Érdekes Kékszalagra készült a Raffica csapat 2014-ben.
Miért is? Az idén több csapatbeli problémát kellett megoldanunk, idei versenyeink sem voltak zökkenőmentesek, illetve az idei Kékszalag versenyszabálya érdekes kérdéseket vet fel:
– 2014-től a Kékszalag már nyílt verseny, így sokan a Liberákat „temették”, azaz nem tartották győztes esélyes hajótípusnak
– A csapatban is sok kérdőjel volt ezzel kapcsolatosan, talán ennek köszönhetően sok személyi változás is bekövetkezet. A liberázást folytató magnak össze kellett kapnia magát, hogy új az tagokkal kiegészülve megpróbálja hozni a jól összeszokott csapat teljesítményét
– A technikai fejlesztések ellenére, elsősorban a viharos körülmények miatt a Bol D’Or genfi tavi tókerülő versenyen nem sikerült célba érni, a hajó baleset szenvedett
– A Rund Um éjszakai tókerülő versenyen ugyan sikerült egytestű kategóriában nyerni, de a csapat továbbra is éhezett egy átütő sikerre, amit a Kékszalagtól nem várhatott, hiszen a katamaránokkal került egy (open) kategóriába. Valljuk be, ez enyhén szólva ironikus, hiszen akár hogy számolgattuk testből nekünk csak egy darab van! De hát ilyen ez a magyar wirtschaft…
Ilyen előzmények után a Raffica csapat megrázta magát és úgy döntött, hogy három hajót indít el a Kékszalagon: a Raffica, a Sponsi és a Bati (Ventilo 28 katamarán). Ilyen nagy számban a Raffica Team még nem képviseltette magát a Kékszalagon!
A verseny:
A Raffica a rajtvonal déli parthoz közelebb eső felén rajtolt a katamaránokkal, backboard-on, egyes reffen 140 százalékos genoa-val. Felérve a tradicionális hajók vonalába váltottunk steierboard-ra és a a déli parti oldalt húztuk. Időnként néhány takk-váltással a középvíz felé haladtunk, de jellemző a déli part hajózása volt. Közben láttuk, hogy az északi parthoz közelebbi oldalon rajtolt tradicionális hajók, mint pl. az Avatar egy slágon közelítik a kenesei bóját erősebb szélben.
A kenesei bója előtt kb. 3 kilométerrel egy szélkihagyás miatt az egész trapézsor vízbe esett luv oldalon. A vordekkesünket elvesztettük! Gyors vízből mentés után tudtuk folytatni a kreutzolást a kenesei bójáig, ahol 10-ként fordultunk.
Kenese-Siófok blisterrel 13-16 csomó közötti sebességgel gyors menet volt. Közben elhagytuk az Avatart és még pár katamarán versenytársunkat. A Raffica ekkor az egytestűek között élre állt. Láttuk, hogy Siófok után a Sponsi is megelőzte az Avatart, blisterrel lee oldalon közvetlenül mellette csúszott el jelentős sebességkülönbséggel, kisebb luv-csata jelei látszottak messziről. Drukkoltunk, hogy ne legyen a 2009-eshez hasonló helyzet, amikor a két hajó összeütközött.
A futtatott szakasz a csőig tartott. Néhány halzolás után beértünk a csőbe, amikor a Principessat és a mezőny jelentős részét a kenesei irányból frissülő szél szépen ránk fújta. A Princi meg is előzött minket a cső előtt, de a csőben levéve a blistert a top reacherrel sikerült előnyösebb szöget mennünk. Innentől mi voltunk jobb pozícióban. Újra felment a blister és a Princinek meg kellett várni, hogy mikor halzolunk ki mellőle. Ezt követően ismét átvettük a vezetést és a csőből ismét első egytestűként jöttünk ki a nyugati medencébe. Innentől sikerült megőrizni a vezető helyet az egytestű hajók között, jelentősen növeltük az előnyünket a mezőnnyel szemben egyre erősödő szélben.
A Szigligeti-öbölben már nagyon pöffös szélben a trapézosok csak a létrában ülve és a hálóba kapaszkodva tudtak balanszot nyújtani. Ejtett menetben vitorláztunk, itt már igazából a csapat és a hajó biztonsága volt a fő szempontunk! A Fifty-Fifty már jött ki a Keszthelyi-öbölből, előttünk a Bati, akivel sokáig együtt haladtunk, mögöttünk a Princi már alig látszott, a többi egytestű hajót pedig már nem láttuk egyáltalán. A Keszthelyi-öböl bejáratánál voltunk, amikor az RSM DTM GC32-es jött velünk szembe, intettünk a régi csapattársaknak és örültünk, hogy még ők is versenyben vannak.
Sajnos, ahogy közeledtünk a györöki kiszögeléshez láttuk, hogy a Bati legénysége leszerelt. Később megtudtuk, hogy technikai okok miatt kiállni kényszerültek. Sajnáltuk, de sok időnk nem volt szomorkodni, mert kapaszkodnunk kellett az életünkért. Hol 15-16 csomós száguldás, hol fürdés a luv oldalon a hálóba kapaszkodva, időnként úszás a hajó mellett és egymás mentése. Ez volt a program… A trapézosok egymásra figyeltek, hogy ne veszítsünk el újra senkit. Zsolt a kormánynál próbálta a bebicskázást megakadályozni, a shottosok pedig próbálták a szélpöfföket intenzív shottolással kiegyenlíteni. Sokat fürödtünk, de ennek ellenére bőven 10 csomó feletti átlaggal haladtunk Keszthely felé.
