Az America’s Cup után és elsősorban a II. Világháború miatt a J osztály hanyatlásnak indult. 1937-ben volt még egy J hajó fejlesztés alatt. Néhány éve fedezte fel Fred Meyer (Société Nautique de Geneve – Az America’s Cup svájci védője) Tore Holm svájci tengerészeti mérnök terveit.

 

Holm-projekt néven volt ismert ez a svéd hajó, egy innovatív design. A projektet 1939-ben a háború kitörése előtt leállították és 60 évre elfelejtették. Az Endeavour és az Endeavour II (K6) leponyvázva várta jobb sorsát a Camper & Nicholson udvarán.

 

A Rainbow-t leselejtezték. 41 végén az összes amerikai hajót, ami el volt mentve jobb időkre, a hadigazdaság szolgálatába állították a bennük lévő fém miatt. A Yankee és a Ranger is erre a sorsra jutott. A Yankee tulajdonosa, Gerard Lambert állítólag  Mária királynénak adományozta a hajó kisajátításáért kapott pénzt, hogy fordítsa azt saját belátása szerint a Londoni Kórházra – György Király és az Anyakirályné Yankee iránti tiszteletének viszonzásaként.

 

1947-ben az Endeavour II-t bontásra eladta a Charles Kerridge Limited, de a test a 60-as évek végéig megmaradt. Az Endeavour és a Velsheda lakóhajóként funkcionált a Hamble folyó iszapos horgonyzóhelyén. Több mint 30 évig maradtak az iszap által védve azon a helyen, ahol felültek. Csak a Schamrock V. vitorlázott ebben az időben.

 

1968-ban az Endeavour II. összetört és leselejtezték Southamptonban. A Quadrifoglio (Schamrock V) a háborús években egy istállóban volt elrejtve Olaszországban, és a tulaj Crespi 1962-ben bekövetkező halála után Piero Scanu-nak adták el. Aki az utolsó pillanatban, mindössze két héttel az előtt mentette meg,  hogy Genovában szétkapták volna.

 

A 70-es években az Endeavour-t mindössze 10 fontért eladták,  és megkezdődött  a helyreállítás.

 

 

A Quadrofoglio (Schamrock V) az USA-ba érkezett és a Camper & Nicholsons műhelyében –  ahol született – új életre kelt, a tulajdonos fia, Paolo Scanu vezetésével.

 

Az Endeavour testén betömték a legnagyobb lyukakat, és átvontatták a hajót egy öreg hidroplán bázisra a Calshot Spit-ben a Solent-en, ahol elkezdték a felújítását.

 

A 80-as években Terry Brabant megmentette a Velshedát az iszapágyból és rendbe hozta annyira, hogy chartereztetni tudjon vele és újra versenyezzen a Round the Island Race-n. Annak ellenére, hogy elég rozzant állapotban volt, jól ment és távolról csodálatosnak nézett ki. A teljes felújításához készült svájci tervek azonban semmissé lettek, és végül Gosportban lett a vízen eltárolva. Elisabeth Meyer tovább újította az Endeavourt Calshotban.

 

1986-ban a Quadrofoglio-t (Schamrock V) megvette a Thomas Lipton Company, és az eredeti nevét is visszakapta, amikor a Newport Museum of Yachting tulajdonába került. Az Endeavour elhagyta Calshot-ot és Cowes-be került felrigelésre és veretezésre. Ezt követően Hollandiába, a Royal Huisman hajóépítő üzembe utazott egy bárkán, hogy befejezzék a felújítását.

 

1989-ben az Endeavour vízre került Hollandiában. Az Endeavour és a Shamrock V. augusztusban rajthoz állt egy match race-en Newportban, egy régi America’s Cup pályán.

 

97-ben a Velshedát a csődbe ment Camper & Nicholsons műhelyből megvásárolta a Southampton Yacht Services, és elkezdte újjáépíteni. 98-ban került vízre és vele együtt már 3 J yacht szelte a vizeket az Antigua Classic Week-en: a Velsheda, a Shamrock és az Endeavour.

 

Kicsin múlt, hogy a J osztály nem szűnt meg létezni 1937 után. Bár történetünk végén már csillog a fény az alagút végén. Szerencsére sok őrült van a világban, aki értékeli a szépséget. És kevés vita van arról, hogy ne a J lenne a legszebb hajó.