon spray”. Igen hasznos anyag a vitorlázásban. Vannak olyan veretek – jellemzően a

műanyag golyós


csapágyas csigák

, – ahol a gyártó kifejezetten nem javasolja olaj vagy zsír használatát. Ez azért van, mert a műanyag golyós csapágyak legnagyobb ellensége a kopás, ami a kosz, homok, (tengeren a sókristályok) miatt jelentősen felgyorsul. A zsír meg az olaj hajlamos megkötni és beágyazni a levegőben szálló port, viszont a száraz teflon-bevonat nem. Sőt, portaszító hatása miatt növeli is az élettartamát az említett vereteknek amellett, hogy természetesen a súrlódást is csökkenti.

Egy másik alkalmazási kör, ahol nagyon hasznos tud lenni, a

nútok, vitorla élkötél és a vitorla csúszkák

. Érdemes minden évben legalább egyszer befújni a nútokat (árboc, baum, profil vorstag vagy tuff-luff), valamint a vitorlán az élkötelet vagy csúszkákat. Mindnyájan tudjuk, hogy mennyire nem mindegy, hogy egy-egy húzós helyzetben le jön-e a grósz időben vagy nem. Azt mondanám, hogy ez biztonsági kérdés is.

Következő alkalmazási terület, ahol kiváló szolgálatot tesz, a

sínek

. Például traveller, fock-sín, csúszó kocsik, stb. Itt is kihasználjuk a portaszító hatását.

Használható még a

szélműszer jeladójánál és a széljelzőnél

is, mert a surlódás csökkentő hatása mellett ideig-óráig meg is akadályozza, hogy a pókok bekössék a hálóikkal. Na persze ne legyen senkinek illúziója. Előbb-utóbb úgy is a pókok győznek.

Én szoktam használni még a

sebességmérő-jeladójának víz alatti kis lapátkerekéhez

is. Ez ugyan vízkenésű, azaz nincs szükség kenőanyagra, de ha sokat áll a hajó és a víz is elég meleg, akkor a kis lapátkerék be tud algásodni. Ezt lehet megelőzni vele.


Egy megjegyzés

: Ha a boltban PTFE spray-t szeretnének ránk sózni, akkor ne nagyon ellenkezzünk, ugyanis a „Teflon” és a PTFE ugyan az az anyag, csak a „Teflon” név egy bizonyos cég bejegyzett védjegye, ezért mások ezt nem használhatják termék megjelölésre.


folyt. köv.