A keszthelyi bója előtt kreutz szakasz következett, lepörgő szélben már egy zivatar kellős közepén hajóztunk. A zivatar a Keszthelyi-öblöt kerülte déli irányba, majd végig kísért minket utunkon hazafelé. A bójavételt több takkváltás előzte meg, ami a fáradó csapatban némi izgalmat keltett az embertelen pöfföket figyeltük és a maximális biztonságra törekedtünk a fordulóknál, nehogy eldobjuk a hajót. Zsolt vigyázott a hajóra és a csapatra. Teljes nyugalommal kezelte a helyzeteket és ez a csapatra is jó hatással volt, időnként már elhangzott egy-egy poén és kezdtünk újra jókedvűen és nevetve vitorlázni.
A keszthelyi bója után kis nyugalom, szusszanás következett, hiszen a hajó ejtett menetben sokkal kiegyensúlyozottabban viselkedett. Így éltünk a lehetőséggel és ettünk néhány szendvicset, illetve már tudtuk, hogy megyünk vissza a dühöngő szélbe a Szigligeti-öbölbe, ahol újra 15 csomó feletti esés-kelés vár ránk. Hát ez is lett, azzal a különbséggel, hogy időnként a sebességmérő műszerünk a 20 csomós sebességet is mutatta. Itt már a nevetés, viccelődés volt a program, ha már ilyen kemény legalább élvezzük felkiáltással. Volt, hogy Csibével a hálóban ülve épp egy story-ban voltunk és jött a fürdés, mentünk a víz alá, majd amikor kikerültünk a víz alól, ugyanonnan folytattuk a történetet, mintha mi sem történt volna. Úgy látszik az ember egy idő után a legnagyobb kihívást is természetesen tudja kezelni.
Jöttek sorra a hegyek, a mezőny a Szigligeti öbölben érkezett meg velünk szembe, innentől a steierboardon haladó Rafficával a szembe backboard-on érkező hajók között navigáltunk esve-kelve.
Keszthelyről a tihanyi révhez kb. 2,5 óra alatt értünk fel. Itt a szélben volt egy kis szünet, újra szusszanhattunk egyet. Közben kireffeltünk, újra felment a 140 százalékos genoa és kezdünk kicsúszni a keleti medencébe, ahol egyre erősödő szélben haladtunk a befutó irányába. Közelünkben sehol egy hajó, a katamaránok elmentek a jó szélben, egytestűek közül nem láttunk senkit…
A befutó előtt felmerült újra a reffelés gondolata, de olyan gyorsan felértünk, hogy erre már nem került sor.
18:56:46 órakor befutottunk!
A 46. Kékszalagon 9 óra 56 perces idővel sikerült megdönteni a Nemere híres rekord idejét kb. fél órával! Így mostantól az egytestű rekordidő a Raffica hajóhoz és a 2014-es csapathoz kötődik!
Nagy volt az öröm annak ellenére is, hogy összetettben ez a 8. helyezést jelentette a csapatnak.
Befutó után még egy forduló és már egy pálinkás üveggel a kezünkben szereltünk le! Popeye behúzott minket a Hajógyári kikötőbe, ahol a csapattagok hozzátartozói, gyermekei pezsgővel vártak ránk.
Kb. 1 óra 20 perccel utánunk befutott a Sponsi is második egytestűként! Sajnos ekkor kaptuk a hírt, hogy a Principessa kiállni kényszerült. Sajnáljuk srácok, szépen küzdöttetek, drukkoltunk Nektek!
Ezúton is gratulálunk minden kategória győztes hajónak, illetve mindenkinek, aki kitartott a viharos szélben! Soha rosszabb Kékszalagot!
Köszönjük Nektek a szurkolást, kedves versenytársak!
Szeretnénk a szponzorainknak köszönetet mondani, akik sikereinkhez nagyban hozzájárultak:
Anteus, Helios, Helly Hansen, Mart, Mastreprint, Nano Marine, Veszprém fest,
Végeredményünk:
A 46. Kékszalag eredményeink is magukért beszélnek:
- Raffica egytestű rekord 9 óra 56 perc! „open” kategóriában
- Sponsi 2. helyezett egytestű „open” kategóriában
- Bati sajnos egy felszakadt leitwagen miatt kénytelen volt feladni a versenyt a 6. helyen a Keszthelyi-öbölben.
Raffica csapattagok:
Király Zsolt – kormányos
Bogár Tamás
Cser László – Csibe
Czibor András
dr Rudas László
Horvath Balázs
Juhász Zsolt
Karácsony János
Kiss Árpád
Kurucz Róbert
Óvári István
Puskás Tamás
Sárközi András – Mauglee
Tamás Gábor
Várkonyi Csaba
Motoros: Jankovits András – Popey
Németh Erika
Fotó: Németh Erika
