A J osztály története – kezdetek és 1930

A J osztály gyökerei egészen 1851-ig nyúlnak vissza. Ekkor rendezték meg a a Wight-sziget körül azt a 100 Guinea Cup-ot, amely később America’s Cup néven híresült el.

Mielőtt a J osztály létrejött volna, úgy tervezték a hajókat, hogy mind nagyobbak és nagyobbak legyenek. A Lulworth vagy a Britannia toronymagas rigjei törpévé varázsoltak minden mást. A késői húszas években alkották meg a Universeal Rule-t. Ez a formula szabályozta az új hajók méreteit és vízkiszorítását, hogy a lehető legkiegyensúlyozottabban versenyezzenek egymás ellen.
A szabály Nat Herreshoff ötletén alapult, amely lehetővé tette a vízvonal hosszának növelését a vitorlafelület csökkentése nélkül. Ezt kompenzálta egy nagyobb vízkiszorítás és egy 15 lábra korlátozott merülés.

A Universal Rules 1930-ban lépett hatályba. A jacht besorolását a vízvonal hosszával határozták meg, és ABC sorrendben kategorizálták. A „J” vitorláshajó 75 és 87 láb közötti vízvonalhosszat jelentett. Az új Bermuda árboc felépítése lehetővé tette a jachtok számára, hogy hatalmas vitorlafelületet alakítsanak ki.

A 30-as évek Amerikája jelentős anyagi előnyt élvezett, míg az angolok egy hajót, addig ők négyet tudtak kiállítani. A Nicolson tervezte, 1930-ban épült Shamrock V mégis veszélyes ellenfélnek számított. És mielőtt áthajózott az Atlanti Óceánon, hogy elhozza a Kupát, már túl volt 700 mérföldnyi tesztelésen és 22 versenyből 15-öt megnyert. Csiszolták, tuningolták, tesztelték.

Lipton 1929-es kihívására válaszul négy J hajót terveztek. Az Enterprise, Whirlwind, Yankee és Weetamoe egy hónapon belül épülni kezdett. Az Enterprise és a Weetamoe Herreshoff műhelyéből, míg a Yankee és a Whirlwind a Lawley&Son bristoli műhelyéből.

A Whirlwind volt a legforradalmibb a négy közül. Herreshoff olyan hajót tervezett, mely maximálisan kihasználta a Universal Rule adta lehetőségeket. Számos új ötletet ötvözött. Kísérletezett a hajótest formájával, berendezésével. A leghosszabb J volt és maradt is egészen a Ranger és az Endeavour II 1937-es megépüléséig.
De végül számtalan késleltető ok miatt, és mert éles menetben nehéz volt irányítani, végül lemaradt a védőként való kiválasztásáról.

A harmadik hajó, a Yankee volt a legjobb allround hajó. Hossza 125 láb, vízvonala 84 láb volt. Frank Paine tervezte. Nem volt elég hatékonyan beállítva, ezért lemaradt a a Védő címről, de részt vett az 1934 AC kísérleteiben.

A negyedik hajó, a Weetamoe, Clinton Crane tervezése volt. Annak ellenére, hogy a Yankee volt a legjobb allround hajó, a Weetamoe volt az Enterprise legnagyobb riválisa a Kupa védőjének kiválasztása során.

Amikor a Shamrock V és az Enterprise végül találkozott Rhode Island szigetén, a rigjük óriási különbsége mellett a hajótestek formája nagyon hasonló volt. Az Enterprise kötélzete könnyebb volt, hatékonyabb boomot használt és a fedélzetén volt néhány csörlő. Ellenben a Shamrock V-ön nehéz volt a vitorlák kezelése. Azóta azonban sikeresnek bizonyult és még ma is vitorlázik.