Francia döntőt hozott a Trapani Cento Cup Match Race sorozat első állomása a szicíliai Trapaniban. A fináléban az Amerika Kupából ismert Philippe Prestí, és a 2006-os győztes, Damien lehl küzdött meg az 50.000 eurós összdíjazású páros verseny első helyéért. A meghívásos rendezvényen az a megtiszteltetés ért minket, hogy Magyarországot képviselve rajthoz állhattunk.
A csapat, név szerint Detre Szabolcs, Detre Zsolt, Oroszlán Péter, Oroszlán Gábor négyes, Szeptember 16-án, azaz kedden éjszaka érkezett meg. 25 fok és csillagos ég fogadott minket. Gyors vacsora, rövidke alvás és reggeli után a versenyirodába látogattunk el, ahol lezajlott a mérlegelés, 30 kilóval voltunk a határon belül. Ezután a „Village”-be vezetett utunk, a verseny székhelyéhez. Itt volt reggel a találkozó, a megbeszélések, az esti programok nagy része, és a hajók. Az első nap két órát kaptunk arra, hogy megismerkedjünk a „Zip 25” névre keresztelt, huszonöt lábas hajóval, a széllel, és a hullámokkal. A vízen 15-18 csomós szél várt minket, szép hosszú hullámokkal. Mivel a csapat most vitorlázott így együtt először, a tréning nagy része a manőverek kitalálására, begyakorlására és a hajó megismerésére ment el.
Az edzés után egy kevés pihenő következett, majd az ünnepélyes megnyitó, ahol minden csapatot felhívtak a dobogóra, és bemutattak a nagyérdeműnek. Ezek után busszal vittek el minket egy szomszédos városkába, ahol álló fogadás várta a mezőnyt rengeteg helyi specialitással, és egy kevés borral. Fáradtan, teli gyomorral tértünk nyugovóra. Másnap a selejtezőkkel kezdődött a verseny. 9-kor volt találkozó a sátorban, rövid eligazítás és várakozás után délután 1-kor volt rajt, 8-10 csomós szélben! Rögtön az első flight(kör) első párosításában benne voltunk, aminek nem örültünk annyira, jó lett volna látni a profikat mielőtt sorra kerülünk.
Ellenfelünk Damien lehl és csapata volt. A hátrányosnak számító kék oldalról mentünk be, majd hosszú csata után lúv-ban, tisztán sikerült elrajtolnunk, ellenfelünk lee-ben lőtt ki, kicsit korán! A rendezőség ekkor elkövette a verseny első, egyben egyetlen hibáját. Hangjelzés, kék zászló a magasban, majd kb. 15 másodperc után visszavonás. Furcsa volt, mert láttuk, hogy a másik egység volt korai rajtos. Rövid tanakodás után visszamentünk, megkerültük a bóját, és újból nekivágtunk az első kreuznak. Már a szakasz felénél tartottunk, mikor érvénytelenítették a futamot, és új rajtot rendeltek el. Dühösek voltunk, a győzelemhez talán elég előnyre tehettünk volna szert, ha lehl-éket rendelik vissza. Az új rajt már nem sikerült ilyen jól. Bemenetel után rögtön ránk állt ellenfelünk, és profiként tartott minket, így mögötte, zavarásban tudtunk csak eljönni. A kifújt szél, és a francia csapat hibátlan vitorlázása végett a különbség csak nőtt, lehetetlen volt már megfogni őket, így az első match-et elvesztettük. Hasonlóképpen zajlott a következő 2 futamunk is, előbb a spanyol Jose Ponce, majd a dél-afrikai Ian Ainslie használta ki jóval nagyobb rutinját és vert meg minket. A már nekik rutinszerű trükkökkel könnyedén hajszoltak minket kétes manőverekbe, mint például rendkívül gyors halzolással, és újbóli jobbcsapáson való támadással, így a futamokat már büntetéssel kezdtük.
Ezen a napon többször már nem került ránk a sor. Este a vacsoránál szóba elegyedtünk a rendkívül színpatikus Ian-nal, aki hasznos tanácsokkal, tippekkel látott el minket. Ahogy Õ is mondta, minden egyes szabályt kívülről kell tudni, nincs idő gondolkodni, muszáj reflexszerűen reagálni az ellenfelünk lépéseire. Ezek után bizakodva mentünk aludni, hiszen volt olyan egység, akiknek ötből volt nulla pontja.
Másnap kicsit korábban, hasonló körülmények között kezdődött a verseny. Az enapi második flight-ban kerültünk ismét sorra kék csapatként, ellenfelünk az ausztrálok fiatal tehetsége, Keith Swinton volt. A rajt előtti csatából ismét vesztesként jöttünk ki, és a futam is hasonlóképpen végződött. A következő három körben megint szerepeltünk, de most a sárga zászló lobogott hajónk farán. Először Philippe Prestí és legénysége ült a kék hajóban. Sajnos az előnyös oldal ellenére mögötte tudtunk csak elrajtolni, és utolérni sem lehetett már Õket. A következő két ellenfelünk a hazai pálya előnyét élvező Roberto Ferrarese, és az argentin Axel Rodger volt. A verseny során egyre több fogást tanultunk, melyekkel támadtuk ellenfeleinket, azonban ezeket rendre kivédték, és nem sikerült zászlót szereznünk nekik, de már nagyon szoros csatákban maradtunk alul.
Ezután hosszú pihenő következett az erre a célra kihajózott „Ross” fedélzetén. Végül két selejtezőfutamunk volt hátra, egyikben kék, másikban sárga színekben állhattunk rajthoz. Előbb az oroszok kiválóságával, Andrew Arbuzov-val szemben maradtunk alul, majd az olasz match race specialista, Jacopo Pasini utasított minket maga mögé. Így nyert futam híján a 10. helyen zártuk a selejtezőket. A csapat kissé elkenődött, hiszen örültünk volna egy-két győzelemnek, ugyanakkor el kellett ismernünk, hogy egy profikból álló mezőnyben nem lehet labdába rúgni gyakorlás és rutin nélkül, különösen a nagyrészt precedensekre épülő Match Race világában nem. Ezek után papírral, tollal, és kamerával a kezünkben ültünk le megnézni az elődöntőket és a döntőket. Philippe Prestí Keith Swinton-t, Damien lehl pedig Ian Ainslie-t legyőzve jutott a fináléba, amit az előbbi nyert 3:0-ra. A harmadik helyet a dél-afrikai szerezte meg 2:1-es szoros csatában.
Ha pontot nem is, de rengeteg tapasztalatot szereztünk mind a versenyzéssel, mind pedig a rendezéssel kapcsolatban. A résztvevőket ellátták reggelivel, a parton lévőket ebéddel, a vízen tartózkodókat szendvicsekkel, este vacsorával. A helyszínen mindennap élő koncertekkel, divatbemutatókkal szórakoztatták az érdeklődőket, és a végső csatákat a kikötőben rendezték, amit tribünről, közvetítés mellett nézhettünk meg. Az eredményhirdetés jó hangulatban telt, a végén még Forma1-be illő pezsgő locsolás is volt, a színpadon álló modellek bánatára. Egy szó, mint száz, be kell látnunk, hogy a vitorlázásnak ezt a fajtáját könnyebben el lehet adni egyszerre a médiának és a közönségnek is, de ehhez elsősorban olyan zsűrire van szükség, akik betéve tudják ezeket a szabályokat, és alkalmazni is képesek azokat.
Oroszlán Gábor Manó