Ez a cikksorozat nem új. Már önmagában is öt éves. Igazán jelentősége nincs már. Mégis úgy vélem, hogy érdemes egy kicsit előszedni, már csak az érdekesség kedvéért. Lassacskán elővesszük a cikkeket – összesen 8 darabot – és lehet csemegézni, akit érdekel a téma.

 

7. rész

 

Olvassanak el még néhány véleményt. (02.17-én utólag kiegészítve Soponyai Géza véleményével)

 

A kérdés ugyan az: Mit gondolsz az 1955-ös rekorddal kapcsolatban az itt feltárt adatok alapján és mi lehet a legjobb megoldása a hiteles rekord létrehozásának?

 


Szekeres László (Hajó Magazin főszerkesztője)

Próbáltam megállni, hogy hozzászóljak a Kékszalag rekord polémiához. Mivel azonban megszólítottál, nem sikerült.

 

1. A rekordidőt marhaságnak, de legalábbis viccesnek tatom. Vagy maradjunk a valószerűtlennél.

2. Szerintem nincs megoldás. Ezért nem is foglalkoznék a dologgal, mint ahogy nem is tettük korábban sem.

 

Az, hogy Németh István rekordot futott, tény. Az idô kérdéses. Vagy nem is kérdéses…

 


Indoklás

Minden épeszû vitorlázó kételkedik a Kékszalag rekorddal kapcsolatban. A kétség azonban nem bizonyít semmit.

2007-ben készült egy album, amelyben a Kékszalag történetét feldolgoztuk. Akkor egy történész, Csete Krisztián alaposan körbejárta a témát. Rengeteg anyagot gyűjtött, de valódi bizonyítékot a rekorddal kapcsolatban nem talált. Ellentmondást viszont bőven. Viszont ez kevés ahhoz, hogy kijelenthessük, hogy a rekord nem valós. Igaz, nem tartom reálisnak a 10:40-es időt.

 

Amikor a könyvet készítettük is voltak fenntartásaink, nekem, a lektoroknak, gyakorlatilag mindenkinek, de egyetlen cáfolhatatlan tény sem mond ellen a Magyar Vitorlás Szövetség állásfoglalásának, mely szerint a rekord 10 óra 40 perc.

 

Meggyőzőbb lenne egy jegyzőkönyv. De tulajdonképpen az sem lenne megdönthetetlen bizonyíték, mert akkoriban hasonlókat gátlástalanul hamisítottak, ha kellet, ha nem. (Lásd pl. termelési eredmények. Birtokomban van egy sztahanovista Komuves rekordjáról szóló 1954-es cikk. E szerint az emberünk egy nap alatt 64 köbméter falat rakott. Megjegyzés: az érvényes építőipari norma cirka 1,2 köbméter/órával számol…) Ezt – mármint a hamisítást – akkor propagandának hívták. (Ma pedig marketingnek…)

 

Ami egy újságcikkben – pláne akkoriban – megjelent, nem feltétlenül tekinthető ténynek. (Igaz, ebben az esetben a kor szokásai szerint, inkább kevesebbet írtak volna. Ha már rekord, legyen kövér.) Különösen akkor nem tekinthetjük ténynek, ha 75 köbméteres hajókról és egyéb ostobaságokról ír… Például számolni sem tudtak: 21:20-as befutóból hogyan lesz 10:40-es menetidő? Esetleg halaszthattak a rajtnál tíz percet, vagy akár vissza is lőhették azt, de akkoriban egyik sem volt szokás. A számítás persze akkor sem stimmel. Az, hogy korábban rajtoltatták volna a mezőnyt, az elképzelhetetlen. Az is viszont elképzelhető, hogy a szövetség munkatársai némi jóindulattal viseltettek a »munkás hős«, Németh István iránt, és egy kicsit szépítették a rekordot. Bizonyíték azonban erre sincs, mint ahogy a valóban megtett időre sem. Mindenesetre az azóta eltelt bő ötven év, a későbbi és napjaink eredményei arra engednek következtetni, hogy valami nincs rendben ezzel a rekorddal.

