Apuka elhajózott. Igazi balatoni vitorlásdinasztia harmadik generációs tagjaként lett hajós életünk nélkülözhetetlen része.
Sokfélék vagyunk. Vannak vibráló, villogó egyéniségek és vannak szeretnivalóan nyugodtak, rendíthetetlenek. Utóbbira a magyar vitorlázók között talán Jordán Gabi az egyik legjobb példa. Természetesen ő is ki tudott jönni a sodrából, de meg kell erőltetnem az agyamat, hogy róla ilyen esetet felidézzek. Persze a Villámon, vagy a Talizmánon volt versenyzőtársainak biztosan több efféle emlékük lehet, ám ők sem neveznék izgága embernek.
Egész élete a vízen és hajók körül zajlott.
A Magyar Vitorlás Szövetség örökös tiszteletbeli tagja. A Villám Európa 30-as, majd a Talizmán 6R kormányosaként négyszer nyert magyar bajnoki címet (1996-ban már a fiával együtt) és tizenöt alkalommal szerzett ezüst, vagy ritkábban bronzérmet. 1992-ben ő nyerte az első magyar szólóvitorlás versenyt. A siófoki Mahart SC szakosztályvezetője volt a klub legsikeresebb éveiben. Négy cikluson át vezette az MVSZ Felügyelő Bizottságát.
Apuka nem mellesleg ötszörös nagypapa!
Az ősei a tizenkilencedik század végén Genfből költöztek Magyarországra. Nagyapja dr. Jordan Károly (1870-1959) még Svájcban lett matematikus és egyetemi tanár. Nemzetközileg elismert Kossuth-díjas szakember, aki matematikai statisztikával és valószínűség számítással foglalkozott, de megjelentek fizikával, meteorológiával vagy geológiával kapcsolatos tudományos cikkei is. Sokat sportolt. Hegyet mászott, barlangászott és persze vitorlázott. Balatonvilágoson vásárolt egy vízparti telket, amelyre villát épített. 1912-ben a Balatoni Yacht Club (BYC, de nem a mai BYC elődje) alapító tagja, és az alakuló gyűlésen a „club kapitánya“ tisztségre választották. 1913-ban pedig dr. Fináczy Bélával és Gaál Gasztonnal együtt a klub alelnöke lett. A Bodeni-tóról hozatott hajójával a Pelsóval 1921-ben ő állította fel a Kenese-Keszthely rekord alapidejét, amelyet több próbálkozás után csak 1929-ben tudtak túlszárnyalni.
Jordán Gábor 1935-ben született, és négy-ötéves korában már hajóban ült. Édesapjával, Jordán Richárddal rengeteget mancsaftolt. Ők úgy hívták ezt, hogy „kofferes mancsaft“. Vagyis versenynapokon kiálltak a mólóra, és ahol hiányos volt a legénység, oda hol együtt, hol külön beszálltak. Főleg Ötvenes Cirkálókra jutottak fel. Sokat mentek az Orionon, Schőmer Ervin Csillagján, Tóth Kálmán Kámáján vagy Pirkner Ferenc Kalárisán, illetve Urbach Lászlóékkal a Marco Polón.
1954-ben tizenkilenc éves korában O-jolléval, majd Kalózban kezdett önállóan versenyezni. Akkoriban ott megszokott volt a százhajós mezőny. Tíz éven át versenyzett Csillaghajóval is. A hetvenes években lett igazán ismert a balatoni versenyéletben, miután 1968-tól a Villám Európa 30-as kormányosa lett. 1976-ig csapatával háromszor nyert magyar bajnokságot, a többi évben pedig ezüstérmesek voltak.
1974-ben a Mahart SC szakosztály vezetőjének választották, így aktív részese lett annak a látványos fejlődésnek, amely a klubot a hetvenes években az egyik legsikeresebbé tette a Balatonon. Pezsgő versenyélet és nagyon jó hangulatú klubélet volt a siófoki telepen.
1980-ban került két Solingért cserébe a Mahart SC-hez a legendás 6R yacht a Talizmán. A hajó Jordán Gábor szíve csücske lett és a nyolcvanas-kilencvenes években összeforrt a nevével. Ebben az időszakban szinte állandó legénységgel, feleségével Erzsivel, valamint Ritter Györggyel, dr. Hidegh Lajossal és Magyar Lászlóval versenyzett. 5 ezüst-, és 3 bronzérem után 1996-ban sikerült legyőzni legnagyobb riválisaikat a Hungáriát és a Kishamist, így végre megnyerték az Összevont Cirkáló bajnokságot. Akkor már a fia, Balázs is a csapatban volt.
Még ez előtt, 1992-ben a Talizmánnal ő diadalmaskodott az első magyarországi szólóvitorlás versenyen, a Marina Kupán.
Erre így emlékezett
: „Az nagy élmény volt. Nem egyszerű egy ilyen öt emberre szabott klasszikus hajót kezelni, remek volt nyerni. Autopilotom nem volt, a kormányra hosszú kötelet kötöttem, és csigákon kétoldalt előrevezettem a deckken, így hajó orrából is tudtam irányítani. Mindent tudtam kezelni, csak a nagyvitorlát nem bírtam egyedül felhúzni. Ebben segítettek még a rajt előtt, de reffelni nem tudtam volna. Szerencsére közepes és gyenge szél fújt. A következő évben viszont bejött a viharos szél és emiatt kellett kiállnom. Azon az első Marina Kupán a verseny a keleti medencében öt szakaszból állt, és mindig újra kellett rajtolni. A harmadik szakaszon dőlt el Tihany és Alsóörs között, amikor a leálló szélben a Tramontanával együtt sikerült meglépnem a többiektől.”
Munkája is a hajózáshoz kötötte. Az Óbudai Hajójavítóban, ahol akkoriban ezernégyszáz ember dolgozott, a termelési osztály vezetője volt. Jöttek-mentek az igazgatók a feje felett, de ha valami problémát kellett megoldani, mindenki tudta, hogy Jordán Gabit kell keresni.
A kilencvenes évek második felében a balatoni klub elszegényedése a partra kényszerítette a Talizmánt, amelynek javítására Siófokon nem jutott pénz. Ekkoriban abbahagyta a balatoni versenyzést. De az ezredforduló után Balázs fiával „rákapott” az Adriára. 2004-től állandó résztvevője, első évben győztese lett a Sail-ing Business Cup charterhajós versenynek. Minden tavasszal ott volt a mezőnyben, csak 2013-ban maradt távol betegsége miatt. De idén májusban mindenki nagy örömére ismét találkozhattunk vele Biogradban.
Nem csak ott volt, de versenyzett és megalapította a Jordán Károly Vándordíjat is, amelyet mindig több év eredményes versenyzéssel lehet birtokolni. Magát a díjat sajátkezűleg készítette.
Akkor ott, májusban – az egy év kihagyás után – ünnepélyesen megígérte, hogy 2015-ben is eljön és velünk lesz.
A vállát nem lapogathatjuk meg, de biztosan velünk lesz, mert szavatartó ember. Ott lesz, mert közénk tartozik és része a világunknak, amíg csak hajózunk…
Forrás: hunsail.hu
