Szerencsére hazánkat ismét képviselte valaki a déli félteke egyik legrangosabb versenyén. Mátyás László beszámolója.
Sail Melbourne 2007: egy szubjektív beszámoló.
Abban a szerencsében volt részem hogy a Laser 4.7-ben versenyző Mátyás Vitya (Sikló Hun 22) logisztikai managereként (ez normal-magyarban szülőt jelent) részt vehettem a Sail Melbourne verseny-héten. Ez
tudvalevőleg 2008-től a Világkupasorozat része, a déli-félteke egyik legrangosabb (ISAF Grade 1) eseménye. A helyszín a Sandingram Yacht Klub (Melbourne-től úgy 20 km-re), ahol minden szokásos feltétel adott volt, beleértve az ideális helyszínt és a barátságos környezetet.. Az időjárásra se lehetett panasz: délelőttönként 10-15, délutánonként 15-25 csomós szél, derült vagy csak kissé borult idő, 22 és 40 fok közötti hőmérséklet. A délutáni breez-re való tekintettel a futamok délután 1-kor indultak és csupán két futam volt naponta betervezve.
A verseny minden olimpiai (és paralimpiai) hajóosztály (kivéve a Start akik állítólag Miamiban gyülekeznek ezidőtájt) és meghívott osztályok
(Laser 4.7, Laser Radial fiú, 420, 29-er, OK dingi, stb.) számára kerül lebonyolításra.
Az első meglepő jelenség (ami a többi Ausztrália versenyre is igaz) hogy a mezőny sokkal kisebb mint amire számítottunk. A nagy távolságok (pl. Sydney-Melbourne a térképen szomszédosnak tűnik, de amúgy
1000 km
) miatt a logisztikai költségek sokkal magasabbak mint Európában, így kevesebb versenyző utazik el egy versenyre. Akik viszont mennek, azok sokkal felkészültebbek és/vagy sokkal motiváltabbak. Így a kisebb mezőnyök általában magas szinvonalat képviselnek. A 2007-es Sail Melbourne mezőnye azonban a hírnév ellenére mindenki számára csalódást jelentett, mármint a puszta számokat illetően. A legtöbb hajó és igazán nemzetközi mezőny a Laser standard és RS-X osztályokban jött csupán össze, úgy 40 körüli egységekkel, viszont volt olyan osztály ahol a résztvevők száma csak egy digitesre sikeredett. Bennfentesek szerint mind az ausztrál, mind nemzetközi szinten komoly naptáregyeztetési gondok merültek fel. Így fordulhatott elő hogy az egy héttel korábban rendezett Tasmaniai ifi-OB-n (ami pedig még messzebb van) több mint két és félszer annyi Laser Radial hajtott mint Melbourne-ben. Úgy általában is, a helyiek bizonytalanabbnak érzik a Világkupa sorozatot, illetve a tervezett versenyek idejét és sorrendiségét. Úgy tűnik a háttérben még folynak a harcok és az alkuk, de hát erről az egyszerű halandó nem sokat tudhat (és nem is akar!). Szinte otthon érzem magam! Tényleg! Viszont a szervezők ígérik: jövőre minden másképp lesz, sokkal de sokkal többen lesznek, persze hála az olimpiai évnek.
A másik kissé meglepő dolog a biztonságra illetve annak látszatára való törekvés. Minden versenyzőnek a vízreszállás előtt közvetlenül elektronikusan alá kell írnia a bejelentkező lapot (sign in) majd az aznapi utolsó futam lefújása után max fél-órával alá kell írnia a megérkezési lapot (sign off). Az ifi-OB-n még az akkreditációs azonosító kártyát is ki kellett függeszteni egy nagy táblára! Ha valaki nem jelentkezik be, akkor az aznapi futamai DNSek, ha meg a megérkezést felejti el nyugtázni, akkor ráterhelhetik a keresés költségeit és persze DNF-et kap! A fő hogy az adminisztráció rendben legyen, mert semmivel sincs több mentő vagy rendező motoros, mint egy komoly és jól lebonyolított Balatoni versenyen! De persze az is lehet, hogy ez a versenyszervezőket segíti valahol, de hogy hol arra még nem jöttem rá!
A versenyrendezés különben a “no worries mate” relax hangulatban zajlik. Próbafutamok nincsenek, próbálkozzon mindenki saját maga. A versenyutasításban röpke 10 perc alatt legalább egy fél-tucat komoly elírást, félreérthető fogalmazást találtunk, láthatóan az irományt senki se ellenőrizte. Viszont a hangulat remek, ennyi az angolokat kigúnyoló viccet már rég hallottam (ez amúgy is nemzeti sport errefele). Sajna többségük lefordíthatatlan. Különben is ma vérig sértettek az ausztrálok: amerikainak néztek, így nem is bajlódok fordítási kísérlettel! De legalább egy sörrel kárpótoltak (azért nem többel mert vasárnap du 5.00-kor pontosan bezár a bazár, mármint a bár meg a vendéglő. A dolgozóknak is pihenni kell, no!