 

Az következô idézetnek vannak olyan részletei, amely szerint a rekord még kérdésesebb. Ilyen a rajt idején éppen csak fújdogáló szél, a felszakadt nút és javítása, valamint a hajó luvoló hajlama, ami miatt ketten tartották a kormányt… Másutt arról írtak, hogy a baum el is tört…

 

Idéznék tehát a Balaton Kékszalagja, 2007 című könyvből:

 

„A prognózis helyesnek bizonyult: gyenge, változó irányú szélben kezdődött a verseny. Ki erre, ki arra próbálta meglelni szerencséjét. A Tramontana és a Nemere II. is a partra szavazott. Erre emlékezik Dulácska György[49], aki a Kenese nevű cirkálóval vágott neki a távnak. Ezzel ellentétes Németh Gyula beszámolója: „Még mindig benne élek az akkori verseny bűvöletében. Már kora reggel hűvös volt, és igen erős északnyugati szél döntögette a jegenyefákat. A rajt után mindjárt az élbolyban voltunk.”[50] Harmadik forrás a Népsport július 25-ei cikke: „A gyönyörű nyári időben, gyenge szélben 65 cirkálón és túrahajón mintegy háromszáz versenyző vágott neki a több mint 200 kilométeres távnak.”[51] Németh Gyula valószínűleg tévedett. Szélcsendes start volt, majd Csopaknál megváltozott az idejárás: hirtelen, szinte a semmibôl lecsapott az erős északi szél. A partmentiek jártak jól, nagy előnyre tettek szert, mire a tó közepén levők is megkapták a szelet. Rohant a Nemere II., de egy baleset megkérdőjelezte a további részvételüket: felszakadt a nút. Menet közben javították meg a sérülést.

 

„Sokat kellett dolgoznunk, mert félszélben a Nemere rettenetesen luvgirig volt. Kénytelenek voltunk ketten tartani a kormányt.”[52] 11-kor kerülték a kenesei bóját, majd nem sokkal ezután a siófokit. Csak remélték, hogy a szél megmarad. Siófoknál már három kilométeres volt az előnyük, onnan nem egészen öt óra alatt értek le Keszthelyre. A legénységnek nem volt sok dolga. Itt 15:55-kor fordultak. Nagyon együtt volt a csapat. Erre emlékezett Lettner Ferenc is, aki matróz volt a Nemerén: „Négyen voltunk friss manschaftok a fedélzeten. Már vitorláztunk együtt, hogy a hajót és az összehangolt munkát is megszokjuk. De olyan viharos szélben, mint azon a Kékszalagon még nem volt alkalmunk vitorlázni. Nem vettük rossz néven Németh István barátunktól, amikor kiabált velünk, mert a szelet túl kellett harsognia, ha azt akarta, hogy minden zökkenőmentesen menjen. Különösen szükség volt erre akkor, amikor a baumból kiszakadt a vitorla.”[53]

 

Még nappali fényben érkeztek célba, amire eddig nem volt példa a verseny történetében. Ez azt is jelentette, hogy megdőlt a verseny 14 órás rekordja. A Népsport cikk egy kis kalamajkát okozott: „A célba 21:20 perckor futott be a győztes hajó s ezzel új Kékszalag-csúcsot állított fel: 11 óra 30 perc alatt vitorlázta körbe a Balatont.”[54] Németh Gyula világos nappalra emlékszik, mikor befutottak a Nemerével. A Népsport nem vette a fáradtságot, hogy korrigálja hibáját, így sokáig a téves adat maradt meg a köztudatban. A szövetség munkatársai pontosították és hitelesítették a rekordot, ami 10 óra és 40 perc. Simon Károly is ezt tekinti hitelesnek a Nemere II.-ről szóló könyvében.

