Egy baleset szakította ki őt váratlanul közülünk, mert az ideje még messze nem járt le, kellett volna Ő még nagyon a világunkba.

 

Bár fiatal korában sokat versenyzett, ügyes rephollandi mancsaft volt, talán olykor még válogatott is a hetvenes években, de nem lett olimpikon vagy sokszoros magyar bajnok. Mégis rengeteg szállal kötődött a vitorlázáshoz, a hajózáshoz, a Balatonhoz, a vízi élethez. Sokan ismerték és szerették. Jobban hiányzik majd a vízpartról, mint számtalan nagy nevű versenyző. Az egyénisége, embersége lesz pótolhatatlan.

 

 

Vajon miként írjam le Gézáról az eszembe jutó rengeteg pozitív jelzőt, hogy azok a valódi énjét mutassák és ne egy unalmasra idealizált képet? Vibráló és felületes, az embereket fokozódó izgalmakkal bombázó és áltató, gyakran hamis világunkban a jóság, megbízhatóság, nyugalom, az önzetlenség, szeretet és biztonság statikus, szinte szürke jelzőkké váltak. Ám Ő mindezek mellett még sokoldalú, kreatív, ötletes ember volt, és különösen szórakoztató társaság a maga csendes, olykor szarkasztikus humorával. Lényeglátó volt, ami keveseknek adatik meg. Határtalan nyugalommal és szeretettel szemlélte a világot.

 

Láttam persze mérgesnek, de az inkább csak szemvillanásokban nyilvánult meg. Nem láttam viszont soha támadni, se szóval, se tettel bántani. Mégis tudott tolakodás nélkül domináns lenni, vezetni, dönteni, ha arra volt szükség. Majd pedig észrevétlenül, türelmesen és megértően a háttérbe húzódni. Előbb-utóbb úgyis őt kerestük, ha meg kellett oldani egy problémát vagy egyszerűen csak békére vágytunk.

 

Ha rá gondolok, a képen elsősorban késő délutáni selymes fényekben pompázó békés vizet látok távolban elmosódó parttal, amelyen ott ring a kis kerekdeden is kecses Hód 21, a műszakilag általa fejlesztett, építtetett és szeretett, elektromos hajtásával a Balatonon úttörő kishajó. Amellyel a kilencvenes években máig túl nem szárnyalt rekordot felállítva egy töltéssel Füredről Keszthelyre hajózott a Kékszalag mezőnnyel, és még eljutott vissza Révfülöpig az utolsó csepp árammal. Mert nagyon értett ahhoz, amibe belefogott, kitartó volt, türelmes és megfontoltan haladó.

 

Hűségesen élt családjával. Feleségével Marival, akit ötven éve a Balatonon ismert meg. Imádva lányait Ildikót és Vilmát, akikből válogatott és bajnok vitorlázókat nevelt, és akik négy unokával vették körül. Nem láttam velük, de tudom, hogy szuper nagyapa is volt. Ő nem lehetett más.

 

Mesélték, hogy fiatalkorában nyári munkaként vízitaxit vezetett. Olykor pedig a füredi Marina strandja előtt egy saját készítésű „Jöring” deszkára szerelt széken újságot olvasott, miközben húzták a vízen… és így csajozott. Na ez a kép nekem látatlanban is stimmel! Ül egy szép darab nyugodt ember kényelmesen, megy a vízen, olvasgat és hódít!

 

A mennyei vizeken is így képzelem. Legfeljebb a lányok befűzését most kihagyja, mert a család emléke biztosan erős…

 

Igen, biztosan kihagyja.

 

Ruji

 

Magyar Géza temetése június 22-én 14:45 kor lesz Budapesten a Farkasréti Temetőben.