Biró Péter Gábor dr.(a Fonyódi Kormoránok Vitorlás Egyesület elnöke) a X. évadzáró Kormorán Kupáról:

– Egyszerűen csak annyi történt, hogy elmondtam a Kormorános srácoknak, hogy az idétlenkedések kora lejárt, vagy kifogástalan lesz a verseny szervezése s rendezése vagy ne akarjunk nagyobbnak s jobbnak látszani annál, mint amekkorák s amilyenek vagyunk. Lehet, hogy kissé bosszús volt a hangom, mindenesetre meghallgatásra, megértésre s befogadásra talált az akarat, hogy kerüljük el a szervezési és rendezési hibákat. A Yardstick Trophy Nagyhajós Kupasorozat versenyein találkoztunk olyan malőrökkel, melyek nem igazán nagy ügyek a többségnek általában, de annak a néhány versenyzőnek, akinek egy adott verseny „tétmérkőzés”…

Gondolkodtál már azon, hogy mit is jelent az, hogy tétmérkőzés?

Egyszerű az ügy, ha úgy áll a tabellán X, hogy Y bármikor megszoríthatja s viszont is igaz ez.

De!

De attól is lehet ám egy hajó számára egy futam tétmérkőzés, hogy ez élete –mondjuk- 3. versenye s bizonyítani akar, vagy attól, hogy apró technikai változtatást akar versenyen tesztelni, vagy attól, hogy a kapitány új mancsaftjának kapitányi zsenialitását szeretné megcsillogtatni, esetleg elkápráztatni élete hölgyét… sorolhatnám a végtelenségig! A sommázat: minden versenyt úgy kell megrendezni, hogy az apró tétmérkőzések kudarca se száradjon a szervező lelkén! Nos, ezt tűztük ki célul!

A Fonyódi Kormoránok jó csapat! Gyorsan dűlőre jutottunk abban, hogy legyen a meccs pályaverseny, a bóják legyenek egymástól eltérő színűek, a kapitányi értekezleten elhangzottakat spékeljük meg azzal, hogy adjunk a kapitányok kezébe fair (s vízhatlan) pályarajzot koordinátákkal s az „I” lobogós rajteljárás részletes ismertetésével (lobogók, hangjelek). Meglepően kedvező volt a pályarajz fogadtatása! Úgy-e láttál már faliújság előtt kapkodva koordinátákat jegyzetelő vitorlázókat? Ezt a kicsit röhejes s nem kevésbé bosszantó látványt Mi nem kívántuk versenyünkön tapasztalni.

Szerencsénk volt szponzorainkkal is: Az UNO reklám Kft. hajótestre ragasztható rajtszámai, szárazföldön elhelyezhető és bójára szerelhető molinói, az általuk tervezett s készíttetett pólók bármely reklámszakemberből csak irigykedő sóhajt válthattak ki, a Fonyódi Ásványvíz Kft. hajósoknak kiosztott ajándékai (ásványvíztől a hűtő mágnesen keresztül a jeges teákig) a nevező egységeknek – s ez által a szervezőknek is- felüdülést okoztak, örömet szereztek.

Az UNO reklám Kft. megalakulásunk óta áll a Fonyódi Kormoránok (kezdetben Baráti Kör, majd Egyesület) mögött, nélkülük –nagy szó ez!- nem is léteznénk.

A Fonyódi Ásványvizesek nemrégiben úgy döntöttek, hogy a Kormorán Vitorlás Suli mocóit érdemes támogatniuk s az idei Kormorán Évadzáró Kupa volt az első alkalom, hogy a felnőttek versenyét is támogatták. Biztos vagyok abban, hogy megtalálják a számításukat.

Hja! Hogy milyen is volt a verseny? Innen már nincs objektivitás, kizárólag saját hajómról szemlélhetem a történéseket… a helyes kérdés tehát:

Milyen is volt a verseny Vivace ?

(Regina, YS II, 102 )

Szuper!

Kifogástalan rajteljárást követően (amikor is összesen két hajó rajtolt balcsapáson, mint mi) jól kitűzött pályán – közepes szélben – kreutz.

Várom, hogy a nagy hajók (YS I.) elszaladjanak, nyögve-nyelve teszik meg e szívességet. Közben nem várom, de megtörténik, hogy kényszerű csapásváltásunk után (tehát már mi is jobb csapáson vagyunk) a YS III.-as hajók ott lihegnek a nyakunkon. Ki kellene fordulnom balcsapásra ismét-szélforduló miatt-, de nincs egy hajónyi rés a felettem lévő egységek között. Várunk. A csajok (Biróné Bea, Biró Zsófi, Mezriczki Lilla) türelmesebbek, mint én. Esetleg fegyelmezettebbek? Látszólag nem is figyelik a felettünk lévőket, nem keresik azt a lukat, ahol át tudnánk magunkat vágni a jobb csapásban mindenekfelett bízó sporttársaink között. Borzolja idegeimet, hogy az IMI-jé (szívemhez közelálló – de mégis csak a-vetélytársam ez a J 24-es) meglátta a szélfordulót idejében s balcsapáson megy (hogy ütné meg a guta! ). Közben a csajok (akik „nem figyelnek”) kérés nélkül rákészülnek a fordulásra: mindenki a helyén, mozdulatlanok…ez egy szoborcsoport. Amikor azt mondom, hogy „fordulás!”, akkor én vagyok a lassú a kormánymozdulattal s nem a lányok, akik, mint tudjuk, nem figyelnek )!

