Interjú Jimmy Spithillel, az Oracle Team USA skipperével.

Jimmy Spithill az AC szinonimájává vált. 2010-ben ő volt a történelem során a legfiatalabb skipper, aki felemelhette az Auld Mug-ot – Ahogy a Kupát nevezik – és a sporttörténelem egyik legnagyobb talpra állásával védte meg három évvel később.

A júniusi Emirates Team New Zealand elleni 7-1-es vereséget követően Spithill szünetet tartott az AC-ban, és vitorlázó ambícióit a legalapabb vitorlázás felé terelte vissza.

“Szeretnék valamennyit kis hajóval vitorlázni” mondta Jimmy a rövid távú ambícióiról. “Részt vettem egy páros versenyen a saját klubomban, a Royal Prince Alfred Yacht Club-ban, ahol a versenytársak többsége az Ifjúsági Programból érkezett. Lenyűgözött a versenyzés színvonala és a lelkesedésük.”

“Valahol vicces az egész, mert ez az a szint, ahol kezdtem… vissza a gyökerekhez és vissza azokhoz a készségekhez, amelyek azokhoz a hajókhoz kellettek. Arra vágyom, hogy a saját örömömre vitorlázzak. Az AC programban egy 100 fős csapat áll mögötted, a vitorlázáshoz daruk, motorcsónakok, orvosok szükségesek. Az egy komplett hadművelet.”

“Jó szárnyalni egy kiteboardon, egy A Cat-en vagy egy Molyon, kimenni saját kedvünkre és visszajönni ezen az egyszerű módon. Ez van olyan élvezetes, mint egy hatalmas csapattal tenni ugyanezt.”

Annak ellenére, hogy a Kupa elvesztése után nagy nyomás nehezedett rá és megfogadta, hogy egyedül fog vitorlázni, valószínűleg nemsokára újra egy csapat lesz körülötte.

Várja a Sydney-Hobart rajtját év végén. Ez az a verseny, ahol nevet szerzett magának tini vitorlázóként elért harmadik helyével.

2014-ben második helyen végzett a Comanche-al, de 2015-ben visszatért a győzelem besöprésére. Még egyszer ezen a hajón tervezi a részvételt, nem sokkal Karácsony után.

“Az egyik dolog, amiért a következő AC szabályait várjuk, az az, hogy nagyszerű dolog lenne kijutni oda és ismét vitorlázni. Az AC kampány vége -függetlenül attól, hogy nyersz vagy veszítesz – egy kicsit depressziós időszak” – mondta

“Minden a nap rutin: menj edzésre, menj a vízre. Minden étkezés tervezett. A nap minden percét igénybe veszi és csak próbálsz találni egy kis időt magadnak. A határaidig vagy feszítve és közben függővé válsz az egésztől. És amikor vége, egyszerűen nem tudsz mit kezdeni magaddal. Mit csináljak most? Némi időt vesz igénybe, míg vissza tudsz zökkenni a normál kerékvágásba és a családi életbe. És tényleg hiányolod az edzéseket a jó társakkal.”

Mindezek fényében Spithill nem hajlandó nyugdíjba vonulni, és minden kritikára érzékenyen reagál, ami arra utal, hogy a vitorlázás csúcsán az ő karrierje már véget ért.

“Imádom, amikor az emberek azt mondják, hogy már nem tudok bizonyos dolgokat megcsinálni, talán túl öreg vagyok vagy esetleg eljött az időm.”

“Egész életemben az mondogatták nekem, hogy nem tudok dolgokat megcsinálni, de végül ironikus módon köszönetet kell mondanom nekik, hogy motiváltak.”

Jimmy SpithillA Kupát kergetve: Az én America’s Cup utazásom” című könyve jelenleg magyar nyelven sajnos nem érhető el, és attól tartok, nem is lesz az.

forrás: https://sailuniverse.com/