Augusztus 8-10. Kisebb hallgatás után ismét hírt adnánk magunkról, de már sajnos nem olyan kedvező hírekkel, mint az első 2 versenynap után. Tulajdonképpen a 12. futam után íródnak ezek a sorok, amikor is látja már az ember, hogy az előző napok teljesítménye milyen kihatással volt a verseny egészének alakulására és így már nem is olyan savanyú az a gyümölcs.
3. Versenynap.
Az első napról már megismert szél köszöntött a mezőnyre a vízen töltött halasztást követően, ami kezdetben friss 3 Bft erősséggel szaggatta a vitorlákat, de már lehetett érezni, hogy erős lukak vannak benne és az iránya is eléggé szeszélyesen alakult. 3 futamot rendeztek ezekben az agárdihoz hasonló körülményekben, amihez a csapat elég rosszul alkalmazkodott. Sajnos a szél sem engedte, hogy kiismerjék és ez azért sok hajót tréfált meg a mezőnyből. Nagyon kiegyensúlyozatlanul vitorlázott mindenki, így a magyar csapat is. A hosszúmenetes tenger felől fújó egyenletes szélből nem sikerült váltanunk, így egyre másra menték a gyerekek a mezőny 2 felében lévő helyeket. Szerencsére mindegyik hajónk ki tudott törni ebből a rossz tendenciából egy – egy futam erejéig, összességében az eredménylistán hátrébb sorolódott szinte minden hajónk.
Utólag elemezve az eseményeket a pihenőnap felhőtlen kikapcsolódása eléggé kizökkentett bennünket és nehezen rázódott bele a csapat a versenyzésbe. Az este ennek a faramuci lélektani helyzetnek a megoldásával és egy óvással telt, így senki sem szomorkodott, hogy eljött a lefekvés ideje.
Az óvásról csak annyit, hogy egyik hajónkat megfütyülték raumban a 42.2 szabály miatt, leszedték a spit, megvárták, míg kicsúszik alóluk az alattuk lévő és eltávolodnak a fölöttük lévő bolytól és már pörögtek is. Az eset eredménye DSQ a 44.2 szabály miatt, vagyis nem a lehető leghamarabb csinálták meg a büntit. Mivel láttuk magunk is az esetet, értetlenül álltunk a tábla előtt és nem értettük, hogy a kb 45 másodperc ebben a szituban miért számít soknak. Természetesen óvás, de a Jury is 45 másodpercnek és soknak ítélte meg a jel és a 720 közti időt, annak ellenére, hogy két „valóságos” tanú érvelt mellettünk. Hiába széllel szemben a parton is nehéz…
4. Versenynap
Erre a napra már lényegesen jobban felpörögve érkeztünk meg, köszönhetően az esti beszélgetésnek és az út során ronggyá hallgatott AC/DC cd-nek. Ismét tenger felőli (DNY-i) 2 -3-as szél napsütés, kialakult hullámok. Ez az ami nekünk ment néhány napja. Csakhogy, most a szél sunyin el-ellengett hol egyik, hol a másik irányba és nagyon nehéz volt eltalálni, mikor merre tendál. Gyakran változott a sorrend minden futam során, de sosem lehetett tudni, hogy éppen aktuálisan kit szemel ki fortuna, hogy egy lehelettel jobb széllel segítse. Csapatunk szerencsére urrá lett az előző nap kudarcán és végre ismét azokon a helyeken vitorláztak, ahol szerintünk minimálisan elvárható tőlük.
A második futamban egy mókás kreuz bójavétel színesítette a napot, ahol kb negyven hajó próbálta a kissé legyengülő szélben és érezhető áramlásban lerugdosni magát a pályajelről és egymásról is, naná. Nekünk csak azért nem tűnt mókásnak, mivel több hajónk is érintett volt az események zuhatagában, így magunkban dohogva konstatáltuk a helyzet komikusságát.
Összességében megnyugtató napot zártunk, mindenki megtartotta a helyét, sőt Dominik és Luca feljebb is kapaszkodtak a listán köszönhetően kiegyensúlyozott teljesítményüknek.
5. Versenynap
Utolsó napra már csak egyetlen futam maradt és természetesen a világbajnok személyének eldöntése.
Ismét a megszokott DNY-i szél kicsit frissebb kiadásban és méretesebb hullámokkal. Sajnos megint becsúszunk a rajtnál, de aki időben tisztára tudja magát vitorlázni, az odaér, aki rossz oldalon, de tisztán rajtol az is. Volt ebből is, abból is. Mindenesetre a bójánál az első harmincban jön 4 hajónk, ami örömmel tölt el minket a szokásos bosszantó hibák ellenére. Ezeket a helyeket sikerül is tartani szinte végi, így a magyar csapat nagy része az első harmincban fejezi be az utolsó futamot, szinte könnyedén vitorlázva. (Még mindig úgy gondoljuk, hogy ezek a minimum elvárható helyek!)
Az argentinok háziversenyt rendeznek az első helyért, amihez az egész világ asszisztál nekik. Megalázó 50 ponttal versi a második argentin a bronzérmest. Pedig egy hete még hajót építettek, de megtapsoljuk őket ezért is meg azért is, megérdemlik!
Végeredmények még sajnos nincsenek, de a verseny honlapján azonnal közzé teszik: (
http://www.cadetclass.org.uk/events/2007/worldchampionships/results/worlds_2007.html
)
Megérte ennyit utaznunk, hogy itt lehessünk és a csapat ismét tapasztalatot gyűjthessen a egy ilyen versenyen. A tavalyi vb résztvevői előrébb léptek még pedig jelentősen. Ha hozzáveszem, hogy a csapat átlagos életkora 14 év, még sok sikeres cadet vb-n vehetnek részt.
A verseny szervezettsége, a kiszolgálás köszönő viszonyban sem volt a balatonfüredi versenyével. Nálam az angolok itt nagyon nagy negatívot húztak. Egyetlen mentségük lehet nagyon magas lécet kellett volna átugraniuk, ami nem jött össze, de szerintem meg sem próbálták.
Most várunk a díjkiosztóra, majd útnak eredünk haza, mert azért már nagyon hiányzik minden.