A Raffica csapat a verseny előtt pár nappal érkezett Genfbe az SNG kikötőbe, ahol már a szokásos vendégszeretettel fogadtak minket.
A versenyrendezés az előző két évben elért eredményeink alapján már előre érdeklődött, hogy idén is jövünk-e. A válasz egyértelmű igen volt, hiszen, ha idén sikerült volna ismét nyerni, akkor a Bol de Vermeil aranykupa is véglegesen a csapathoz kerülhetett volna (három győzelem 5 év alatt a feltétele a kupa megszerzésének).
A Bol d’or Mirabaud tókerülő vitorlásverseny 2014.06.14-én, szombat délelőtt 10 órakor rajtolt el, erős szélben. A Raffica 14 fővel rajtolt, a grósz egyes reffen, elől pedig a legkisebb fockkal. Backboard-on rajtoltunk, de mivel a tó északi felén volt a szekcionált rajtvonalon a mi területünk, hamarosan steierboard-on kellett a többi hajó között navigálnunk. Volt tumultus rendesen, de kb. 1 óra alatt tiszta területen tudtunk vitorlázni.
A tó környezetében a verseny idején a „Bise” nevű észak-keleti szél uralkodott, ami kora reggeltől kezdett felépülni és egyre erősödött. A helyi meteorológus szerint a tó két front közé került és a hegyek egyelőre akadályozzák a frontok betörését, de ha mégis áttörik a hegyeket, akkor jöhet a „kasza” 30 csomó feletti viharos széllel. A verseny alatt mi ebből az előrejelzésből annyit észleltünk, hogy a szél végig 15-25 csomós tartományban ingadozott, balatoni pöfföket megszégyenítő módon csapkolódott, stabil menet emiatt egyszer sem jött össze, a trapézon extrán sokat kellett mozogni.
A rajt után kb. 1 órával a luv oldalon egy reccsenést hallottunk, a dekket rögzítő panelek megrepedtek, gyors megoldás kellett, hogy ne kelljen kiállnunk a versenyből. Felhúzó kötelekkel rögzítettük a jobb oldali úszótestet, hogy tovább tudjunk haladni és a trapézsornak innentől kezdve fokozottan kellett figyelni arra, hogy ne terhelje a létrát, csak a trapézköteleken lógjon, amikor ki-be közlekedik. Ezt a kis technikai maleur-t 10 perc alatt megoldottuk, grósz le, felhúzókötelek beköt, grósz fel és mentünk is tovább.
Közben a Stravaganza és a SYS&CO nevű hajók, akik a legfőbb ellenfeleink voltak, előttünk vitorláztak. Mindkét hajón dönthető kiel, illetve trapézosok dolgoztak, kedvezett nekik az éles menet, nekünk kevésbé, de az új North Sails 3Di vitorlánkkal 12-13 csomós sebességgel, enyhén tompábban haladtunk a Bouveret-i bója felé.
A Stravaganzát egy idő után nem láttuk, később kiderült, hogy feladta a versenyt és kiállt menet közben, technikai probléma miatt. A SYS&CO-t a bója előtt megelőztük és pár perccel előbb vettük előtte a pályajelet. A bója előtt eléggé csapkolódó szélben navigáltunk, amit a magas hegyek okoztak, majd a bójától vissza Genf felé a svájci partok közelében próbáltunk maradni. Kiérve a tisztább szélbe 15-18 csomó közötti sebességgel ejtett menetben haladtunk, a csapat élvezte a vágatást és láttuk, hogy első helyen haladunk, ha így megy tovább meg lehet a harmadik győzelem is.
A GPS szerint 28,1 csomós maximális sebességet is sikerült elérnünk, de egy halzolás közben felborultunk, első helyen, rekordgyanús időértékkel, kb. fél órával a befutó előtt. Elég bosszantó, de ilyen ez a vizes sport, néha túl vizes… A hajót a svájci vízi-mentők segítségével Nyon kikötőjébe vontattuk, másnap itt szét is szedtük.
Idén nem sikerült megvédeni a címet, de ilyen szélviszonyok között, ami számunkra egyáltalán nem optimális, komoly küzdelmet folytatva az elemekkel mégis jót vitorláztunk és kisebb nagyobb sérülésekkel megúsztuk a borulást is.
A versenyt a SYS&CO nyerte rekord idővel.
A csapat:
Király Zsolt kormányos
Bogár Tamás
Cser László (Csibe)
Czibor András
Horváth Balázs
Joo Kálmán
Karácsony János
Kiss Árpád
Kurucz Róbert
Ormándlaki Áron
Papp András
Puskás Tomi
Várkonyi Csaba
Motoros. Jankovits András (Popeye)
Fotó: Németh Erika