 

[47, 49] Az időjárás bizalmas ügy (Hajó Magazin, 2003. július)

[48, 51, 54, 55] Németh István harmadszor is elnyerte (Népsport, 1955. július 25.)

[45, 46, 50, 52, 53] Simon Károly: Nemere II. (Magánkiadás, 2000)”


Csernussi Gábor (MVSZ főfelmérő)

Nem arra kellene koncentrálni, hogy ezt az eredményt esetleg mi alapján lehetne átminősíteni, hanem hogy ezt a sokak számára érzékeny kérdést hogy lehet megoldani.

 

A díjat az első versenytől kezdve a leggyorsabb hajónak adták, innen nézve mindenkit csak a verseny érdekel.

 

Viszont a hajó oldaláról látok lehetőséget.

 

Ha a klasszikus osztályokat meg lehetne nyerni, például lehetne egy „A Kékszalag örökös klasszikus tiszteletbeli védője” címet létrehozni.

 

A hajó kapna plakettet, kikötőhelyén a mostani helyett egy díszesebb réztáblát, és az MVSZ irodába is kerülne valamilyen jól látható díj, kép, oklevél, stb amivel lehet büszkélkedni.

 

Ez jó alkalom lenne arra is, hogy a hajóval egykor versenyzőknek, a hajó felújításában résztvevőknek, stb.. emléklapot adni, és egy szombat délután társasági és sajtó eseményként csomagolva előadni.

 

Ha ez nem egyéni ötletként, hanem egy jól definiálható, jelentősebb közösség kezdeményezéseként -és nem utolsó sorban jól előkészítetten, és kellően az idei Kékszalag előtt !

 


Rauschenberger Miklós (Principessa kormányosa)

Én úgy gondolom, a vitorlázás mindig is az elődök és a hagyományok tiszteletén alapuló és az úriemberek sportága volt.

 

Ennek fényében én nem hiszem, hogy bárki kitalálta magának, hogy körbement 10:40 perc alatt, úgy, hogy az ne lenne igaz.

 

Annak idején nem volt ilyen figyelem a Kékszalag körül, tehát semmilyen érdeke nem is fűződhetett hozzá, arról nem is beszélve, hogy ennek a  – később sporttörténetivé váló – tettnek szemtanúi is voltak, akik biztos jelezték volna, ha nem valós az adat.

 

Azt életszerűbbnek tartom, hogy – az akkori telefonvonalak állapotát pontosan nem ismerve, de a 80-as évekét igen – a sajtóban megjelent 11 óra feletti idők félrehallásból adódhattak!

 

Lehet, hogy rövidebb volt a pálya, lehet, hogy a meteorológiai jelentések nem voltak annyira pontosak, mint mostanság, de egy biztos, immáron több, mint 50 éve él ez a rekord, amit azóta sem sikerült senkinek megdöntenie!

 

50 évig egy rekordot tartani önmagában is elismerésre méltó eredmény, ezért úgy gondolom, ezt tiszteletben kéne tartani és a Nemere II-nek ezt odaadni hivatalosan!

 

A mai kor követelményeinek és feltételeinek megfelelően, a bóják pozícióinak pontos megadásával pedig újra ki kellene írni, külön egy és többtestű hajóknak!

 

Ezzel megadnánk a lehetőséget a sajtónak, hogy továbbra is rekord döntésekről írhassanak (amennyiben ez cél egyáltalán) azonban arra is, hogy ez a verseny ne erről szóljon, mert a legutóbbi alkalmakkor is nem a verseny maga volt a fontos, hanem a rekord!

 

Márpedig ez a verseny arról szól, hogy adott éveben, adott körülmények közt, melyik hajó és legénysége hajózza leghamarabb körbe a Balatont!

 

Ugyanakkora dicsőség egy szélcsendes Szalagon nyerni, mint egy erős szelesen, arról nem is beszélve, hogy az csak idő kérdése, mikor futja meg mondjuk az első 6 helyezett a rekordidőt…

 

Innentől pedig az fog számítani, ki ment át a célvonalon először, nem az, melyik 6 hajó döntötte meg a rekordot.