Megvan tehát a rés s eredünk végre IMI-jé után ☹.

Kétes dicsőségünk esélyeit latolgatva látom, hogy a badacsonyi bója felé tartó Yard I.-esek rendre nem tudják bemérni a pályajelet, túlpréselnek s szinte megállnak ,vagy világvége típusú turnéra indulnak ejtés címén s koránt sem bizonyos, hogy még az idei évben visszatérnek a keleti medencéből…Még kifújt a szél, innen hátulról a „Yardegyesek” mozgása nem érthető. Látom viszont, hogy IMI-jé nem tudja tartani a bóját. Ennek örülök, reménykedek.

Hazudnék, ha azt állítanám, hogy az északi bója előtt nem terelte el más a figyelmünket!

Egyszer csak jött a semmiből egy Regina.

Mi éppen csak egy kicsit bója fölé tudtunk tartani, alattunk volt jócskán s meg-megállva semmi pénzért nem akart csapást váltani: túlpréselt.

Vettük az északi ( Kreutz) jelet.

Le-leálló szélben tartunk a 2. bójára, aggódva szemléljük, hogy az előttünk haladók megállnak, lig-lóg rajtuk az összes rongy. Amíg lehet északon maradunk, onnan várom a frissülést. Még egy spinakker húzás is belefér a forgolódó szél jellemezte takkba, sok a munka s kevés az élvezet. A bójánál félszélbe perdülünk s meglepődve látjuk, hogy az élen haladók szétszóródtak, egymástól magasságban is sok száz méterekre vannak. A déli part alatt remek szelet kap az addig szélcsenddel küszködő Bolero, repül a fonyódi bója irányába. Küzdünk a tőlünk délre csúszkáló IMI-jé-vel, gyakran vagyunk előtte, időnként azonban ránk fújja a szél: megint hátszelesedik. Utolérjük a Quartast, ennek Fischer nem igazán örül, egyvonalban vagyunk mire felkínlódják a spi-t, ekkor el is tűznek. Folyamatosan csökken a parttal párhuzamosan fújó szelünk, a J24-es kényelmes fölénnyel besétál előttünk a célba. Hátranézve belátom, hogy bölcs döntés volt a pályarövidítés: a Yard hármasok egy része még csak most kerülte az első bóját.

A parti party a Kormorán büfében a Tungsram strandon az eső ellenére fergetegesre sikeredett!

Olyanok kaptak rá a mesterszakács készítette hallére, akik ezen étel esküdt ellenségei voltak, a pirított tarhonyával kínált lábszárpörkölt igazi cuppogósra sikeredett s figyeltek vendéglátóink arra is, hogy házi készítésű legyen a csalamádé s meleg a kenyér.

Az eredményhirdetés hangeffektjeit s a vacsora utáni táncmulatsághoz a muzsikát most is az a profi (Szabó Gábor:  https://docs.google.com/document/edit?id=1InnW–MCoouGVbG3OCnUYfeXEMb3huI61xR8uCCLORU&hl=hu ) szolgáltatta, akihez évtizede ragaszkodunk. Nem mindennapi látvány, amikor a „személyzet” (felszolgálók, szakács és szakácsnő, büfé tulajdonosa és tulajdonosnője) táncra perdül a vitorlázókkal… talán hajnalig tartott a fergeteg party.

A rendezvényről készített felvételek (

http://compassmagazin.hu/galeriak/kormoran-evadzaro.html

) készítője (Leiner András) szemtelenül fiatal teljesítményéhez képest. Ezt hívják tehetségnek.

Remek, hogy a 2010. évi UNITEF kupa (

http://compassmagazin.hu/versenykiiras/unitef-kupa-2010.html

) része a YST sorozatnak: nagy csata lesz!

A Beliczay Péter rendezte Dér  kupa (

http://compassmagazin.hu/versenykiiras/iv-der-kupa.html

) igazi kihívás lesz 2010. 11. 06.-án! Megszállottakat várnak a rendezők s milyen érdekes: Rendre megtelik a kikötő!

Ezúton üdvözölnek a Fonyódi Kormoránok minden megszállott vitorlázót!

Tisztelettel:


Biró Péter Gábor dr.


F.K.V.E. elnöke