A verseny talán legbékésebb szakaszán haladnak a versenyzők a a hétvégén. Rájuk is fér a kezdeti háborgás után, hogy az első hét végén kicsit feltöltekezzenek. Főleg az elöttük álló Duldrums elött.
Ha trimaránnal mennének, akkor már lassan a déli félteke Üvöltő Negyvenesein vitorláznának, így még csak a Zöldfoki szigetek közelébe jutott el az élmezőny. Sőt a vezető első három hajó -akik kicsit elszakadtak a mezönytől – a cikk írásának idején éri el a szigeteket.
Az utolsó még az anyakikötőben javitásra szorult versenyző, Jean-Babtiste Dejeanty is elindult vasárnap délután.
Bernard Stam aki szintén ujraindult lassan eléri a Gibraltári szoros vonalát elsődleges feladatának azt tekinti, hogy a leggyorsabban haladhasson, az adott időjárási rendszerben.Hátrányát csak így tudja ledolgozni és kár néznie az elötte haladókat, mert azok amúgy is más rendszereken haladnak.
A verseny egyik főesélyesének tartott Michel Desjoyeaux már lelépte a mezőny kalandorát, az osztrák Sedlacheket és most lépi le Dinellit aki az exBudapest fedélzetén elég komolyan leakadt egy szélcsendes zónában. Jelenleg 2,4 csomós átlagot megy. Míg nyugatabbra Desjoyeaux 11 csomó fölött halad.
Még szombaton Brian Thomson az automata kormány hibája miatt akkorát esett mint a ház. 20 csomós szélben haladt teljes nagyvitorlával és reacher-el, amikor a kormány megadta magát. a hajó lehalzolt és tekintve, hogy a tőkesúly a másik oldalra volt billentve 60 fokos szögben fetrengett. A visszaállítási procedura közben tönkre ment a szélgenerátor és komoly gondjai támadtak az üzemanyag fogyasztással, de talált módot a sérült cső javítására.
Armel le Cléach a BritAir fedélzetén arról panaszkodik, hogy a hétvégén a reggelihez croissant-t enne, de a környéken nem talál péket. Ennél nagyobb baja soha ne legyen….
Úgy általában nyugis hétvége zajlott. Minden halad a maga útján.A versenyzőknek van idejük, hogy ráálljanak a ritmusra és rendbeszedjék magukat a szélcsendes zóna kínjai elött.
AZ első három: Loick Peyron, Sebe Josse, Jean Le Cam