A J flotta napjainkban 9 hajóból áll. Sorra vesszük őket és a történetüket. Kezdjük a legöregebbel, a Shamrock V-tel.

 

Hossza: 36,5 méter
Vízvonalhossz: 26,7 méter
Merülése: 6 méter
Vízkiszorítása: 166 tonna

Eredeti tervező: Charles E. Nicholson

Módosított tervek: Dykstra Naval Architect

Vízretétel: 1930 április 14. Camper & Nicholsons

Miről lehet felismerni: Az egyetlen fa J és a legkisebb. Sötétzöld test bronz fedélzeti veretekkel

 

Számtalanszor felújították, de az egyetlen hajó, amit soha nem hanyagoltak el.

 

A legkisebb méret nem teszi igazán versenyképessé, de tapasztalt legénysége sokat tud tenni ennek a hátránynak a leküzdéséért.

 

Története:
A Shamrock V eredetileg Sir Thomas Lipton tulajdona volt. 1930-ban épült Sir Thomas ötödik, utolsó America’s Cup kihívásaként. Az első brit hajó volt, amelyet a J osztály szabályaihoz építettek, és az egyetlen fa hajó a J-k között, ami megmaradt. Brit vitorlázó körökben jelentős hírnévre tett szert azzal, hogy 22 versenyből 15-öt megnyert. Miután vízre tették, folyamatosan fejlesztették a hajótest alakját és a kormányt. A riget úgy módosították, hogy a leghatékonyabb versenyvitorlázattal rendelkezzen, azonban mégsem tudta felvenni a versenyt a nála gyorsabb védővel, az amerikai Enterprise-zal.

 

A hajó következő tulajdonosa 1931-től Sir Thomas Sopwith volt, akinek azonban a Shamrock “csak” tapasztalatszerzésre, a J jachtok megismerésére kellett. Az America”s Cup-ot Sopwith az Endeavour megépítésével akarta megszerezni.

 

1933-ban a Shamrock V-öt eladták Sir Richard Faireynek, aki lelkes vitorlázó volt és folyamatosan fejlesztette a hajót a saját aero- és hidrodinamikai ismeretei alapján.

 

1937-ben ismét új tulajdonoshoz, Mario Crespi olasz szenátorhoz (és gyároshoz) került. Az akkori olasz törvények szerint az idegen nevek használata tilos volt, ezért a hajó a Quadrifoglio nevet kapta (mely egyébként ugyanúgy lóherét jelent, mint az angol shamrock szó). Crespi a belsejét kényelmi szempontok szerint módosította. A hajó a háborús években egy istállóban volt elrejtve Olaszországban, és a tulaj Crespi 1962-ben bekövetkező halála után Piero Scanu-nak adták el, aki az utolsó pillanatban, mindössze két héttel az előtt mentette meg,  hogy Genovában szétkapták volna.

 

A Shamrock V reneszánsza 1962-ben kezdődött, amikor egy három éves átfogó felújításon esett át, melyet szülőhelyén, a Camper & Nicholsons műhelyében végeztek el.
1986-ban a Shamrock V visszakerült a Lipton Tea Company tulajdonába, a cég pedig a newporti Vitorlázás Múzeumnak ajándékozta. 1989-ben Elisabeth Meyer, az új tulajdonos, ismét restaurálta a Dykstra Naval Architect átépítési tervei alapján.

 

A 90-es években további felújítások és tulajdonosváltások után a két másik megmaradt J hajóval, a Velshedával és az Endeavourral találkozott az America’s Cup Jubileum versenyen. 2016-ban ismét tulajdonost cserélt. Mind a mai napig aktívan versenyez.