Tuss Miklós (kormányosként 2x Kékszalag győztes)

Nagy Nemerét jól ismertem azidőtájt .Négy vagy több évig manshaftoltam rajta Schmalz kapitány irányitása alatt. 57-ben kékszalagot nyertünk. A 10:40-es idő reáis a hajó képes volt 13 csomós sebességre. Volt alkalmam mögötte szekrény ajtóva jöringezni ahhoz pedig   kell sebesség. A leírtakból leszűrve: Alsóörsig 3-as majd végig 4-es-5-ös szél fújt .Az eredmény megkérdőjelezhettelen.

 

A bumm törés pontos története: a vitorla hátsó sarkában lévő gyűrűt alaposan le kellett kötni mert a 13 éves fa nut nem bírta azt a hatalmas erőt megtartani. A korabeli kender kötelek nagyon nyúltak  – végül a nut kiszakadt -tört  Attól kezdve egy reffeléssel- kőrbetekeréssel járt a hajó még szélcsendben is. A nut javítása évekkel később történt.

 

A véleményemet elfogultként is kezelheted mert Német Pistához kötödöm, ugyanis apám matróza volt. Apámtól tanult versenyezni. Annak idején minden rendes hajónak volt fizetett matróza aki rendben tartotta a hajót. Akkor még nem volt csörlő a hajón. Kézzel húztuk a  köteleket-próbáljátok meg.

 


Soponyai Géza (többszörös Kékszalag helyezett)

A Kékszalag rekord sokunkat foglalkoztat.Jómagam a hitelesség szemszögéből még nem közelítettem meg,mert ötvenhét év távlatából ezt szinte lehetetlen.

 

Nézzük a hitelesség kérdését.Mikor nevezünk valamit hitelesnek.Saját olvasatomban akkor,ha valamilyen tényt technikai alapon,vagy ha az nem áll rendelkezésre,több, számomra és más számára is elfogadott ember állítása igazolja.

 

Jelen esetben a technikai alap nem áll rendelkezésre,mert egy távolsági verseny hitelesítéséhez evidencia a távolság (a pálya) egzakt meghatározása.

 

Akkoriban,mint tudjuk,nem jegyezték a bója poziciókat, ma sem tudja senki hogy hol voltak a jelek,innentől kezdve nem beszélhetünk hitelesítésről.

 

Az emberi tényező,jelen esetben a korabeli újságírók cikkei sem alkalmasak a hitelessé tételre,mert mint látjuk a fellelt anyagokban,azok eléggé sokfélék.

 

Arról nem beszélve (saját tapasztalataimból kiindulva) hogy nem szakmai emberek lévén, számukra a hír volt a fontos,és nem a közben beszúrt néhány szám adat (amiből lett a hetvenöt köbméteres cirkáló)és ezt olyan nagyon nem is lehet a szemükre vetni.

 

Én a Németh Pista bácsiék által elért időeredményt egyfajta határkőnek tekintem (+/- fél óra nem számít) amelyet az elmút tíz évben legalább 30-40 hajó megdönthetett volna (+/-órákkal) ha Ott és Akkor Olyan szelek fújnak. Ez hasonlít egy szerencsejátékhoz.Kezeljük is így.

 

Majd ha a  bóják mindig ugyan ott lesznek (GPS) jön egy többtestű hajó és 6-7 óra alatt befut,az egy másik rekord lesz,és az is hiteles.

 

Addig pedig örüljünk,és gratuláljunk tisztelettel a mindenkori Győztesnek,mert nagyon sok fronton kell győznie ahhoz,hogy a végén a Kékszalagot is elnyerhesse.

 


Az utolsó részben megvizsgálunk még néhány apróságot és levonjuk a végkövetkeztetésünket.