A Magyar színeket ezúttal csak a Vitya képviselte, illetve a Giba (sajnos csak indirekt módon, mert most már sorozatban a szingapúri laseresekkel ér el remek eredményeket), de azért ott lengett a Magyar zászló is. A Vityát a szombati autodidakta edzésen megdudálta egy nagy yacht. A Vitya mutatott neki egy 1-est, de nem a hüvelyk ujjával. Szerencsére a vitorláján nincs rajta a HUN jelzés, csak a 22-es szám. Gondolhattak ez a 22-es csapdája. Ezt már különben néhány hete eljátszotta a sydney-i versenyen is, csak akkor egy 100 ezer tonnás tankerrel! De akkor is neki van igaza és kész! (A sydney-i grade 1 ISAF versenyen a laser pályát úgy tűzték hogy a – hihetetlenül zsúfolt – hajózó útvonal pont kettészelte!).
A verseny általában 6 naposra volt tervezve, de néhány osztálynak csak 5 napot allokáltak, így az első versenynap a Vitya a Giba motorosáról szemlélte a Radiálosok futamait. A szakértő kommentárokból bizonyosan sokat tanult!
A második versenynap kissé szokatlanra sikeredett. A 20-25 csomós szél 40-
41 Celsius
fok hőmérsékletű volt (egyenesen északról, az ország közepe felől fújt). A sportos ördögök minden bizonnyal így vitorláznak egy derűs napon a pokolban. Szerencsére egy vitorla sem olvadt el, viszont a klub mögötti bozótos kigyulladt, a parkoló kocsik éppenhogy megmenekültek. Továbbá egy nagyobb bozóttűz megrongálta a villamos távvezetékeket, így a (3 milliós) város 2/3-a villany nélkül marad. A gyertyafényes vacsorákat leszámítva ennek nem sok jó oldala volt, hiszen se közlekedési lámpa, se légkondi….. De a harmadik nap már megint minden a szokásos kerékvágásban zajlott.
Én most szembesültem a paralimpiai osztályok versenyével először. Lélekemelő, tényleg! És nagyon kompetitív is! Mr. Borg személyében például van olyan agresszív vak vitorlázó, aki szerintem a látó mezőny felét is leverné, így vagy úgy…., komolyan!
A negyedik nap reggelén minden versenyző talált egy kis cetlit a hajóján. A Versenyrendezőség arra kér minden kedves férfiú vitorlázót hogy ne a zsűri-hajó közelében hanem távolabb könnyítsen magán, mert a látottak felkavarták a gyengébb lelkű női rendezőket. Mondjuk az észrevétel jogos, mert azért sajna itt is van egy-két (hát bocs, de más szót most nem találok rá) bunkó, a helyiek és a vendégek között is! Nagy a szárazság az utóbbi hónapokban errefelé, így már sokad-fokú vízkorlátozás van. Így a hajókat se lehet rendesen lemosni csupán vödörből lehet egy párat ráloccsantani az édesvízből. Ennek ellenére van egy-két “okos” aki habos “shamponnal” mosta le a hajótestet minden délután. Szerintem örülhettek, hogy nem gyepálták el őket!!
A Sail Melbourne mindenkori magyar résztvevőinek magyar származású mentorai Csaba & Rita, ezúton üdvözölnek minden kedves otthoni vitorlázó barátot! Persze az igazsághoz hozzátartozik hogy Rita neve ellenére nem magyar, hanem ír származású. Viszont a nagyon kevés női ausztráliai vitorlás-klub vezető (commodore) közé tartozik. Allah növessze hosszúra szakállukat (kicsit képzavaros)!
Egy veterán, többszöri rák-műtéten átesett ausztrál laserest, saját véleménye szerint az LSD tart életben. Ne értse félre senki, a www.LiveSailDie.com működtetőjéről van szó, aki majdnem minden hazai versenyen részt vesz, utazva az országot házilag megcsinált lakóautójával.
Abból él hogy utánfutóján szállítja versenyről versenyre mások hajóit. Tulajdonképpen ez a szolgáltatás mindenkinek megéri, mert így a versenyzőknek nem kell hosszú utakat levezetni, a helyszínre, lehet repülni. A Web-lapot azért érdemes megnézni! A Vitya futamonként vele szokott matchelni. Az öreg (radiallal) még általában hátszélben azért gyorsabb volt nála valamivel. (Minden versenynap végen a sólyánál nagy barátságosan 1000-el a következőket kiabálta ki nekem:
“this bloody Hungarian kid will end up beating me soon….” Majd jött a pacsi
J
A negyedik versenynap aztan ez meg is történt, mármint hogy a Vitya megelőzte. Az
5. nap tiszta lavor volt,
futam semmi.
Az eredményekről külön nem tennék emlitést azok megtalálhatók a verseny web-lapján.
Érdekesség hogy egy adott futam befejezése után 15-20 perccel már ki volt függesztve a hirdetőtáblán az ideiglenes eredmény, hála a wireless kapcsolatnak. És végül, engem az óvások nagyon kis száma is meglepett, gyakorlatilag alig óvtak. Hiába, a fair play szelleme itt lebegett!
Mátyás László